A csoda soha nem érhet véget: legyőztük a horvátokat!

A csoda soha nem érhet véget: legyőztük a horvátokat!

A magyar válogatott játékosai a Magyarország - Horvátország labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés végén a Groupama Arénában 2019. március 24-én (Fotó: MTI/Czagány Balázs)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A csalódást keltő, Szlovákiától elszenvedett 2–0-s vereséggel végződő csütörtöki Eb-selejtező nyitány után itthon is egy pofon várta vasárnap a szurkolók egy részét, akik kilátogattak a magyar labdarúgó-válogatott első hazai mérkőzésére. Nem ment ugyanis zökkenésmentesen a beléptetés az Üllői úti stadionba. A telt ház garantált volt, hiszen a jegyek napok alatt elkeltek itthon. A horvát szurkolók meg egy nap alatt elkapkodták a számukra biztosított 1300 belépőt. Sőt, azt mondták, nekik a 13 000 belépő is kevés lett volna, akkora volt az érdeklődés a meccs iránt a szomszédban is. Modricék népszerűségét a kinti politika is kellően meglovagolja. Kolinda Grabar-Kitarovic horvát köztársasági elnök például délután a belvárosi Gozsdu udvarba haverkodott, fotózkodott az övéivel.

Úgy tűnik, maga a kapitány, Marco Rossi sem volt túl elégedett a válogatott nagyszombati teljesítményével, hiszen öt helyen is megváltoztatta a kezdő tizenegyet: Lang Ádám, Korhut Mihály, Kalmár Zsolt, Kleinheisler László és Kovács István helyett Baráth Botond, Pátkai Máté, Nagy Dominik, Szoboszlai Dominik és a 100. válogatott mérkőzésére készülő Dzsudzsák Balázs került be a csapatba.

Az édeskevés, hogy a lelátón méltó ellenfelek voltunk | Magyar Hang

Akárcsak 2015-ben, most is vereséggel kezdte az Európa-bajnoki selejtezősorozatot a magyar válogatott.

A közönség ezúttal is hozta a formáját, és már a meccset

megelőzően pokoli hangulatot varázsoltak a Groupama Arénába. Sőt, a csapatok

bevonulása és a himnuszok alatt csodálatos élőképpel rukkoltak elő. A meccs

előtt érdekes volt hallani, hogy a szlovákiai vereség ellenére mindenki bízott

a csodában, és abban, hogy a stadion különleges atmoszférájában nem szerzi meg

a magyarok elleni első győzelmét vendégként a vb-ezüstérmes horvát válogatott.

Persze mindenki tisztában volt azzal, hogy amíg az ellenfélnél a Barcelona, a

Real Madrid vagy éppenséggel az Internazionale meghatározó klasszisai ellen a

Szalai és Gulácsi kivételével nem éppen élbajnokságok nem éppen élcsapataiban

is többnyire csereként számításba vett játékosokkal kell felvenni a küzdelmet. A

magyar tábor a megszokottnál is lelkesebb volt. Érdekes módon az általában

mindig ezer fokon égő horvát szurkolók ezúttal tompábbnak tűntek, mintha

kimulatták volna magukat szombat éjjel a pesti éjszakában. Több százan már egy

nappal a selejtező előtt átruccantak a magyar fővárosba melegíteni egy jót.

Az első percekben már látni lehetett, hogy jelentős különbség van a két csapat tudása között, és a hetedik perc végére örülhetett a magyar válogatott annak, hogy nem kellett rövid időn belül többször is gyakorolnia a középkezdést: előbb Lovren fejese kerülte el Gulácsi kapuját, majd Rakitic lövését hárította a magyar kapus, míg a 6. percben Rebic bombája ment centikkel fölé. Ám ezután varázsütésre felébredtek Szalaiék, és a következő öt percben akár a magyarok lőhettek volna legalább három gólt, ám előbb Szalai elöl tisztázott az utolsó pillanatban Vida, majd Lovrencsics lecsúszott beadását, és Orbán fejesét hárította Kalinic.

Na, ettől úgy megijedtek a horvátok, hogy a 13. percben

Rebic révén meg is szerezték a vezetést, amit sajnos megint egy védelmi

kihagyás előzött meg, ráadásul Nagy Ádám a földön fekve reklamált lest,

miközben éppen miatta lőtt szabályos találatot a horvát válogatott. Talán, ha a

középpályás mutogatás helyett felpattant volna… Mindenesetre az tökéletesen

látszott, a horvátok, ha megszerezték a labdát, teljesen más sebességgel

indultak támadásba, mint ahogy a magyarok egyáltalán felfogták volna, hogy mi

történt a pályán.

A harmadik tíz perc mezőnyjátékkal telt, a horvátok nem

erőltették, míg a magyarok nem tudtak olyan szinten játszani, hogy bármilyen

veszélyt jelentettek volna Kalinic kapujára, ám egyszer csak megvillantak a

nagy „öregek”: a 34. percben Dzsudzsák a jobb szélen vett át egy labdát,

remekül indította Szalait, aki lépett kettőt a kapu felé, majd kicsit

kisodródva lőtt, és Kalinic kezét érintve a labda begurult a hálóba. A VIP

páholyban először mosolyodott el igazán Orbán Viktor – a miniszterelnök

higgadtan tapsolt, míg például Schmitt Pál vagy Csányi Sándor lelkesen

ünnepelte az egyenlítő találatot.

Ez úgy feldobta a csapatot, hogy a következő támadásnál ismét Dzsudzsák százados adott legszebb napjaira emlékeztetően Nagy Dominiknak egy remek labdát, aki befordult a horvát kapu felé, ám előbb felrúgta, majd utána ellökte a biztonság kedvéért a magyar támadót a horvát védő – le is kellett cserélni a magyar játékost – ám mindez még szabadrúgást sem ért a skót bíró szerint. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szabálytalanságok még a 16-os előtt történtek, így büntető ugyan nem, de szabadrúgás mindenképpen járt volna úgy 17 méterről. A félidő végéig ki is tartott a magyarok lendülete, és a 47. percben Varga kapáslövése alig kerülte el a horvát kaput, míg a lefújás előtt Dzsudzsák szabadrúgását fogta Kalinic.

Egy biztos, ilyen szinten játszó magyar válogatottat régen láthattunk, mint a horvátok elleni első félidőben, még akkor is, ha a vb-ezüstérmes vezetését követően egy kicsit visszavett, és az egyenlítés követően sem tudott visszaállni arra a fordulatszámra, amit az első 15 percben láttunk tőlük. Kádár révén végre megint volt balhátvédje a csapatnak, Dzsudzsák régen látott módon irányított, ráadásul a kapura is megpróbált veszélyes lenni, míg Szalai újfent bebizonyította, miért is játszik emberemlékezet óta a Bundesligában.

Csank János korábbi szövetségi kapitányunk a szünetben azt

mondta, ha a pályán nem is, a lelátón frenetikusak vagyunk. – Kellene már egy

jó eredmény, a szurkolók megérdemelnék. A döntetlent már sikerként

könyvelhetnénk el a világbajnoki második ellen. Amúgy én kivédtem volna Szalai

gólját, de nagyon örülök, hogy Kalinic nem olyan jó kapus, mint én voltam –

viccelődött a Ózdi Kohász korábbi hálóőre.

A második félidő első perceiben a horvátok dűlőre akarták

vinni a dolgot, ám nemhogy lángja, de füstje sem volt ezeknek az akcióknak. Úgy

hat perc után szabadult ki a magyar válogatott a szorításból, ám veszélyt

Szalaiék sem jelentettek a kapura. Mondjuk nem nagyon bánkódott a magyar tábor

azon, hogy Modric messze volt a tavalyi világbajnokságon nyújtott

teljesítményétől, és az első óra elteltével a Barcelona középpályása, Rakitic

sem tudta átvenni tőle igazán a karmester szerepét. Sőt, Perisic sem szakított

azzal a hagyományával, hogy az esetek többségében csak örökölni lehet tőle a labdát,

így a második félidő első 15 percének legnagyobb helyzete éppen azért maradt

ki, mert az Inter szélsője nem akarta a társait észrevenni a magyar kapu előtt,

és kiszorított helyzetből fölé lőtt beadás helyett.

A közönség tizenkettedik embere volt a válogatottnak – mind

már annyiszor – és űzték-hajtották Szalaiékat, akik elképesztő lelkesedéssel és

akarással csökkentették a jelentős tudásbeli különbségeket, és a második félidő

derekán elkezdett reális elképzeléssé válni az esetleges bravúrpont megszerzése.

Minden sikeres megmozdulásért megtapsolták a mieinket, akik a 70. perc táján is

bírták erővel. Sőt, a 76. percben Dzsudzsák sokadik szöglete után Kalinic

elfelejtett kijönni a kapujából, ezt köszönte szépen az a Pátkai, aki remekül

szűrte eddig a horvátok akcióit, és egy karatés mozdulattal a kapuba rúgta a

labdát.

Felrobbant a Groupama Aréna, extázisba került minden magyar

szurkoló, készülőben volt a csoda, az a csoda, ami talán az egész

Eb-selejtezősorozat legnagyobb meglepetése lenne. A 80. percben majdnem újabb

gólt ért el a magyar válogatott, ám előbb Kalmár, majd Szalai, végül Pátkai sem

tudta a horvát kapuba préselni a labdát. A nézőtéren őrjöngő nézők egyike

elkezdte saját magát átkozni, hogy nem merte megtenni Szalaiék győzelmét a

Tippmixen, de azonnal hozzátette, ha ezen múlik a győzelem, sose nyerjen többet

sportfogadáson.

Elképesztő módon elkezdtek támadni a horvátok, ám mindig volt egy magyar láb vagy fej, ami az utolsó pillanatban közbelépett, így Gulácsinak igazából védenivalója sem volt. Amikor a 88. percben már sokadszor harsant fel, hogy az éjjel soha nem érhet véget, az egyik humoros kedvű szurkoló úgy zárt le, hogy a találkozónak már nagyon vége lehetne. Zúgott az álljatok föl, amikor a tartalék játékvezető felmutatta: 5 perc lesz a hosszabbítás. Lehet, hogy ez a meccs sem ér véget sosem – kérdeztük magunktól.

A válogatott minden játékosa 110 százalékot nyújtott – némi túlzással még a padon ülők is –, és most már mindenki számára kiderült, Marco Rossi a lehető legjobb választás volt a válogatott kispadjára. És amikor Kalmár a 96. percben egy előrevágott labdával elindult, a skót bíró a szájába vette a sípot, és a magyar szurkolói fülek számára legszebb dallammal lefújta a találkozót.

A magyar válogatott játékosai ünneplik győzelmüket a Magyarország - Horvátország labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés végén a Groupama Arénában 2019. március 24-én (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Kiderült, csodák igenis vannak! Megvan a győzelem, a selejtezősorozat legnagyobb meglepetése, hiszen a szlovákiai vereség után lesajnált magyar válogatott 2–1-re legyőzte a vb-ezüstérmes Horvátországot. Lehet, hogy nem jutunk ki a többek között Magyarországon is rendezendő 2020-as Európa-bajnokságra, ám ezt a sikert már senki sem veheti el tőlünk. 1940. után a másodikat…

És amikor húszezer torokból harsant fel, hogy Isten áldd meg a magyart, eggyé vált a csapat és a szurkolók hada. És kezdődhetett az éjjel, ami a magyar győzelem után soha nem érhet véget…

„Hatalmas szívvel játszottunk, de a sikerhez kellett egy csipetnyi szerencse is, hogy a horvátok nem a legjobb formájukat nyújtották. Ugyanakkor mi beletettünk mindent, amit lehetett, így megérdemelt győzelmet arattunk” – értékelt Marco Rossi. Kitért rá, ez a diadal akkor ér bármit is, ha júniusban Azerbajdzsán vendégeként is elhozza a három pontot a válogatott.

Magyarország-Horvátország 2-1 (1-1)
Budapest, Groupama Aréna, 22.000 néző. V: Collum (skót)
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Lovrencsics G., Willi Orbán, Baráth, Kádár – Nagy Á., Pátkai – Nagy D. (Varga Roland, 40.), Szoboszlai (Kalmár, 65.), Dzsudzsák (Bese, 85.) – Szalai. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
HORVÁTORSZÁG: L. Kalinic – Jedvaj (Petkovic, 77.), Lovren, Vida, Barisic (Leovac, 30.) – Modric, Brozovic – Rebic (Brekalo, 67.), Rakitic, Perisic – Kramaric. Szövetségi kapitány: Zlatko Dalic
Gól: Szalai (34.), Pátkai (76.) illetve Rebic (13.)

A csoport másik mérkőzésén Wales-Szlovákia 1-0 (1-0).

A csoport állása

  1. Szlovákia             2             1             0             1             2-1         3

    pont

  2. Wales                  1             1             -             -             1-0         3
  3. Horvátország     2             1             -             1             3-3         3
  4. Magyarország   2             1             -             1             2-3         3
  5. Azerbajdzsán      1             -             -             1             1-2         0