A földi pokol vár a tavat kiszemelő beruházóra, ígérik a pilisszántóiak

Nem akkumulátorgyár, még csak nem is bánya. Bár 2019-ben utóbbi nyitásával is próbálkoztak errefelé, meg annak előtte két évvel transzformátorállomás létesítésével, ám a pilisszántói népharag mindet elsöpörte. Hiába, nincs könnyű dolga annak, aki éppen itt akar belerondítani a természetbe, időről időre mégis megpróbálják. Most jóval szerényebb tervekkel, de mégiscsak a lakosságot megkerülve, az ő akaratukkal szembemenve próbálkozik luxus üdülőfejlesztéssel egy cég – amit vezetői a kedd esti csobánkai fórumon kaptak a fejükre, beoszthatják életük hátralévő részére.

Csobánkán zajlott a meghallgatás, lévén az érintett terület Csobánkáé. Hogy érthető legyen: adott egy csoda szép nyolchektáros tó, amin három önkormányzat osztozik: Csobánka, Pilisvörösvár és Pilisszántó. Bejárni utóbbi felől lehet, aki nem ismeri a tulajdonviszonyokat, nyilván Szántónak is adja meg a tavat, lévén a községhez tartozó Plácskó nevű negyed alig pár tíz méterre fekszik a víztől, míg Csobánka lakott területe légvonalban bő három, közúton bő 11 kilométerre. Ettől még a tulajdon persze tulajdon. Ebből az is következik, hogy minden haszon a távoli Csobánkáé lenne, Pilisszántónak meg nem jutna semmi, csak maga a terhelés, a nem várt vendégsereg.

Ami a tó körül most látszik: lezárták a sorompót, így csak gyalog lehet megközelíteni a területet, a vizet kezelő Mohosz (Magyar Országos Horgász Szövetség) kitette a horgászni tilos táblákat – eddig szabadott, sőt, ajánlott volt! –, a halőrház bezárt, a parton csak néhányan andalognak. Senki sem gondolta még csak pár hete sem Pilisszántón, hogy ez bekövetkezhet, most meg már attól tartanak, lassan a part egy részét is elveszik, jön az egyik fejlesztés a másik után. Hiába az amúgy – máshol, más indítással – akár szerethető tervek, valójában a terület megkaparintása, a most bejelentetteknél nagyobb volumenű fejlesztés a cél, ez a félelme az embereknek. Márpedig a szántóiaknak egy célja van most: a vállalkozó keressen más helyet magának, ha akar, de itt ne csináljon semmit. Minden maradjon úgy, ahogy volt: zölden.

Maga az ügy cseppben a tenger, jóval túlmutat azon, megépülnek-e ezek a konkrét üdülőkabinok. Annak a próbája, hogy legalább egy erős, összetartó, befolyásos, nem mellesleg időnként forró vérű közösség nemet tud-e mondani-e egy olyan beruházásra, amit egyszerűen nem akar. Nem akar, és pont. De nézzük, hogy zajlott a keddi fórum. Dirr-durr, kemény menet volt, ellentéte annak a lágy nyugalomnak, édes harmóniának, ami egy órával korábban a tó mellett sétálva az ember szívét átjárta.