Ünnep, oly szép (televíziós szónoklat)

Honfitársaim, magyarok!

Elérkezett az év utolsó napja, amikor, mielőtt a ködösen bizonytalan jövőbe vetnénk bizakodó tekintetünket, visszanézünk a mögöttünk hagyott esztendőre, hogy számot vessünk, osszunk, szorozzunk, egyenleget vonjunk, tartozzunk, követeljünk, tartozunk.

Barátaim, magyarok!

Megszívtuk. A Gyurcsány-kormány hagyatéka bűzölgő mocsárként vet végtelen, súlyosan süppedő, nyálkás, ragacsos, polipkarokként ragadósan gyilkos árnyat, és húzza veszteséges koncesszióban épült autópályába öntött bitumenként végre fejét felemelő, büszke nemzetünket vissza, és vissza, lejjebb, egyre csak lejjebb. Ám ma ünnepet ülünk, a megújulás, az újjászületés, a remény, a hit diadalát, hagyjuk hát a múltat! Gyurcsány Ferenc elxúrta. Nem kicsit, nagyon. Hazudott éjjel és nappal. Nappal és éjjel. Reggel, délben és este, úgymond reggeltől estig. Álmában is. Mondhatunk ennél többet 2022-ről? Ildikó! Amikor nemzetünk vált vállnak vetve küzdött sikeresen úgy az infláció, mint az áruhiány, és a forint gyengítse ellen? Honfitársaim, tényleg nem kell félni? Valóban nem fog fájni? De megvédtük. Megvédtünk.

A teljes cikket a Magyar Hang január 6-án megjelent, 2023/1. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!