HIRDETÉS

Tizedik

Kérjük, támogassa a Magyar Hangot...

és a szabad sajtó megmaradását! Olvasóink segítségére is szükségünk van, hogy még több riportot és tényfeltáró cikket közölhessünk. Részletek ITT.

HIRDETÉS

Alföldi lány volt, nem magasságokhoz és mélységekhez szokott. Eleinte maga is furcsállotta hát, hogy pont egy tizedik emeleti lakást választott. Persze annyira nem volt ismeretlen számára a dolog, elvégre odahaza, a szülővárosában is voltak panelházak, ráadásul a szerkezetük, meg talán a lakások belső elrendezése is hasonlított az itteniekéhez – évtizedekkel ezelőtt bizonyára ugyanazon a tervezőasztalon álmodták meg őket –, ugyanakkor tény és való, hogy ebben a mostaniban még sok mindent szoknia kellett. Például azt, hogy miután a legfölső szinten kiszállt a liftből és elgyalogolt a lakás ajtajáig, ott, miközben sorra egymás után elfordította a zárakat, az emeleti folyosó ablakán kipillantva a tágas rónán át még egészen messzire látott, a lakásából nézvést viszont már hegyek akasztották meg a tekintetét.

HIRDETÉS

A legfurcsább persze az volt, hogy ez nem kollégium, nem is albérlet, hanem saját lakás. Az otthona, amelynek vasbeton falai között immáron ő fogja kovácsolni a jövőt, amelyet addig jobbára másokra bízott. De azért – így tervezte – kéthetente hazautazik majd a szüleihez, a meleg odúként hívogató kisvárosi létbe.

Időt kérek | Magyar Hang

Mi már a jelek szerint végképp képtelenek vagyunk élvezni és megélni a pillanatot.

A lakásnak megvolt az a kétségtelen előnye, hogy az összes megnézett közül ez volt a legjobb állapotú – egy kis tisztasági festést leszámítva nem is kellett fölújítani. De az is perdöntőnek bizonyult, hogy úgy volt vele, hogy inkább ez a panelházak közti parkkal, a játszóterekkel és a garázsboltokkal egyetemben a szülővárosára emlékeztető külső kerület, mint néhány megállóval beljebb a szűk, egyirányú utcák, a keramitos udvarok, a málló vakolat a gangon, meg a nappal is sötét, hideg falú szobák. Hetek teltek el azóta, hogy munkába állt, ám Budapestet továbbra is leginkább a puccos belvárosi irodaház meg a körülötte sorakozó kifőzdék és divatüzletek testesítették meg számára. Ellenben miután este hazametrózott, majd a lakásába érve bekapcsolta a tévét és ölébe vette a laptopot, már egészen otthonosan érezte magát.

Az erkélyre viszont sokáig nem ment ki. Télen egyáltalán nem. Alföldi lány volt, a magasban szédült, nem beszélve arról, hogy fent különösen hidegen fújtak a szelek. A fészket is csupán akkor pillantotta meg, amikor az első igazi tavaszi napon madárcsicsergésre ébredt. Először azt hitte, hogy lentről, a parki fák lombkoronájából érkezik a hang, noha kétségtelenül volt valami szokatlan abban, hogy mennyire erősen és élesen hangzik. Aztán ahogy mégis kinyitotta az erkélyajtót, észrevett valamit a sarokba tolt kempingasztal alatt. Először azt hitte, a szél fútt a magasba egy fűcsomót, de amikor közelebb hajolt, látta, hogy tojás lapul benne. Igaz, csupán egyetlenegy, amelyről viszont éktelen csiviteléssel és szárnycsapkodással próbálták elterelni a figyelmét az erkély korlátja mellett fölbukkanó szülők.

HIRDETÉS

Dédapám és a rejtélyes M | Magyar Hang

Van két fénykép róla. Helyesebben van egy harmadik is, amelyiken ő maga nem látható, ám valamiként, úgy vélem, mégis csak összekapcsolható vele.

A fióka hamarosan kikelt, ám azt nem sikerült kiderítenie, hogy miféle madár. A függöny mögül fotózott, a neten keresgélt, és átlapozott egy hazulról fölhozott képes természetkönyvet is: a verébnél nagyobb, a galambnál kisebb, ám ahhoz nem elég színes, hogy egyértelműen meg tudná állapítani… Azt is olvasta a világhálón, hogy Budapestnek meglepően gazdag faunája van, még a belső kerületekben is szép számmal vannak állatok („Ez mennyire igaz!” – dünnyögte, és vágott egy fanyar mosolyt), a madárállomány pedig különösen jelentős.

Ahogy a tavasz terebélyesedett, egyre kevesebbet mutatkoztak a szülők. Egy idő után csak fölváltva jelentek meg, legföljebb arra a pár percre, amíg a fiókát etették. Aki napról napra növekedett az előző tulajtól itt maradt, kiszuperált asztal alatt. Az erkélyajtó mögül figyelte, nem mert kimenni, nehogy elriassza az etetést. Ami viszont egy napon elmaradt. A szülők nem jöttek. Bajuk esett talán? Netán úgy gondolták, hogy azzal, hogy kicsiből nagy lett, az ő szerepük véget ért? Végtére is előbb-utóbb saját szárnyra kell kapni. A fióka is hasonlót érezhetett, mivel a következő reggelen már fent, az asztal szélén üldögélt.

Orgona | Magyar Hang

Akkor, amikor meg kell felelni minden egyes átkozott pillanatban, nem lehet életmódot váltani.

Úgy jött az a másik, ahogy hajdanában – tanulták az iskolában – a nehézbombázók Budapest lángba borult egén. Vércse, sólyom, héja… olvasta, hogy a városban élnek ragadozó madarak is. Erről sem tudta, pontosan micsoda, de a kampós csőréről rögtön látta, hogy veszélyt jelent. Kinyitotta az erkélyajtót, és mint odahaza a nagyszüleitől látta, amikor héja körözött az udvar fölött, tapsolni kezdett. Az egykorvolt fióka azonban az otthoni csirkékkel ellentétben nem biztonságos helyre (ól helyett ezúttal az asztal alá) menekült, hanem – mintha búcsút, vagy tán köszönetet akarna mondani – egy utolsót csiripelt, verdesni kezdett a szárnyával, és kisvártatva messze járt a tizedik emelettől.

A kampós csőrű madár, mielőtt sértődötten elröpült volna az ellenkező irányba, vetett egy mérges pillantást a lányra, aki egy darabig még követte tekintetével kis barátját, a távolodó apró pontot. Amikor már nem látott belőle semmit, visszament a szobába és öltözködni kezdett. Ideje volt szárnyra kapni és kidugni a fészekből a fejét.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 13. számában jelent meg, 2018. augusztus 10-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 13. számban? Itt megnézheti

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

31,238lájkolóTetszik
3,033követőKövetés
19,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Rá kell venni az embereket, hogy gondolkodjanak – Magyar Hang-ajánló

Interjú Kovács Lászlóval, Nényei Pállal, Erős Antóniával és Szellő Istvánnal. Portré Varga Mihályról. Keresse a lapot az újságárusoknál!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Alternatív országgyűlést hozna létre Vona Gábor

Eljött az idő arra, hogy az ellenzék létrehozzon egy árnyékországgyűlést. Erről Vona Gábor beszélt az ATV „A nap híre" ...