Mamika, jánka és a nagy rasszizmusvita

„Vót akkó az anyámnak egy olyan ura, azt se tudom, honnan vót, oláccigán vót, tiszta fekete, mid a néger, hát az osztán soha nem dógozott, de mindig ivott, meg oszt meg is vert bennünket. Pedig aki nem az apja a gyereknek, az olyat nem is csináhat. Oszt a nővéremet belökte a szobába, az anyám meg csak hatta, pedig még én is tuttam, micsiná vele, mer olyat csinát, amit az én rendes apám nem csinát vóna egy gyerekkel soha, mer azé még gyerek vót a nővérem, olyat nem csinát vóna, mer olyat csinányi bűn.” Az elmúlt hetekben Háy János Mamikám című regényének hasonló részei okoztak felzúdulást, főként roma megszólalók részéről, de mások is visszautasították a regényből általuk kiolvasott romakép valóságát. Például Parászka Boróka, aki az önkormányzati Józsefváros Újságban azt írta: fehér, középosztálybeli nőként sértette meg a kortárs magyar regény.

„Amit a Mamikámban kapunk, az maga a nyelvi giccs, ami arról árulkodik, hogy mennyire távol van ez az irodalom a társadalom- és terepismerettől, de még az önmagának felállított irodalmi konstrukciós szabályoktól is. Ilyen az, amikor például »székelyül«, »góbéul«, »erdélyiül«, »svábosan« vagy éppen »zsidósan« ír megannyi dilettáns szerző” – szögezte le az újságíró a cikkében. A roma polgárjogi aktivista, Márton Joci is felszólalt, megjegyezve, hogy ő egy időben kifejezetten szerette a kegyetlenségeket is bemutató dél-amerikai regényeket, de a Mamikámról nem érzi, hogy az emberi lét mélységeit tárná fel. Szerinte az sokkal inkább „a cigányok mocskait mutatja be”. Kalla Éva szintén a Józsefváros Újságban írt kritikát, lapunk megkeresésére pedig azt mondja, nemcsak íróként, de egyszerre cigány emberként is olvasta a regényt. Ebben a minőségében pedig mélyen megalázva érzi magát, amikor másmilyennek képzelik el őket, mint amilyenek valójában.

• Mit gondol Háy János a regényét ért kritikákról? 
• Miért gondolja Kalla Éva, hogy a regényben valójában nem a rasszizmus kritikája jelenik meg?
• Milyen műveket érdemes még olvasnunk, ha a cigányság helyzetére, önképére vagyunk kíváncsiak?