Isten óvja, miniszterelnök úr!

A múlt hét egyik botránya volt, hogy az osztrák közszolgálati televízió egy vezető beosztású munkatársa a közösségi médiában arról írt: helyénvaló lenne, ha a magyar miniszterelnök testsúlya és állandó izgalmi állapota következtében szívrohamot kapna. Arról itthon már kevesebb szó esett, hogy az illetőt ezért megrovásban részesítették, majd felmentették beosztásából, vagyis a jelek szerint Ausztriában egy ilyen kijelentésnek megvannak a maga következményei. Nem is lenne érdemes több szót fecsérelni erre, ha Orbán Viktor egészségi állapota nem lenne visszatérő téma a magyar közbeszéd bizonyos mélyebb régióiban is, különösen az áprilisi választások óta.

Elsőként szögezzük le: Orbán Viktor halálát kívánni vállalhatatlan. Történjen ez akár mégoly „félnyilvános” Facebook-posztokban is, vagy olyan utalgatások formájában, hogy az Orbán-rendszer végét nem az ellenzék, hanem a koleszterin fogja elhozni. Tudjuk, hogy minden mezei posztoló mellett nem posztolhat ott egy gondolatrendőr, de azoknak, akik bármilyen formában is alakítói a magyar nyilvánosságnak, különös felelősségük, hogy ez a beszédmód még a félig-meddig privát felületeken se kapjon teret és támogatást. Ez ugyanis nem menthető a hazai közbeszéd általános eldurvulásával, amelyben a Fidesznek is komoly szerepe van; sőt, éppen a közbeszéd állapota miatt lenne fontos, hogy bizonyos korlátok mozdíthatatlanok maradjanak. Már ha önmagában nem lenne elég az az erkölcsi egyszeregy, hogy általában véve nem kívánjuk felebarátunk halálát.

• „Akik valóban elutasítják ezt a rendszert, aligha kívánhatnak mást, mint Orbán Viktor »klasszikus« politikai bukását.”

A teljes cikket a Magyar Hang június 10-én megjelent, 2022/24. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!