Már 2019-et írunk, s csak nem szűnik a bódévilág, itt van velünk, elkísér, hurcoljuk, levakarhatatlan, élt, él és élni fog örökkön örökké, tán nem?
Dévényi István
Az EP-választási kampányra kitörött Nagy Anti Antiszemita Háború hisztériájában megint csak nem foglalkozunk a csöndes valósággal, a magyar zsidóság, no meg a magyar cigányság hétköznapjaival sem.
„Őszinte leszek, ez nem a mi dolgunk, az ilyesmi odafönt, a legmagasabb szinteken dől el, ott pontosan tudják, mi mennyit ér, a következményekkel is számolnak.”
Értjük-e már az unortodox magyar gazdasági csodát?
A nyelvvizsga kötelezővé tétele a felvételihez az alsó-középosztálybéli gyerekeket sújthatja leginkább.
Keserű pillanat lesz. Bambulunk a laptop előtt, s egyszerre elibénk penderül valami tudományos területen tevékenykedő ismerősünk Berlinben, Brüsszelben kelt bejegyzése, miszerint épp ma kettő (három, akármennyi) esztendeje szántották be a Magyar Tudományos Akadémiát.
Mit tapasztal a turista, ha egy átlagos hétköznapon belecsöppen Európa fővárosába?
Vészhelyzetben konganak a vészharangok, itt és most mindannyiunknak tennünk kell. Valamit. Ideírok néhány valóságos felvetést.
Groteszk, amikor azért kapsz büntetést a Facebookon, mert valakinek vagy valaminek a védelmére keltél.
A legújabb evolúciós lépés az lehet, ha a miért ilyen hülye helyett a miért gondolja ennyire másként kérdésre keressük a választ.
Nem értek a modern politikai kommunikációhoz, de nekem, mint persze nem célközönségnek, sántít a rabszolgatörvény elleni tüntetésekre adott kormányzati reakció.
Azért került utcára, mert nem tudta fizetni az önkormányzati lakás díját.