Egyre szomorúbban olvasom a rétestésztaként nyúló Baranyi vs. Pesti Srácok szappanopera újabb és újabb epizódjait. Mint az köztudott, a ferencvárosi polgármester az ATV stúdiójában szembesült azzal, hogy kérdezői közé meghívták a Pesti Srácok újságíróját, akinek Baranyi nem volt hajlandó válaszolni, mondván, a lap „szennymédia”, Szalai Szilárdot pedig nem tartja újságírónak. Az ügy előzményeit nem ismerve nem egészen értettem a dolgot, de – gondoltam – mindenkinek szíve joga, hogy kivel áll szóba, kivel nem. (Orbán Viktor például 2018 márciusában még a HírTV riporterével is közölte, hogy fake news-nak nem nyilatkozik, pedig ezt a médiumot aligha lehet balosnak vagy libernyáknak tekinteni.)
Azon viszont már meglepődtem, hogy az ATV stúdiójában történtek kapcsán Fürjes Balázs (és éppen ő) érzett megszólalási kényszert. Nyílt levelében kifejtette, hogy szerinte a polgármester asszony magatartása korlátozta a vélemény- és szólásszabadságot, amiért elnézést kellene kérnie az újságírótól, a szerkesztőségtől és a nézőktől. Nem vagyok a politikai és a médiaetika tudora, úgyhogy még akár az is lehet, hogy Fürjes úrnak filozófiai szinten igaza van, de egy fideszes politikus szájából meglehetősen visszás ilyesmiket hallani, nemcsak a fentebb említett orbáni gesztus után, hanem mert például a közszolgálatinak hazudott médiába hosszú éveken át nem hívtak be ellenzéki politikusokat, vagy mert a mai napig sem engednek be a kormányinfókra egyes, általuk kritikusnak tartott médiumokat, köztük például a Magyar Hangot. az ország második legnagyobb példányszámú közéleti, egyébként konzervatív szellemiségű hetilapját.
Az ATV kapott az alkalmon, meghívta Baranyi Krisztinát és Fürjes Balázst, hogy ütköztessék a véleményüket. A beszélgetés egy pontján a polgármester asszony a tabletjéről bejátszott egy részletet a Pesti TV egy korábbi műsorából (Politikai hobbista), amelyben az ő személyét, kinézetét, hajviseletét taglalták, minősíthetetlen stílusban. Többek között azt is kifejtették, hogy inkább dugnának meg egy kecskét, azt legalább utána meg lehet enni…
Ehhez három megjegyzésem van. Az egyik gyors és egyszerű: kész csoda, hogy Baranyi Krisztina hajlandó volt egyáltalán egy légtérben maradni a pesti sráccal, a helyében minden ember szó nélkül kiment volna a stúdióból – jó esetben. Ugyancsak rövid a második: kultúrember ilyen módon egy hölgyről a legkoszosabb külvárosi kocsmában, a hatodik feles után sem nyilatkozik – mert kultúrember.
A harmadik kicsit hosszabb: akit a „hobbisták” ocsmány szájukra vettek, az a főváros egyik fontos kerületének demokratikusan megválasztott polgármestere, akinek nemcsak a Fidesz pénzzel, médiával, hatalommal megtámogatott jelöltjét kellett legyőznie, hanem függetlenként már a polgármester-jelöltségért is meg kellett küzdenie a DK-MSZP-Párbeszéd-Momentum favoritjával. Az előválasztást 72 százalékos, a választást 58 százalékos eredménnyel nyerte meg. Ezek tények. Tiszteletre méltó tények. Azt pedig, hogy polgármesterként mennyire sikeres, nyilván a két politikai oldal eltérően ítéli meg, de a megítélés semmiképp nem függhet attól, hogy néhány bunkó mennyire tartja őt szépnek, jól öltözöttnek vagy éppen kívánatosnak. Ráadásul az egyetlen érdemi ítéletet a ferencvárosi választók fogják kimondani majd 2024-ben. Nem tudom, hogy ezeket a taplókat ki és mire választotta meg, de érdemes lenne összehasonlítani a Pesti Tv és azon belül a Politikai hobbista nézőszámát Baranyi Krisztina szavazóinak létszámával.
A legszebb azonban még hátra van: a hobbisták képviseletében Jeszenszky Zsolt még rá is tett egy lapáttal mérhetetlen tahóságukra: „Ha az ember k@rvának áll, akkor b@szni kell” – írta. És hogy ne csak bunkó legyen, hanem görény is, hozzátette: „ezzel most nem Baranyi Krisztina esetleges korábbi vagy kiegészítő foglalkozására gondolok”. Arra gondol ugyanis – mint írta –, hogy a politikus „kap hideget-meleget”, és „ha nem bírja, legyen például mosónő...” A görénység persze itt sem maradhat el: a mosónőség „csak véletlenül jutott eszembe, nem Baranyiról”.
Jeszenszkynek eszébe sem jut, hogy a politikusi tűréshatár a politikai tevékenységhez kötődik, és nem az attól teljesen független külső adottságokhoz. És végképp nem a bírálók szexuális fantáziáihoz. Ráadásul felmentést talál a bányászbékához se méltó színvonalukra: „a Politikai Hobbista egy szókimondó, szatirikus politikai talk show” – írta, amiből kiviláglik, hogy nincs tisztában e szavak jelentésével: a szókimondó ugyan jelenthet az „őszinte” és „nyílt” mellett „szabadost” is, de semmiképp nem jelent ordenárét és trágárt, mint ahogy a „gúnyosan csúfolódó” szatíra sem.
(A cikk megírása és leadása után egy nappal jött a hír, hogy Jeszenszky Zsolt elnézést kért a ferencvárosi polgármestertől „a méltatlan megjegyzésekért”. El kell ismerni: ez korrekt lépés volt, még akkor is, ha egyúttal Baranyi Krisztinát is felszólította Szalai Szilárdtól való bocsánatkérésre, amiért az ATV stúdiójában például „ócska propagandistának” és „seggnyalónak” nevezte.)
Az utólagos beszúrás után térjünk vissza az időrendhez: az Origo hírhedetten független orgánum Apáti Bence írásának adott helyet, amelyből persze nem hiányozhat a politikus asszony külsejére utaló görénykedés. „Egyes elfogult személyek szerint kicsit úgy néz ki és úgy beszél, mint azok a furcsa asszonyok, akik legkevesebb negyven macska büszke és gondos gazdái, a cicákkal ellentétben ritkán tisztálkodnak, a hajuk pedig büszkén hirdeti, hogy viselőjük nem hisz se a sampon-, se a hajfestékreklámoknak, a természetes szépség, meg az öntisztulás híve, és akiknek talán a fenti tulajdonságaik miatt nincsenek már se barátaik, se rokonaik, viszont emiatt viszonylag ritkán búslakodnak, ami mögött pedig olykor alkoholfogyasztást kell keresnünk. A fenti mondatoktól persze elhatárolódom, Baranyi szép, ápolt, meg okos, és egészen bizonyosan a macskáin kívül mások is szeretik.” A cikk egyébként az undorító szemétkedésen túl mindössze azt próbálta bizonygatni, hogy Baranyi Krisztina csak azért csinálta, amit csinált, mert jobboldali újságíró akarta faggatni. És van, aki el is hiszi.
Remélem, a szappanopera legutolsó felvonását jelenti, hogy a Szemlélekben megjelent a „Közös nyilatkozat az emberséges közbeszéd határairól”, amit máris számos ismert és elismert közéleti és médiaszemélyiség írt alá. Többek között Fabiny Tamás, György Zsombor, Gundel Takács Gábor, Kepes András…
A nyilatkozat leszögezi: „Mi, ennek nyilatkozatnak az aláírói, nagy értéknek tartjuk a szólás szabadságát, a sajtó szabadságát, ám elutasítunk minden olyan közbeszédbeli megnyilvánulást, amely bármely embertársunkat emberi méltóságában megalázza. Tiszteletben tartjuk a vélemények különbözőségét, sőt hasznosnak is tartjuk az eltérő nézőpontok nyílt megfogalmazásának lehetőségét. Elfogadhatatlannak tartjuk azonban, hogy az egyet nem értés olyan formát öltsön, amely uszítást, megalázást szolgál. A magyar társadalom polgáraira egy sokszínű család tagjaiként tekintünk – olyan közösséget alkotunk, amelyben az örömnek és a bánatnak, az egyetértésnek és a vitának, a szólásnak és a hallgatásnak egyaránt helye van. Ebben a családban viszont nincs helye az embertelenségnek – ez különösen igaz a médiában tevékenykedőkre.”
Úgy hiszem, hogy az országosan ismert, nagy tekintélyű aláírók közé feliratkoznom nagyképű hivalkodás lenne, ezért szignó helyett a fentieket teszem hozzá az ügyhöz. Ja, és még valami: az elmebajnok kecskehágó hobbistáknak őszintén kívánom, hogy az a – akár valós, akár képzelt – aktus legyen életük legjobb numerája.
