A nép, az egyszerű, istenadta, gyámoltalan nép érdekében, a gáncsoskodó, nemzetrontó Brüsszel dacára.
Publicisztika
Ne tűrjük az önkényt. Ne féljünk, de ne is gyűlölködjünk. Csináljuk meg végre azt a jogállamot, amelyet 28 évvel ezelőtt elképzeltünk.
Egyelőre nem látni, az (ön)pusztításból miként lesz építkezés. Feltűnő, hogy a legismertebb képviselők mintha menekülnének a parlamentből.
Míg Andy Vajna, a kommunistái és az őket most bírálók a NER-en belül spekulálnak, taktikáznak és kultúrharcolnak, addig én élvezem a NER-en kívüli friss levegőt.
Jelentéktelen apróságokkal kezdődik, aztán a demagóg propagandával fanatizált tömeg segítségével egyre gyorsulva vezet az egyéni szabadságjogok szinte teljes eltörléséhez.
Orbán és vazallusai azt hiszik, megtanulták irányítani a tömeget, csakhogy ez a tudás még az internet előtti világban sem volt adott, nemhogy ma.
Itt a lehetőség az induló (vagy akár már létező) pártoknak: tessék zászlóra tűzni a parlagfű- és korrupciómentes Magyarországot!
A joggal és a hatalommal való visszaélés egyáltalán nem szokatlan errefelé szavazások és választások alkalmával.
Az Úr ügyel az ilyen idiótákra is, akik egy, a háta mögötti faluban szagolják a reggelt, az életre szomjasan, a halál torkában.
Megvolt a miénk is. Itt ugyan nem jött össze a kétharmad, de nem is volt akkora a tét, hiszen az ATV nézői mondhatták el, hogy ők megszavazták volna-e.
Kádár János tyúkjai jutottak az eszembe, amikor megjelentek a fotók, amelyeken Orbán Viktor látható, ahogy kiszáll egy magánrepülőgépből.
A nagyságos kormánytagok és fideszes politikusok nem válaszolnak az újságíróink által feltett kérdésekre, sőt be sem engednek a kormányinfóra.
„Én vagyok a Kiscipó, lisztből sütött nagyanyó, engem nem esz meg senki, mert elgurulok, így ni!” Ekkor szembejött vele Róka Koma.
Trump mindig a jelenben él, ami nagyjából az 1950-es évek jelene, és kellemetlenül érzi magát a XXI. században.
A magyar emberek jókora hibája, hogy nem – vagy nem nagyon – esznek céklát. Pedig...