Ilyen gyorsan és egyértelműen még nem derült ki urnazárás után egy országos választás eredménye, mint ma este. A Fidesz újabb győzelme nem kétséges, a kétharmad még nem biztos, de nagyon is lehetséges. Két hete, a kampány finisében ezt írtam lapunkban az esélyekről: „Igen, a számok alapján a Fidesz győzelme valószínűbb, emellett állampártként olyan erőforrásfölénnyel rendelkezik, olyan többletlehetőségekkel az ellenfeléhez képest, amely az esélyeket is befolyásolja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy fej fej melletti közvélemény-kutatási adatok mellett is a kormánypárt a nagy esélyes, hiszen a levélszavazatok és a vélhetőleg ismét kedvezményes mandátumot szerző német nemzetiségi képviselő miatt három-négy helyet már most a Fidesznek adhatunk a következő Országgyűlésben. Így hát a nagyarányú mandátumtöbbség nem számítana meglepetésnek, az újabb kétharmados parlamenti arány azonban a választási rendszer torzítása mellett sem valószínű, bár kizárni sem lehet.” Szódával elmegy előrejelzésnek, de sajnos nem állíthatom, hogy igen, megmondtam. Mentségemre szolgál, hogy más sem mondta meg, más sem jósolt ilyen végkimenetelt, kivéve talán a Mediánt. Igen, az az Endre :-).
Nyilván sok oka van ennek az eredménynek, az biztos, hogy nincs egyetlen kitüntetett tényező. Ahogy az is, hogy bármekkora az erőforrások, a médialehetőségek tekintetében a kormánypártok fölénye, egy ilyen mértékű vereséget pusztán ezzel nem magyarázhat az összefogott ellenzék. Minden visszatetsző akció mellett sem állítható, hogy ne volna legitim a Fidesz hatalma. Egy nyilvánvaló hibát azért kiemelnék: az ellenzék rettenetesen rosszul reagált arra, ahogy Putyin háborúja átírta a választási kampány forgatókönyvét. Igaz, hogy a Fidesz aljas módon forgatott ki egyes nyilatkozatokat, de az az igazság, volt mit kiforgatni. De ez is csak egy mélyebb baj tünete: stratégiában gondolkodó, mások várható lépéseit is előre kiszámítani képes agytröszt nélkül esélye sincs a sikerre egy politikai erőnek. Pedig a szervezettségre, az aktivisták lelkesedésére, a civilek elszántságára ezúttal nem lehetett panasz.
Szó sem volt fej fej melletti küzdelemről, az ország narancssárga, a főváros maradt az ellenzék bázisa, a centrális erőtér helyén mégsem épült újjá a kétpólusú politikai szerkezet. Nincs itt sok elemezni való, az összkép tekintetében részletkérdés, hogy a Mi Hazánk végül bejut-e a parlamentbe, a Fidesz pedig ezen felül még egy bónuszként megint kétharmados országgyűlési többséghez jut-e. Ennek nincs akkora jelentősége, hiszen a rendszer kiépítéséhez, megszilárdításához szükséges alkotmányos lépéseket már megtették, ha pedig gond van, a Mi Hazánk pedig bent van, valószínűleg az is megoldható.
Meglehet, az ellenzéki pártelitek számos tagja készült már arra, hogy bűnbakként leszámoljon Márki-Zay Péterrel, de az is biztos, ezt ők sem így képzelték. Ez ugyanis az ő kudarcuk és lemoshatatlan szégyenük is – tisztelet a kevés kivételnek –, mégis ők fogják újabb négy évig képviselni a nem fideszes nemzetrészt a parlamentben. Ahogy ők, mi is érdeklődéssel figyeljük mostantól, hogy Orbán Viktor miként birkózik meg a részben általa is okozott és megjósolt, közelgő (?) gazdasági válsággal. Erről nem volt szó a kampányban, de olyan nagy igény sem volt rá.
Percről percre közvetítésünket itt olvashatják!
