Nem fizeti ki az állam az 5 éves SMA-s fiú kezelését, csak az adományozók segíthetnek.
Bűne csak annyi, hogy valódi problémáról akart beszélni a kormány hecckampánya helyett – ez azonban nincs megengedve a törzsi gyűlölködés közegében, ahol mindössze kétféle őrület, az abszolutizálás hisztériája és a tagadás tébolya elfogadott.
„Ne féljetek gyerekek, én majd megvédelek titeket!” „Ó, az nagyszerű lesz! Akkor sorolom is legsürgetőbbeket: bérlakásrendszer a gyerekvállalóknak, óvónő- és pedagógusképzés megerősítése, átfogó oktatási reform, szociális… Ööö… Nem látom, hogy jegyzetelni tetszene.”
Nem attól lesz férfias valaki, hogy nem vállal át terheket a párjától a gyereknevelésben – üzente a rajta gúnyolódó Rákay Philipnek a Momentum volt elnöke.
A kisfiú az Álmos nevet kapta.
Anya, én buta vagyok – jelenti ki minden előzmény nélkül a kisfiú. Anyuka megdöbben, de feltalálja magát.
A haladó szellemű középosztálybeli anyákat a gondosan előkészített újratölthető vizespalackról, bedobozolt, felkockázott idénygyümölcsről és a „mosipelusról” ismerhetjük fel, a progressziót figyelmen kívül hagyókat a bolti barackléről, ropiról és eldobható pelenkáról.
A világon 7 serdülőből 1 mentális betegségben szenved. Az öngyilkosság globálisan a negyedik vezető halálozási ok a 15-19 évesek körében – állapítja meg a szervezet jelentése.
Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus szerint az iskolák nyitása kapcsán most az van, hogy csináljatok, amit akartok, aztán majd később kiderül, ki csinálta jól.
Az anya szótlanul bambul kifele az ablakon, majd hirtelen ideges visítás szárnyalja túl a HÉV döcögését. „Te! Te mit csináltál a cipzárral! Leszakadt! Agyonverlek!”
Éppen Zolit fogtam le, hogy Erik a szájába tömhessen valami fura kinézetű cuccot, amikor megláttalak, az apukád kezét fogva ballagtál a kerítés túloldalán, helyes csíkos harisnyában.
Hát igen, gondoltam ellágyulva, ilyen rosszul is csak a munkahelyén érezheti magát az ember. Ez az érzés hiányzik a Zoomon.
Anyámtól az ablakon másztam ki tizenöt évesen. Nem volt semmi dráma, felmentem apámhoz, mondtam neki, hogy ideköltözöm, ő meg mondta, hogy rendben.
Valótlanul állítottuk, hogy családunkban minden rendben van. A valóság ezzel szemben az, hogy semmi sem volt rendben.
Három hétig se tévé, se rádió, se Esti mese, se Szabó család, semmi. Hogy mit fogunk csinálni, mikor besötétedik, azt el sem tudtuk képzelni.