Ha Oroszország esetleg nukleáris fegyvert akarna bevetni Ukrajnában, akkor erről nem feltétlenül értesülne azonnal a világ, és a támadó személyét is letagadhatnák. A modern atomarzenálba ugyanis már nemcsak egész városokat felperzselő, klasszikus gombafelhőt képző fegyverek tartoznak, de sokkal kisebb hatóerejű, harctéri eszközök, illetve úgynevezett piszkos bombák is, amelyek szigorú értelemben nem atomfegyverek, hiszen konvencionális robbanással szórják szét a radioaktív szennyeződést.
Az esetleges álcázott orosz támadás leleplezése érdekében az amerikai Országos Nukleáris Biztonsági Hivatal (NNSA) számos szenzort telepít Ukrajnába. Ezek valós idejű adatokat szolgáltatnak a hirtelen felvillanó radioaktivitásról, ráadásul annak jellemzői alapján egyértelműen beazonosíthatóvá és legfőképpen bizonyíthatóvá válik a támadó (nem mintha különösebb kétsége lenne erről bárkinek is).
Az érzékelők telepítéséről a New York Times szerint néhány napja számolt be először hivatalosan az NNSA. Ezek az előkészületek egyrészt arra utalhatnak, hogy az Egyesült Államok valós fenyegetésnek tekinti, hogy Putyin Nagaszaki után először tényleg nukleáris fegyvereket fog élesben bevetni, másrészt viszont az elrettentést is szolgálhatják, hiszen ezzel üzennek az oroszoknak, hogy ha trükközni akarnának, és másra akarnák hárítani a felelősséget a nukleáris támadásért, az a lehető legrészletesebb adatok alapján elég esélytelen lenne. A hivatal által kiadott közlemény szerint atomszenzorok egész hálózatát telepítik „szerte a régióban”, és ezek az érzékelők képesek lesznek meghatározni bármilyen atomrobbanás méretét, helyét és hatásait. De, ami a legfontosabb, az érzékelők „ellehetetlenítik, hogy Oroszország felelősségvállalás nélkül alkalmazzon bármilyen nukleáris fegyvert Ukrajnában”. A hivatal együttműködik az ukrán hatóságokkal a telepítésben, a működtetésben és az adatok figyelésében, és ehhez biztosítja számukra a személyzet kiképzését is.
Az esetleges atomfegyver kiindulópontját azért sem lenne feltétlenül egyszerű azonosítani, mert valószínűleg nem követhető röppályájú rakétával juttatnák célba, hanem könnyen elrejthető teherautóval, tankkal vagy bármilyen más kevéssé feltűnő járművel. Egy forgatókönyv szerint az oroszok úgy robbanthatnának fel egy atombombát, hogy nem vállalják érte a felelősséget, sőt az ukránokat vádolnák utána, hogy ők próbálják ezzel a trükkel még súlyosabb háborúba sodorni a nyugatot Oroszországgal szemben. Elméletben e szenzorok azonosíthatnák a robbanás azon jellegzetességeit, ami alapján meghatározható a támadó tényleges személye.
Ez a vádaskodás nem lenne új az oroszoktól, hiszen már tavaly is többször azzal vádolták az ukránokat (mindenféle bizonyíték nélkül), hogy piszkos bombát akarnak robbantani, hogy ezzel eszkalálják a háborút. Bár az utóbbi hetekben Putyin visszavett a nukleáris fenyegetőzésből (valószínűleg a kínaiak bírták rá erre), ha egyszer tényleg megindul a régóta halogatott ukrán ellentámadás, az orosz elnök az esetleges kudarcok miatt még jobban rá lesz utalva az orosz atomarzenálra, ha azt akarja, hogy Oroszországot „nagyhatalomnak” tekintse még valaki a nemzetközi színtéren.
Az amerikai atomfegyverekért és a nukleáris védekezésért felelős Energiaügyi Minisztérium az idei költségvetéséből 160 millió dollárt különített el az ukrajnai nukleáris elővigyázatossági intézkedésekre. Ezeket a lépéseket az is indokolja, hogy az agresszió eddigi 14 hónapja során az oroszok nem igazán ódzkodtak az atomlétesítmények (például a csernobili vagy a zaporizzsjai atomerőmű) támadásától. Így felmerül a veszélye annak is, hogy ha nem is robbantanak fel direkt egy atombombát, a nukleáris reaktorok válogatás nélküli támadásával atomkatasztrófát idéznek elő. A harkivi Fizikai és Műszaki Kutatóintézet, az ukrán nukleáris kutatások legnagyobb központja több mint száz tüzérségi találatot kapott a háború elején, és ezekben megsérült az izotópgyártásra használt üzemegység is – nem az oroszokon múlt, hogy radioaktív sugárzás nem jutott ki a szabadba. Ahogy valószínűleg azzal sem foglalkoztak, amikor az orosz lövedékek tüzet okoztak egy másik helyszínen, a kijevi Nukleáris Kutatóintézetben, ahol a kutatóreaktor ugyancsak megúszta a támadást.
