Száz éve, 1923. július 9-én született Szegeden Földesi Tibor, az 1956-os forradalmat követő megtorlás során kivégzett forradalmár. A forradalom kitörésekor a szegedi Villanyszerelő Kisipari Szövetkezetben dolgozott villanyszerelőként. Fiatal korában Szőregen a helyi cserkészcsapat tagja volt. A forradalomi napok alatt munkahelyén a fő hangadók egyike volt, akit be is választottak a szövetkezet munkástanácsába, sőt küldött is lett a szegedi városi Forradalmi Nemzeti Bizottságban, majd november másodikától a szegedi kisiparosok és kisipari szövetkezetek dolgozóinak képviseletét ellátva a Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökségének is a tagja.
Mivel ekkor már a városi forradalmi vezető testület elnökségén belül a reszortok el voltak osztva, Földesi Tibor eseti jellegű feladatokat kapott az elnöktől, Perbíró József jogászprofesszortól. Így például utána járt annak, hogy valóban léteznek-e Szeged környékén olyan zavaróállomások, amelyek egyes külföldi rádióállomások adásai hallgatását megnehezítik. Kutatásai eredménytelenül jártak. Ellenőrizte azt, hogy az államvédelmi szolgálat tagjai részére a szolgálat megszüntetése – 1956. október 28-a – után valóban vettek-e fel a Magyar Nemzeti Bank szegedi fiókjából illetéktelenül és szabálytalanul pénzt? Földesi megállapította, hogy valóban történt ilyen pénzfelvétel, minek következtében az elbocsátott államvédelmi tisztek előre megkapták több hónapra az illetményüket.
A Forradalmi Nemzeti Bizottság plenáris ülésein is igen radikális felszólalásai voltak, amelyekre legtöbb esetben a kommunistaellenesség volt a jellemző. November 4-én ahhoz a kisebbséghez tartozott, amely a város fegyveres védelmét szorgalmazta a megszálló szovjet csapatok ellen. A november 4-én reggel megszüntetett városi nemzetőrség egyes tagjaiból szervezett is egy csoportot – a téglagyári csoportot –, amely napközben készülődött a fegyveres ellenállásra. Azonban harcra nem került sor köztük és az éjszaka folyamán a városon átrobogó szovjet harckocsizó alakulatok között, mert ahol tüzelőállást foglaltak, arra szovjet alakulatok meg sem fordultak. Egy félreértés miatt Földesi ekkor nem tartott a csoporttal, mert a tisza-parti megbeszélt helyett az emberei a Boszorkányszigetnél foglaltak tüzelőállást, ő pedig máshol várta őket.
Szegedet a szovjet csapatok november 6-án szállták meg, amikor semmiféle ellenállásba nem ütköztek. Már az előző napon a városi MSZMP bizottsági emberei elkezdték a fegyveres karhatalom szervezését, majd rövidesen kezdetét vették az éjszakai „begyűjtések” és a brutális módszerekkel történő kihallgatások. Földesi Tibor megérezve a veszélyt, elutazott Győrbe az ott élő bátyjához, majd arra az elhatározásra jutott, hogy elhagyja az országot. Ez sikerült is neki, és Ausztriában az egyik menekülttáborba került. Mint mindenkit, őt is az ellenérdekelt titkosszolgálatok alapos kihallgatásnak vetették alá. Ennek során az amerikai CIC katonai hírszerzés felfigyelt rá, és elkezdték tanulmányozni, majd beszervezték azzal a meg is mondott céllal, hogy hazatérve a szovjet csapatok mozgását kellene figyelnie és időnként jelentenie. Földesi a jobb élet – a pénzbeli ellenszolgáltatások ígéreteinek – reményében vállalkozott a feladatra. 1956 decemberében illegálisan, ott ahol kiszökött, sikeresen haza is tért Magyarországra, sőt eljutott Szeged közelébe. Úgy intézte, hogy nem ment be a városba, hanem a kiskundorozsmai állomáson találkozott a testvérével. Ekkor megtudta, hogy a karhatalmisták már többször keresték a munkahelyén meg a lakásán is, mert őrizetbe akarták venni.
E hírek hallatán Földesi úgy döntött, hogy nem megy be Szegedre, ahol sokan ismerték, hanem visszamegy Ausztriába. Ez az út már sokkal kalandosabb volt, mint az első alkalommal. Összeismerkedett néhány dunántúli emberrel, akik közül egy félszemű boltost vizuális felderítő munkára a szovjet csapatokkal szemben be is szervezett. Magyar segítői közreműködésével sikeresen átjutott a határon, ugyanott, ahol korábban. A beszervezői érezhetően nem voltak elragadtatva a tevékenységétől. Elhelyezték egy vállalatnál Münchenben, ahol villanyszerelőként dolgozott, már ahogy dolgozni tudott nyelvismeret hiányában. Egyre inkább azt érezte, hogy nem nagyon foglalkoznak vele. Nem volt megelégedve a kinti körülményeivel, és amikor 1957 tavaszán volt egy amnesztia rendelet, amely szerint, akiket súlyos „ellenforradalmi” tettek nem terheltek, szabadon hazatérhettek.
Földesi Tibor úgy gondolta, hogy az ő forradalmi szerepvállalása nem volt olyan jelentős, hogy ne jöhetne bátran haza. Beadta a konzulátuson a hazatérési kérelmét, amelyet végül meg is kapott. Erről azonban tudomást szerzett a CIC, és felvette vele a kapcsolatot. Földesi pedig volt olyan meggondolatlan, hogy szóba álljon velük, talán ismét csak a beígért anyagi juttatások reményében. Elérkezett a hazaindulás ideje. Földesinek csak fel kellett volna ülnie egy vonatra és hazautazni Budapestre, onnan pedig Szegedre. A birtokában lévő hazatérési engedéllyel ezt megtehette volna. De nem ez történt. Az amerikai titkosszolgálati megbízói már a német-osztrák határon is illegálisan küldték át, talán valami gyakorlási céllal, majd ugyanez következett a magyar-osztrák határon is. De nem ott, ahol már Földesi kétszer kiment, egyszer meg vissza is jutott sikeresen, hanem a Fertő tavon át küldték haza.
Hamarosan el is érte a magyar földet, és egy ottani település legszélső házába bekopogott. Kérte, engedjék meg, hogy az istállóban vagy kocsiszínben száraz ruhába öltözhessen. Mire elkészült már meg is jelentek a határőrök, akiket a házigazda értesített, és Földesi Tibort őrizetbe vették tiltott határátlépés miatt. Első kihallgatására Győrben, a BM Határőrség ottani felderítő egységénél került sor. Nincs egyetlen adat sem arra, hogy Földesi miért ismerte el a forradalmi szerepvállalása mellett a CIC által történt beszervezését is. A határőrség értesítette a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztályt, hogy őrizetükben van egy szegedi „ellenforradalmár”, aki mellesleg CIC-ügynök is.
Földesi Tibor és az ügye hamarosan hazakerült Szegedre, ahol kezdetét vette vele kapcsolatban a vizsgálati munka, és mivel a kémkedés gyanú is fennállt, bekapcsolódtak a központi vizsgáló szervek is. Először – néha kemény, fegyelmező, vallomásra kényszerítő módszerekkel – a kémkedési ügy tisztázása történt meg. Földesi mindent elismert. Közölték vele, hogy amennyiben az amerikai titkosszolgálat helyett a magyar érdekek szolgálatába áll, mentesülhet a hátrányos jogkövetkezmények alól, feltéve, ha őszinte vallomást tesz úgy a saját, mint a társai ellenforradalmi cselekményeiről is. Ekkor a sarokba szorított Földesi beismerő vallomásokat tett, amelyek közül több a társaira terhelőleg hatott. A katonai bíróság első fokon 15 év szabadságvesztésre ítélte. A katonai ügyész az elsőfokú, még nem jogerős ítélet ellen súlyosbításért, halálbüntetés kiszabásáért fellebbezett.
A nem jogerős bírósági ítélet után Földesi Tibor ismét Szegedre került. Több „ellenforradalmi” ügyben tanúként hallgatták ki. Nem is egy esetben Földesi olyan vallomásokat tett, amilyet a kihallgatói elvártak tőle. Azzal mentegette magát, hogy az „életéért fut”. A helyzet valóban ez volt. Szerette volna elkerülni a halálbüntetést. Utólag még annak a gondolata is felmerülhet, hogy Földesi Tibort első fokon azért nem ítélték halálra, hogy a két bírósági ítélet között még kipréseljenek belőle néhány akár valós, akár valótlan vallomást a társaira nézve. Ha így volt, jól kalkuláltak.
Elérkezett azonban a másodfokú bírósági tárgyalás napja. Földesi Tibor szegedi forradalmár és mellesleg CIC-kém megkapta a halálos ítéletet. A védője által előterjesztett kegyelmi kérvényt a bíróság fel sem terjesztette a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához, mert szerintük nem volt méltó a kegyelemre. 1958. január 31-én reggel Budapesten Földesi Tibor szegedi forradalmárt kivégezték.
