„Ha a természettel összhangban akarunk lenni, akkor takarékos életet kell élnünk”

Erdő öleli körbe, a természettel összhangban működik, és teljesen közműmentes az a Balaton-felvidéki pékség, ahol egy augusztusi hajnalon kenyérsütéskor jártunk. Tulajdonosai a nagyvárosi életet hátrahagyva önellátó életre rendezkedtek be, vendégeikkel pedig megosztják mindazt a jót, amivel hitük szerint Isten megajándékozta őket.

Parajdi só, csíki kovász, tiszta víz, liszt, pityóka. És a munka kezdetén az ima. Hajnali 5 óra múlt, már a fateknőben pihen a kézzel dagasztott kenyértészta, ideje begyújtani a kemencét. Az egykori présház teraszán áll a téglából rakott búbos kemence, Isti szakavatott mozdulatokkal helyezi el a fahasábokat és a gyújtóst: 450 fokra kell felhevíteni a belsejét. Csak akácfát használ, azt mondja, ez különleges aromát ad a kenyérnek.

A Pécselyi-medence egyik peremhegyén, a mintegy 400 méter magas Hideg-hegyen vagyunk. A teraszról páratlan kilátás nyílik a Balatonra, a környező falvakra, a Tihanyi-félszigetre. Itt fenn, a természetvédelmi terület szomszédságában hajnaltájt szinte tapintható a csend. Csak a tűz ropogását halljuk. Napközben sem veri fel autók zaja a pékség környékét, csupán gyalog, biciklivel, esetleg lóháton lehet feljönni. „Zarándokpékség”, ahogy a tulajdonosai, Kazinczy Gyöngyvér és Bodor István nevezi, hiszen innen két és fél kilométerre le kell tenni a kocsit. Aki ide felzarándokol, az a tulajdonosok reménye szerint nemcsak a frissen sült, ropogós héjú kenyeret, az illatos szörpöket, lekvárokat kóstolhatja meg, hanem lelkileg is töltekezhet.

• Hogy lett az építésznek és az egykori NB I-es focistának zarándokpéksége?
• Mindent maguk állítanak elő, de hogyan?
• Miért jobb a kasza, mint a traktor?

A teljes cikket a Magyar Hang augusztus 19-én megjelent, 2022/34. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!