„A legtökéletesebb labdaművész” – Száz éve született Hidegkuti Nándor

– Ő akkor már túl volt a hatvanon, de még így is tátott szájjal lehetett figyelni, amit csinál. Egyébként semmi különöset nem csinált, hanem mást. Amikor én a magam, a már említett nívójú, de valóságos futballista rutinjával láttam, hogy erre meg erre lehet mozogni, mert az adott helyzetben ez a legjobb, akkor ő, mondjuk, lépett egyet hátra, épeszű ember, aki ért a futballhoz, egy unsereiner ilyet nem csinált volna, csak egy Hidegkuti, és teremtett ezáltal rögtön egy másik, új teret, amelynek új esélyeit azután már én is fölismertem, vagyis csak oda kellett neki passzolnom, és gól. Erről egy lépéssel előbb nem volt szó – idézte fel Esterházy Péter több írásában is, miként került Hidegkuti Nándor oldalára egy szülők és tanárok kontra diákok iskolai focimeccsen. A legendás (hátravont) középcsatár számtalanszor teremtett új teret maga körül, hogy aztán elementáris erejű bombáival lője át azt váratlanul, az ellenfél őszinte megdöbbenésére.

Az olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes játékos és kiváló edző száz éve, 1922. március 3-án született (és húsz éve, 2002. február 14-én hunyt el). – Edzőnk nem volt. A grundról kerültünk a pályára. (…) Alig volt játékos köztünk, aki állandóan egy poszton játszott volna. A védelemben, fedezetben vagy a csatársorban egyformán megfeleltünk. Ezáltal sokoldalú játékosok lettünk – mesélte Hidegkuti az Óbudától Firenzéig című, 1961-es portrékönyvben. (Ön)elemzése annak ellenére sokatmondó, hogy a kötet szigorú sorvezetők mentén született meg, ahogy azt később a főszereplő a Nemzeti Sportnak adott interjújában elárulta, „semmit sem lehetett” megírni, vagyis a portré a valóság szocialista erkölcsök szerint torzított képét tükrözte.

Volt mit eltitkolni, hiszen Hidegkuti polgári családba született – a nevük eredetileg Dvornik volt –, anyja gyárigazgató, apja az első világháború veteránjaként a vitézi rend tagja, és a titulus a fiatal játékos neve előtt is kötelezően tűnt fel az 1945 előtti sportcikkekben. Ilyen háttérrel a negyvenes évek végétől nehéz volt messzire jutni, hacsak nem nyilvánvalóan – és a rendszer számára előnyös módon – zseni az ember. Hidegkuti az volt.

• Hogy gyártott neki új múltat Sebes Gusztáv, hogy elfogadja a kommunista rendszer?
• Hogy találták i neki a hátravont középcsatár posztot?
• Miért kellett hazatérnie Firenzéből?

A teljes cikket a Magyar Hang február 25-én megjelent, 2022/9. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!