A történelem során már számtalan generáció átélte amit mi most, voltak, nem is kevesen, akik nálunk is drámaibban. Másrészt viszont, azt hiszem, ez a mostani válság mégis más. Bizonyos értelemben mélyebb és kritikusabb.
Polip
Sokan már-már azt festik a falra, hogy Orbán Viktor kivezet bennünket mind az EU-ból, mind a NATO-ból, de ez teljesen alaptalan félelem.
Egy szó, mint száz, nem a pápa volt itt igazán fontos egy csomó embernek, hanem az igazolás. Két komplexusos törzs viadalában mindkét oldal veszettjei a látogatástól vártak megerősítést, hogy az ő oldaluk jár a helyes és jó úton, a másik pedig az ördögén.
Az elkövetkező hónapokban kiderül, folytatódik-e a Gyurcsány-párt mindenkit elsöprő dinamikája, illetve hogy Donáthék képesek lesznek-e saját lendületet venni.
A plázákban és a szupermarketekben újra egyenlőek vagyunk. Az a gyermeki öröm, amit a polcról a kosárba emelés élménye ad, végre egyesíti sokat szenvedett fajunk egyedeit. A pénztár lett korunk zarándokhelye.
A 0 forintos program összeállítása nem csupán ahhoz segítene bennünket, hogy egy válsághelyzetben is életerőt, bátorságot és kreativitást mutassunk azzal, hogy a nehézségekből is igyekszünk a legtöbbet kihozni.
Vajon mi lesz Magyarországgal a NER után? Gondolkodunk egyáltalán ezen?
Az a gyakran elhangzó fideszes érv, hogy az Orbán-kormány felépített egy hazai gazdasági elitet, egyszerűen hazugság. Annyit tettek csupán, hogy kispályás komprádorokból nagypályás oligarchákat neveltek ki.
Sokan kérik számon vagy éppen csúfolódnak azon, hogy az összefogás pártjai a földön hevernek. Én ezt másképp látom. Szerintem éppen az a baj, hogy nem hevernek a földön, hogy túl gyorsan akarnak felállni.
Kezdi elveszíteni hitelességét a társadalom előtt, nem tud világmagyarázatot adni, kaotikussá, kiszámíthatatlanná, szétdarabolttá, gyorsan romlóvá, értelmetlenné, önmaga karikatúrájává, destruktívvá és fogyasztási cikké válik.
Provokatív állításom lényege, hogy a középkor után feltűnő szocializmus és liberalizmus valóban megnyerte a történelmi küzdelmet, de nem a kereszténységgel szemben, hanem a kereszténységnek köszönhetően.
A lelke legmélyén mindenki megbántott, sértett, elnyomott kisebbségi lett. Az is, akit elnyomtak, az is, aki elnyomott, az is, aki egyik sem volt. És ezen a spirálon csúszunk egyre lejjebb.
Ahogy a mondás tartja: ha meg akarod ismerni valaki igazi jellemét, adj neki hatalmat, vagy vedd el tőle. A választók elvették az összefogás vezetőitől, majd meg is ismerhették őket. Azok pedig továbbra sem akarják és tudják elengedni a hatalmat.
Kénytelenek leszünk végre felnőni a feladathoz, és ahelyett, hogy politikai messiásokat várunk, a saját életünkért felelősséget vállalni. Egyenként előbb, és aztán közösségként.
Ha nem értjük meg, hogy Orbán a NER-rel nem valamit ránk kényszerített, hanem valami bennünk élő nagyon alapvető igényt szolgált ki, addig politikai értelemben leválthatjuk a NER-t – és erre nyilván szükség is van –, de az csupán fájdalomcsillapítás lesz.