Feltűnők és eltűnők

Immár érezni a jövő évi választások közeledtét, már terjeng a levegőben a bírhatatlan bűz, az a semmihez sem hasonlítható szag, ami a demokráciát játszó tömegek orrát facsarja, hol akár az égett gumi, hol, mint a fölperzselt rét, az égetett gaz, ember legyen a talpán, aki gázálarc nélkül kibírja. Az ország hátországában már gyűlik a gyúanyag, rőzsehordó aktivisták, jobb esetben derűs arcú passzivisták nyüzsögnek, az eltökéltség fonalából szövögetik programtervezetük szociális és/vagy kapitális hálóját, hatalmas asztalokon skiccelik föl átgondolt, sikerre vagy bukásra ítélt tervrajzaikat, mondogatnak lelkesítő és biztató szavakat, találnak ki hangzatos jelszavakat, blikkfangos jelmondatokat, agyalnak önfényező és/vagy más pártokat és potentátokat ekéző, karaktergyilkolásra alkalmas, gyűlölettől csöpögő óriásplakátokat.

Megzavarodott és/vagy megzavart termeszvárnak és/vagy hangyabolynak tűnő irodákban és termekben rohangálnak a nagy machinátorok, dobják be megtartható és/vagy kidobásra ítélt ötleteiket, titkon érzik, hogy jó felé tartanak, alakul az elképzelt ellenségkép, legalábbis fő vázaiban már adott, következhet a finomhangolás, a koncepciók csiszolgatása.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/48. számában találja. Vegye meg december 7-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!