Az ország délkeleti szélén fekvő Sarkad olyan, mintha annak is csak a peremén zajlana az élet. A város közepén arról beszélnek az emberek, hogy mi történik a település szélén. Onnan érkezett a centrumban található Tescóhoz koldulni egy helyi asszony, ott periférián laknak azok is, akik egymástól függetlenül arról panaszkodnak, hogy meg kellett venniük a szomszédjukban álló elhagyatott házat, „nehogy cigányok költözzenek oda”. Ott lakik az a fóliázással felhagyó kocsmáros is, aki arról mesél, hogy a mai napig nem betonozták le az utcát, ahol él. És ott található az a vasútállomás is, amelyről az egykori tanácselnök azt mondja, hogy valaha száznál is többen szálltak le a Gyula felől érkező vonatról kora esténként, ma már jó, ha ketten jönnek onnan haza.
Sarkad peremén, nem messze a valamikori cukorgyártól áll egy bezárt dance club is. Az oldalát megtépázott választási plakát csúfítja. A felirat az idők során megkopott, nem lehet leolvasni róla sem azt, hogy kit népszerűsít, sem azt, hogy milyen színekben indult az illető, csak azt, hogy a hármas számú választókerület jelöltje volt. A 2024-es önkormányzati voksolásokon már egészen biztosan nem ilyen posztereken népszerűsítik majd a jelölteket, mert a viharsarki város lakossága tízezer fő alá csökkent, így itt nem lesznek már választókerületek, csak listák.
• Mi a legfőbb oka a város elnéptelenedésének?
• Érkezik-e pénz Sarkadra?
• Jönnek-e még román napszámosok Békésbe?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
