A helyi szülői közösséget villámcsapásként érte a hír, amikor márciusban kiderült, hogy a XII. kerületi Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium fenntartói jogát a Gábor Dénes Egyetem venné át, és a nagy múltú, körzetes iskolát IT-fókuszú, felmenő rendszerben tandíjas oktatási intézménnyé alakítaná át. Legalább ekkora meglepetés volt, amikor nem sokkal később az is kitudódott, hogy a III. kerületben, az ország egyik legjobb oktatási intézményéért, a Békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumért, valamint a közelében levő Zipernowsky Károly Általános Iskoláért a Milton Friedman Egyetemet is fenntartó Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) jelentkezett be. Aztán világossá vált, hogy nem egyedi esetekről van szó, február végéig közel hatvan iskola fenntartóváltását kezdeményezték a Belügyminisztériumnál.
Nincs abban semmi szokatlan, ha egy iskolának valamelyik felsőoktatási intézmény a fenntartója, a pedagógusképzéssel is foglalkozó egyetemeknek eddig is volt gyakorló iskolájuk. Az viszont meglepő, hogy egyházak és egyetemi alapítványok sora egyszerre döntött úgy, hogy fenntartóként köznevelési intézményeket venne át az államtól. Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi helyzetet, érdemes egy kicsit visszatekinteni a múltba.
A Klebelsberg Központ (korábban Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) 2013-ban vette át a köznevelési intézmények fenntartói szerepét az önkormányzatoktól. Ercse Kriszta oktatáskutató lapunknak elmondta, hogy a változtatás melletti fő érv az volt, hogy az önkormányzatok anyagi helyzete közötti különbségek az iskolák között is egyenlőtlenségeket teremtettek, ezt próbálták a központi irányítás segítségével áthidalni. – Egyes iskolák lehetőségeit és színvonalát valóban erősen meghatározta, hogy az önkormányzatnak mekkora volt az oktatásra fordítható büdzséje. De ehhez hozzátartozik az is, hogy korábban az állam az oktatás finanszírozásának rá eső részéből egyre többet terhelt az önkormányzatokra, amelyek rosszabb anyagi helyzetük esetén egyre kevésbé tudták finanszírozni az iskoláik működését – mondja a szakember, aki szerint erre a logikus válasz azonban nem a központi fenntartásba vétel, hanem az önkormányzati fenntartás átszervezése lett volna, hiszen az iskola a helyi közösség ügye, az érintett szervek képesek jól reagálni a lokális problémákra.
A fenntartóváltás nem hozta el a várt változást sem az egyenlőtlenségek csökkentését, sem az oktatás minőségének javítását illetően, ehelyett az állami oktatási rendszer teljesítménye egységesen alacsony színvonalra süllyedt. Nem véletlen, hogy amikor egy törvényi könnyítéssel 2012–13-ban az egyházak fenntartóként zöld utat kaptak, jó néhány iskola maga kereste meg az egyházakat, hiszen pontosan attól tartottak, ami be is következett: az állami fenntartású iskolákban sem a szakmai, sem a dologi kiadásokra nem volt elég pénz, és a szakmai mozgástér is rendkívül korlátozottá vált. – Ez azóta sem változott, ma is az állami fenntartású iskolák vannak a legrosszabb helyzetben – véli az oktatáskutató.
A szülők szavazhatnak, a tanárok nem
Az elmúlt hónapokban átvételi kérelmeket benyújtó egyházak és egyetemi alapítványok általában fejlesztéseket, felújítást, képzéseket és szabadabb tankönyvválasztást ígértek az állami fenntartású iskoláknak. Nem meglepő, hogy a pedagógusok közül sokan a fenntartóváltás mellett döntöttek volna. A már említett Tamási Áron Általános Iskola és Gimnázium tanárainak egy része nyílt levelet is írt ez ügyben, a zuglói Jókai Mór Általános Iskolában pedig – amelyet, ahogy arról lapunkban már írtunk korábban, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye szerette volna átvenni – a tantestület 88 százaléka szavazott a fenntartóváltásra. Más kérdés, hogy szavazati joga csak a szülői közösségnek van, legalább 50 százalék plusz 1 szavazat kell a váltáshoz. Végül, mivel a Tamási Áron és a Veres Péter Gimnázium átvétele ellen is rengetegen tiltakoztak, sőt még a kerületi önkormányzatok is rosszallásukat fejezték ki – bár döntő szavuk a törvény szerint nekik sincs –, a Gábor Dénes Egyetem és a Milton Friedman Egyetem is visszalépett, a Jókaiban pedig a szülők voksoltak a váltás ellen. De ne gondoljuk, hogy ez mindenhol így van.
A budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium szülői munkaközössége – a pedagógusokkal egyetértésben – megszavazta a modellváltást, az iskola már tavaly szeptember óta az Óbudai Egyetem fenntartásában működik, és van olyan vidéki iskola, amelyik maga kereste meg a városuk egyetemét a fenntartóváltás ötletével. Ercse Kriszta szerint, ha egy alapítvány vagy egyház szeretné átvenni valamelyik köznevelési intézmény fenntartói jogát, akkor fontos, hogy a diskurzus, amit az iskolával, a szülőkkel és a tanárokkal folytat, világos és korrekt legyen. – Érdemes nyilvános, átlátható dokumentációban rögzítenie, hogy milyen tervei vannak az iskolával, hogyan képzeli el az együttműködést, és jó, ha garanciákat is ad, hiszen például attól, hogy az átvételkor nem kér tandíjat, a későbbiekben bármikor megváltoztathatja döntését – mondja a szakember.
Csak találgatni lehet?
És hogy miért pont most jött meg a kedve ennyi egyetemi és egyházi fenntartónak, hogy iskolákat vegyenek át az államtól? Ercse Kriszta szerint, mivel nem áll rendelkezésre elegendő információ, többnyire csak találgatni lehet. Választ adhat azonban a kérdésre az a márciusban napvilágot látott hír, amely szerint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) 2025. szeptember 1-jén tanárképzés indul (az új tudományos műhely már idén, 2024. szeptember 1-jén megkezdi munkáját). A kormány tervei szerint a jövőben ez lesz a tanártovábbképzés módszertani alapjának és szakmai programjának kialakításáért felelős központ, illetve a tanártovábbképzés lebonyolításért felelős szervezési egységet is az NKE-n alakítják ki. Ehhez új kutatóhelyek alapítását, új oktatási és képzési helyszínek létrehozását és a meglévő kollégiumi kapacitások bővítését tervezik.
Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, a Matthias Corvinus Collegium (MCC) alapítványának kuratóriumi elnöke, valamint az NKE Tanácsadó Testületének elnöke, a Qubitnek arra a kérdésére, hogy a kormány miért nem a már meglévő pedagógusképző intézmények fejlesztésével operál, azt válaszolta, hogy az NKE-n hivatásrendi képzés zajlik; mindenki, akit ott képeznek, valamilyen állami feladathoz kapcsolódó hivatásrendhez tartozik, és szerinte nagyon jó, hogy a feladataikat szintén állami munkarendben végző tanárok képzése is megjelenik. Valamint, hogy szeretnének egy mintaadó intézményt felállítani, amely reményeik szerint az ország legjobb tanárképző intézménye lesz. Orbán szerint az ELTE és az NKE ilyen szempontból nem alternatívái egymásnak, hanem más megközelítésben dolgozó intézmények.
Az NKE tanárképzésért felelős rektori megbízottja, Veszelszki Ágnes a Hír Tv Napi aktuális című műsorában azt is elmondta: a gyakorlatorientáltság, a mentori rendszer és a kiscsoportos képzés miatt lesz különleges az NKE tanárképzése más pedagógusképző intézetekhez képest. És míg a jelenlegi tanárképzésekben nagyjából 10 százalék a szakmai gyakorlat aránya, a tervek szerint az NKE hallgatói már az első évtől részt vehetnek különböző oktatási intézmények munkájában. Szerinte szükség van arra, hogy megújuljon a tanárképzés rendszere, ehhez szeretnének mintát mutatni az NKE-n. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a leendő pedagógusképzőnek még nincs gyakorló iskolája, de készülnek arra, hogy kialakítsák a partnerintézmények rendszerét.
Továbbra sincs esélyegyenlőség az oktatásban
Hogy mi ezzel a gond? Ercse Kriszta szerint bár Orbán Balázs állítja, hogy az NKE nem lesz alternatívája a már működő képzéseknek, a kormány éppen a hagyományos pedagógusképzők számára nem biztosítja a minőségi oktatáshoz szükséges feltételeket, miközben egy április elején beadott törvénymódosító javaslatból, valamint az eddig közölt részletekből nyilvánvaló, hogy az újfajta tanárképzésre rengeteget fognak költeni.
Kérdéseket vet fel az is, hogy – amint azt az Eduline megírta – a kormány az ELTE-n, a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetemen és a Szegedi Tudományegyetemen jócskán visszavágta a pedagógusképzésekre felvehető hallgatók keretszámát, más, jobbára vidéki felsőoktatási intézményekben pedig növelték a tanároknak szánt férőhelyeket. Az oktatáskutató szerint félő, hogy a jól működő pedagógusképzőket további forráselvonással próbálják ellehetetleníteni azért, hogy helyzetbe hozzák az NKE pedagógusképzőjét.
És itt jönnek képbe a köznevelési intézmények fenntartójának jelentkező alapítványok: lévén, hogy kuratóriumaikban sok esetben kormányközeli szereplők ülnek, elképzelhető, hogy partnerként jelennek majd meg az új pedagógusképző hálózatban. Például az általuk átvett iskolák – amelyek többségébe magasabb státuszú családok gyerekei járnak – lennének később az új tanárképzés gyakorló iskolái.
Fontos tudni, hogy a hazai oktatási intézmények fenntartói jelenleg eltérő szabályozás mellett működnek, így a tanulók számára eltérő feltételeket és lehetőségeket képesek biztosítani. Például az egyházi és a magánfenntartóknak az állami iskolákkal szemben általában nincs kötelező felvételi körzetük, ezért válogathatnak a diákok között. Így, míg ők elszipkázhatják a magas státuszú családok gyerekeit, a nehezebb körülmények között élő, hátrányos helyzetű tanulóknak esélyük sincs arra, hogy hozzáférjenek a nem állami fenntartók által biztosított minőségi oktatáshoz.
A PISA-felmérések is megerősítik, hogy a hazai oktatási rendszer egyik rákfenéje az, hogy a közoktatás nem képes kiegyenlíteni a társadalmi-gazdasági különbségeket sőt, inkább fel is erősíti azokat. Ercse Kriszta szerint, ha az új tanárképző intézmény hálózata is azokat az iskolákat célozza meg, ahová a magasabb státuszú családok gyerekei járnak, akkor az oktatási rendszerünk tovább erősíti a társadalmi kasztosodást. – Tragikomikus módon nem feltétlenül azzal, hogy jobb tanárokat képeznek, mert az NKE képzéseinek törvényi mentesítése az akkreditációs folyamatok alól ezt kérdésessé teszi, hanem csupán olyan módon, hogy azokban az iskolákban lesznek tanárok, akik tanítsanak. Az állami intézményekből lassan teljesen elfogynak a pedagógusok.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/16. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg április 19-én.
