Szerinte a DK-val szemben politizálni, gyurcsányozni a vereség forgatókönyve, és a Fidesszel szemben mindenki az ő oldalukon kéne álljon.
Az LMP 2010-es évek eleji szakadásának fő oka a szövetségi politika volt.
Az árnyékkormány nem a Fidesz számára jelent kihívást. Ideje, hogy felébredjenek, és egységes politikai választ adjanak azok, akik elől éppen most próbálja elszívni a maradék levegőt a volt (és a jelenlegi) miniszterelnök.
Az időközi választásokon akkor szerepelt jobban az ellenzéki induló, ahol több jelölő szervezet állt mögötte.
A DK magára maradt. Egyedül szeretné a feladatot vállalni, a többi volt szövetséges nélkül, akiket ő terelt legharsogóbban egybe még tavaly. És leghangosabban árulózta le a különutasságot.
Most, hogy sorra jelentik be a sokak számára húsba vágó Orbán-csomag részleteit, az ellenzék előtt új lehetőségek nyílnak, ami egyben lépéskényszert is jelent.
Válaszolt a Demokratikus Koalíció Márki-Zay Péter bejelentésére.
Azzal indokolta, hogy a Demokratikus Koalíció többször ráindult ellenzéki jelöltekre, Gyurcsány pedig nem akart nyerni áprilisban. A DK reagált a bejelentésre.
Lesznek-e olyan szereplők, akik képesek létrehozni, adott esetben kikényszeríteni egy olyan ellenzéki szövetséget, amely új minőséget hoz az „eladhatatlan” pártok összefogásához képest.
Krumpliszsákkal a kezében már nem megfellebbezhetetlen néptribunusnak, hanem nyomorult realityhősnek mutatkozott, ezzel párhuzamosan pedig megkezdte a Facebookon az egykor talán még létező személyiségének rohamos kiárusítását akciós lájkokért.
Hiába szépítgetnénk, a bukta drámai és brutális volt, ami nemcsak azt mutatja, hogy az ellenzékként emlegetett alakulat, de azt is, hogy a győztes is leszerepelt. Mindkét fél másképp.
Szerinte Gyurcsány Ferenc sem emiatt vonult ki, „hanem egyáltalán semmilyen módosítást nem támogatott a Közös Alaphoz képest, sőt kijelentette, hogy semmit nem fog elfogadni”.
Miután már minden létező elbukott megmártotta a kését MZP-ben (Te is, fiam, Brutus! Ne mondd, hogy nem!), megkísérlem elbúcsúztatni ezt a méltatlan témát, nem titkoltan mint MZP szimpatizánsa.
Tanulságos, hogy az ellenzék egykori nagy reménységéből mára a politikai túlélésért küzdő, csetlő-botló személy vált. A felfelé vezető utat nem látni számára, csak akkor, ha merőben más politizálásba kezd.
Orbán Viktor és a kormánypártok válogatott szavakkal és formában való sértegetése akkor sem vezet eredményre, akkor is visszatetsző, ha történetesen van alapja az éles kritikának.