A szlengben tetten érhető nyelvújítás sajátossága általában az egyszerűsítés. Ezt a folyamatot sokszor értékvesztésként dokumentáljuk, mintha a más generációk, szubkultúrák (tolvaj)nyelve egyet jelentene az anyanyelven elkövetett erőszakkal. Anélkül, hogy ebben a vitában állást foglalnánk, fontos megjegyezni, hogy az egyszerűsítés néha meglepő eredményre vezet.
Közbeszédben talán csak ironikus utalásként hallottam eddig, az (online) közírásban, főként a címadásban azonban annál gyakrabban fordul elő, hogy „nem láttam, láttad, láttuk jönni”. Vagyis valami váratlanul következett be, nem számíthattunk rá, meglepetésként ért bennünket. Nem láttuk jönni. A szerkezet után általában kettőspont, majd az esemény, amelyet nem láttunk jönni. Nem láttuk jönni: részeg számik űzték el Semjén Zsolt álmát.
Adja, adom | Magyar HangAz egyszerűsítés könnyedén tetten érhető, mellékmondat helyett három szóban elintézünk mindent. Nem láttuk jönni, hogy részeg számik és így tovább: ez hosszú, körülményes, a „hogy” pedig feleslegesen akasztja meg a mondat lendületét. Mellékmondat nélkül frissen robogunk a nagy leleplezés, a váratlan poén irányába. Csakhogy ez nem más, mint a latin tömörítő szerkezet, az accusativus cum infinitivo váratlan újraélesztése. Egy ige, egy tárgy és egy főnévi igenév – a nyelvkönyvek kedvenc példájával: video patrem venire, vagyis látom apámat jönni –, ennyi kellett a kifinomult ókori tömörséghez. És úgy látszik, ennyi kell ma is.
Catullus, Vergilius, Horatius és Seneca nyelve visszatért a magyar szlengbe. Ezt aligha láttuk jönni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 21. számában jelent meg, 2018. október 5-én.
Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 21. számban? Itt megnézheti.
