A miniszterelnök és nyomában számos NER-papagáj rácuppant az „árspekuláns multik” szókapcsolatra, amivel azt igyekeznek sugallni az ilyesfajta sugalmazásokra fogékony „magyaroknak”, hogy az őket sújtó (egyébként Európában kiugróan magas) inflációért már nemcsak a háború és az „elhibázott brüsszeli szankciók felelősek”, hanem a hazánkba betelepült, külföldi tulajdonban lévő élelmiszer-kereskedelmi láncok is. Így a kabinet felelőssége fel sem merülhet. (Az agymosásnak a felelősség elhárítása mellett célja lehet a régóta dédelgetett terv lélektani előkészítése is, amely szeretné az élelmiszer-kereskedelmet hazai tőkések – értsd: rokonok és haverok – kezében látni.)
A kormányfő legutóbb pénteki rádiószózatában sulykolta a „multik” bűnös profitéhségéről szóló tézist, amit politikustársai és az őket gátlástalanul kiszolgáló médiumok – a goebbelsi gyakorlatot idézően – folyamatosan és számtalanszor ismételgetnek. Most sincs másként: a Gazdaságfejlesztési Minisztérium (GFM) közleményében még rá is tett egy lapáttal: a multik már nemcsak spekulánsok, de csalók is, a kabinet viszont mindent zseniálisan tett és tesz. „A kormány intézkedései hatékonyak és látványosak: januárban először megállították a szankciós inflációt, majd csökkenő pályára állították. Az olyan lépéseknek köszönhetően, mint a kötelező akciózás vagy az online árfigyelő bevezetése, több mint 9 százalékpontot csökkenve már hetedik hónapja tart a szankciós infláció trendszerű mérséklődése” – idézi a GFM némileg szerénytelen állításait az Index.
Vegyük sorra: januárban a magyar kormány intézkedései (ársapkák) nem megállították, de még csak nem is fékezték az inflációt, hanem kifejezetten növelték azt, hiszen a profitérdekelt kereskedelmi cégeket rákényszerítették, hogy a rájuk parancsolt veszteséget más termékek forgalmán keresztül kompenzálják. És ezért egy piacgazdaságban őket kárhoztatni egyszerűen rendszeridegen gondolat. A kötelező akciók bevezetésére június 1-én került sor, ennek infláció-csökkentő hatása január-május között nyilván nem lehetett. Mellesleg: a kötelező akciók (20 termékcsoport egy-egy termékének előbb 10, majd 15 százalékos árcsökkentésének előírása) szintén nem több, mint kommunikációs trükk, hiszen a kereskedelmi láncok – látva a forgalom drasztikus csökkenését – már február-márciusban intenzív akciózásba kezdtek: hetente 80-100 terméknek vitték le az árát akár 20-40 százalékkal is, állításuk szerint a beszállítóikkal, tehát a termékek gyártóival közösen.
Érdekes módon a minisztérium arra nem veszteget egyetlen halovány utalást sem, hogy az oly sikeresen lefékezett infláció miért is lehetett mind a felfutás, mind a jelenlegi csökkenés időszakában kiugróan magasabb, mint az unióban, de akárcsak a szomszéd országokban. Nem akarok tippeket adni, de még az is lehet, hogy ezek az ármányos multik csak nálunk ennyire profitéhesek, másutt pedig már-már karitatív jelleggel működnek, nem?
Visszatérve a közleményhez: „Bár az infláció határozottan csökken, a multik profitéhsége és az árspekuláció nem múlt el. A multik amellett, hogy nagyobb mértékben emelik áraikat, mint azt a gazdaság indokolná, a magas árak miatt kieső fogyasztói keresletcsökkenést látva rejtett áremelésekkel vagy a minőség rejtett csökkentésével trükköznek, annak érdekében, hogy tovább növeljék profitjukat.” Nos, abban mindenképp egyet kell értenünk a hivatallal, hogy nem szép dolog, és valóban alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésére, ha a megszokott csomagolásban egy kiló helyett csak 900 gramm kávé van, vagy a korábban tízdekás cukorka hétdekásra fogyott. De… ezt a trükköt a gyártók másfél-két évtizede kezdték alkalmazni, úgyhogy ma már ez csak az „újszülötteknek” új. (Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a „trükk” éppen nem azért született, hogy ily módon drágítsák a terméket, hanem mert a kisebb mennyiséget alacsonyabb áron kínálhatták, esetleg a lélektani határ alá vihették, adhatták 999-ért vagy 1999-ért. Az erkölcsi kifogások persze ettől függetlenül jogosak és érthetőek. Csak már nem túl időszerűek.)
Végül, de nagyon nem utolsó sorban: miért csak a multikat ostorozza bölcs kormányunk? A magyar gyártók talán nem emelték a lehetőségek végső határáig az áraikat? Nézhetünk bármilyen terméket, kenyeret, sajtot, felvágottakat, háztartási vegyiárut, könyvet, műszaki cikket, mindnek durván megugrott az ára, nemcsak az importnak. És ugyanígy: a hazai kereskedelmi láncok semmivel nem kínálják olcsóbban a portékáikat, mint a „multik”. Sőt! (Konkrét példákat nem írok, mert se a burkolt reklám bűnébe nem akarok esni, se hitelrontási perek alanya nem szeretnék lenni.)
Utóirat: „év végére egyszámjegyű lesz az infláció” mantrázza minden, a tárgyban megszólaló kormányzati tényező, persze ezt is Orbán nyomán. Az ígéret folyamatos ismételgetésével azt az érzetet próbálják kelteni, hogy ha 9,5 százalékos lesz a pénzromlás mértéke, akkor megoldódtak a problémáink, eljött a tejjel-mézzel folyó Kánaán, hurrá! Nos, tévedés ne essék: a 10 százalék alatti infláció is árdrágulást, azaz további pénzromlást jelent: 2024 januárjában egy átlagos termék közel negyven százalékkal lesz drágább, mint két évvel korábban volt. Lehet örülni.
