Vészjelzés

Egy intézetben, ahol a magyarságunkat kutatják, végre helyére teszik az Árpádokat is. Mert a honfoglaló törzsek szövetségét vezető dinasztia zsenialitása elsősorban abban mutatkozott meg, hogy sikerült államot szervezniük a népvándorlás főútvonalán fekvő Kárpát-medence soknyelvű népességéből. Az etnikai és kulturális sokféleség a későbbiekben komoly előnyökkel járt, és rendkívüli nehézségek forrása lett. A korszakot bemutató székesfehérvári reprezentatív kiállításnak, ha valamit, ezt lenne érdemes bemutatnia. De éppen ez az, amit a hírek szerint Kásler miniszter kifogásolt. Pedig a magyarságnak nem a nemlétező hun rokonsággal kellene büszkélkednie. Az Árpádok épp arra voltak képesek, amire a hunok legendás uralkodója nem: tartósnak és szilárdnak bizonyuló politikai kereteket teremtettek, amelyek között a sztyeppén vándorló törzsek alkalmi szövetsége konszolidálni tudta együttélését az itt élő szláv, bolgár, avar és egyéb népekkel; nyugati lovagokat, levantei kereskedőket, szász telepeseket fogadott, és ezekből idővel egységes társadalmat teremtett. A magyar nemzet, ha valaki nem tudná, itt született és pusztult a Kárpát-medencében, s nem tévesztendő össze az őt alkotó fajok egyikével sem, a büszke honfoglalókat is beleértve.

Káslerék igyekezete azonban cseppet sem korszerűtlen, szépen beleillik a politikavezérelt múlthamisítás mostani trendjébe. Ne tévesszen meg senkit, hogy nyugaton jelenleg az identitás határtalan kiterjesztése a jelszó („mindenki lehet akárki”), míg keleten a parvenü tahóság kreál magának uralmi jogcímet a történelem kisajátításából („mi azok vagyunk, akik ti nem”). A múltat mindkét esetben szabad prédaként kezelik, amit politikai érdek és pillanatnyi tetszés szerint lehet végképp eltörölni vagy átkölteni.

A teljes cikket a Magyar Hang január 21-én megjelent, 2022/4. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!