Nagypénteki győzelem, húsvéti béke

A legtöbb kitüntetéssel azokat kell elhalmozni, akik megakadályozzák a háborút, akik magatartásuk és tanácsuk révén helyreállítják a békét, és azokat, akik minden eszközzel nem arra törekszenek, hogy a legnagyobb katonai haderőt és a legtöbb harci gépet gyűjtsék össze, hanem ellenkezőleg, arra, hogy ezekre egyáltalán ne legyen szükség – nem valamely aktuális megszólalásból idézem ezeket a sorokat, hanem az 1500-as évek elejéről, egy bizonyos Rotterdami Erasmustól. A derék humanista gondolkodó reménykedését úgy írta meg, hogy egy csodálatos allegorikus szövegben maga az áhított béke szólal meg, mint megszemélyesült alak.

Európa történelméből azóta tudjuk, hogy nem hogy javult volna a békére való kilátás, de évszázadról évszázadra, ahogy egyre pontosabbak, egyre kíméletlenebbek lettek az eszközök, lett mind nagyobb a háború, a békétlenség fenyegetése. (A XX. század első negyven évében, tehát a második világháború előtt összesen kétszer annyian haltak meg Európában háborús események következtében, mint előtte a XIX. vagy a XVIII. században.) És így van ez ma is, ahogy a Biblia oly sokszor megjegyzi. A béke jogos igény, mégis az a tapasztalat, hogy az ember a maga erejéből – a tiszteletreméltó törekvések ellenére – nem képes rá. A jó élet alapfeltételei között pedig ott van. A görögöknél Eiréné, azaz a béke istennője két társa a törvényesség és az igazságosság, békét vágyni, akarni mind a demokráciáknak, de szlogenek szintjén a diktatúráknak is sajátja. Sokan emlékeznek: a múlt (a sok évvel ezelőtti múlt) rendszerben még békepapok is voltak, de volt békekölcsön, békekongresszus, munkával a békéért mozgalom és békeharc, ahogy most is létezik békehadtest.

Az idézett görög szó gyökerének jelentése: megállapodás. Csakhogy a mi megállapodásaink ideiglenesek, törékenyek, labilisak. Bármely változás meg tud ingatni bármely békét, és ebből újabb küzdelmek indulnak újabb megállapodások felé. Egy régi mondás szerint a béke háború által készül, és állítólag a békéhez erő kell. A szintén sokak által ismert latin bölcsességből még fegyvermárka is született: „si vis pacem, para bellum”, azaz, „ha békét akarsz, készülj a háborúra”. Épp ezért gyártunk már előre megállapodásokat, szerződéseket, próbáljuk előre kivédeni a vitát. (Ami ettől még bekövetkezik, mert a békét teremtő mondatok eltérő értelmezése elég is a „háborúhoz”.) Összekeverjük a vitát a veszekedéssel, az egyetértés hiányát az együttműködés hiányával, egymás mellett élés helyett az egymás ellen élés az ember jellemzője.

A teljes cikket a Magyar Hang április 14-én megjelent, 2022/16. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!