Több tiszteletet az önkormányzatoknak!

Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok – adta meg a kulcsot annak idején politikája értelmezéséhez Orbán Viktor. S valóban, miközben az októberi választást követően a felszínen szokatlan mosolydiplomácia zajlott, a háttérben a fideszes törvénygyár előállította azokat a jogszabálytervezeteket, amelyekkel újabbat lehet csavarni a présen. Az ellenzéki pártok – érthető módon – elsősorban parlamenti jogosítványaik további csorbulását sérelmezték, de legalább ennyire aggasztó, ami az önkormányzatok háza táján történik. Nem mintha az utóbbiaknak mára olyan hatalmas mozgásterük maradt volna, de a jelek szerint a kormánynak még vannak ötletei arra nézve, hogyan lehetne ezt ennél is tovább szűkíteni.

Az iparűzési adó felhasználására vonatkozó megkötésekkel és az építésügy teljes központosításával az önkormányzatok önálló döntési kompetenciája még korlátozottabbá válik – egyedül az nem világos, vajon mennyiben írható ez a választók „rossz” döntésének számlájára.

Hiszen az ellenzéki kézre került önkormányzatok ugyanazt kapják most büntetésül, amit a kormánypártiak jutalmul: még nagyobb kiszolgáltatottságot a központi hatalom kényének-kedvének.

De akár retorziónak tekintjük mindezt, akár az eddigi folyamatokból következő logikus lépésnek, az az egy biztos, hogy a kormány következetesen halad tovább az önkormányzatiság felszámolásának útján.

2010 előtt a Fidesz azzal vádolta az MSZP–SZDSZ-koalíciót – tegyük hozzá: jogosan –, hogy lehetetlen helyzetbe hozza az önkormányzatokat, amikor kötelezően ellátandó feladataik számát növeli, de nem biztosítja az ehhez szükséges forrásokat. Kormányra kerülve viszont ezt az anomáliát nem úgy oldotta fel, hogy több pénzt adott volna az önkormányzatoknak vagy akár csak többet hagyott volna náluk, hanem – egyszeri adósságátvállalást követően – elvette tőlük addigi feladataik és intézményeik jelentős részét. Vagyis a Fidesz nem gyógyított, hanem amputált, még ha érzéstelenítéssel is: nem arra keresett megoldást, hogyan élhetnének jobban a hazai települések az önrendelkezés lehetőségével, hanem inkább fokozatosan megfosztotta őket ettől.

Így jutottunk el oda, hogy

ma a magyar állampolgár életét érintő mindennapi ügyek többségéről nem a városházán döntenek, hanem a Kossuth téren – újabban a karmelita kolostorban.

Ahogy a fontosabb intézmények – iskolák, kórházak – vezetőit is a központi hatalom nevezi ki, akik innentől elsősorban nem a helyi közösségnek, hanem az illetékes miniszternek tartoznak elszámolással. De említhetnénk akár a pedagógusokat vagy a helyi közigazgatásban dolgozókat is, akiknek a munkáltatója szintén nem az önkormányzat, hanem a tankerület és a kormányhivatal. Ami nemcsak döntési jogköröket érint, hanem a kormánytól való függőség új viszonyrendszerét teremti meg.

Ebben a helyzetben nyújtották be a parlamentben az új önkormányzati szeretetcsomagot. Különösen cinikus lépés ez attól a politikai alakulattól, amely hatalmas csinnadrattával folytat szabadságharcot a mindent felülről ránk kényszeríteni akaró „Brüsszellel” szemben. Tudjuk, a Fidesz a szavak szintjén a nemzeti szuverenitás élharcosa, de a tetteiből kiderül, hogy egyetlen dolog fontos számára: az, hogy senki se szólhasson bele abba, amit Orbán Viktor csinál. Ennek megfelelően a valódi küzdelem nem a globális szereplők ellen irányul – nekik ott a jó öreg pávatánc –, hanem minden olyan „lokális”, hazai szereplő ellen, amely rendelkezik bizonyos fokú autonómiával.

Így kerülnek szépen sorra a civil szervezetek, a tudományos közösségek, valamint – újra meg újra – az akár kisebb önálló hatalmi központként működni képes önkormányzatok. Az utóbbi esetben azonban a Fidesz számára is fel van adva a lecke. Jól ismert az a kormánypárti közhely, amelyet főként civilekkel és újságírókkal szemben szoktak pufogtatni: hogy jönnek ahhoz, hogy beleszóljanak a politikába, amikor senki sem választotta meg őket? Nos, az önkormányzatok esetében ezzel az érveléssel igencsak bajos lenne előhozakodni. Hiszen

a helyi vezetőket az emberek választották, és aki a mozgásterüket felülről korlátozni akarja, az éppen a sokat emlegetett népszuverenitást nem tartja tiszteletben. Ennyire veszi komolyan a Fidesz a nemzetközi fórumokon hangoztatott elveit.

Persze tudjuk, a nemzeti együttműködés rendszerében az elvek nem sokat számítanak. Ezért hiába is aktualizáljuk a Fidesz óriásplakátokon megfakult szlogenjét, és hiába követelünk több tiszteletet az önkormányzatoknak. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy Orbán Viktor kizárólag az erő iránt mutat tiszteletet. Így ha tovább szorítja a prést, az ellenzéki önkormányzatoknak lassan tényleg nem marad más választásuk, mint az önrendelkezésért vívott szabadságharc.

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/47. számában jelent meg, 2019. november 22-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/47. számban? Itt megnézheti!