„A történelemben vannak olyan pillanatok, amikor mindenképpen tenni kell valamit”

Ezelőtt 55 évvel, 1969. január 16-án gyújtotta fel magát a prágai Vencel téren Jan Palach filozófia szakos egyetemi hallgató, hogy áldozatával hazája idegen megszállása ellen tiltakozzon. Tettét megpróbálták bagatellizálni, elhallgatni, személye mégis az ellenállás jelképévé vált. Önégető áldozatvállalásának több követője is akadt, köztük Magyarországon Bauer Sándor.

A csehszlovák rádió 1969. január 16-án, késő délután jelentette, hogy a prágai Nemzeti Múzeum előtt, a Vencel téren 15 óra körül gyulladásos baleset történt. J. P. egyetemi hallgató súlyosan megsérült. Másnap a rádió részletesebben is beszámolt a történtekről: „Jan Palach eddig meg nem állapított összetételű gyúlékony anyaggal öntötte le magát, azt meggyújtotta, majd az élelmiszer áruház felé futott, ahol a Városi Közlekedési Vállalat egyik dolgozójának sikerült a diákon lobogó lángokat eloltania. Jan Palachot azonnal a Leger utcai plasztikus sebészet osztályára szállították, és dr. Vladislav Vlceknek, a CSSZK egészségügyi miniszterének személyes utasítására a legkiválóbb szakemberek részesítették elsősegélyben, majd állandó szakszerű kezelésben. Az orvosok véleménye szerint Jan Palach állapota rendkívül súlyos, és péntek reggelig változatlanul válságos maradt.” A miniszter azt is hozzátette, hogy „Jan Palach cselekedete nagy aggodalmakra ad okot.”

Hogy az egyetemi hallgató hősies tette miért ad „nagy aggodalmakra” okot, azt ugyan nem részletezte a miniszter, de anélkül is tudta mindenki. Tisztában volt vele a diák önégetésének pillanatában Alexander Dubcek elnökletével ülésező pártvezetés, a megszálló szovjetek, akik néhány nap múlva levélben intették Moszkvából csehszlovák elvtársaikat, nehogy meginogjanak a „felelőtlen cselekedet hatására”. Folytassák csak tovább a normalizációnak nevezett szigorítás politikáját.

• Hogy jön az önégetés ötlete?
• Kik követték volna a példáját és mit üzent nekik Jan Palach?
• Magyarországon ki tett ilyet és mikor?