Fürkészeink és potyázóink... Oppardon! Szóbotlás. Szóval fürkészeink és portyázóink jó munkát végeztek. Olyan jót, hogy erről is muszáj lesz minden információt titkosítani egynéhány évre.
„Oda tessék. Kálmán bácsi már '90 előtt is a minisztériumban dolgozott, nálunk ő tartja a fiataloknak a továbbképzést, hogy lehet túlélni és kibekkelni a központból a nyakunkba ültetett, szakmailag képzetlen, kontraszelektált pártkomisszárokat.”
„Kívánjuk a sajtó szabadságát” – kiáltották lobogó hazafiúi lelkülettel a márciusi ifjak. Na jó, de mi van akkor, amikor a sajtót kényszerszabadságra küldi a főnöke?
„Érzékelek némi kiábrándulást. Nincs mese, muszáj még egy plakátkampánnyal meggyőznünk őket, hogy jó az irány.”
Nem lehet hirtelen, egyszerre megoldani egy egész ország minden problémáját. Lépésenként. Sorról-sorra. Vannak problémák, amiket csak később orvosolunk. Mondjuk, úgy ezer év múlva.
„Figyelünk, ám! Amint egy kormánykritikus dudálást hallunk, abban a pillanatban elvesztik békés megemlékezés jellegüket...”
Van itt minden. Revizionizmus, irredentizmus, idealizmus, dezilluzionizmus, fetisizmus, atavizmus, mazochizmus, pesszimizmus, defetizmus, eufemizmus, antagonizmus.
A poszttraumás stressztől megkülönböztetjük a fészbukposzt-traumás stresszt, amelynek tünete öt rendőr, aki hajnalban csönget az ajtódon, és viszi a laptopod meg telefonod, veled együtt.
Elsődleges cél: az ellenséget le kell győzni! Másodlagos cél: ezt a hülye járványveszélyt is kezelni kell valahogy, hogy ez is pont a legrosszabbkor tudott jönni, amikor már kezdtünk volna szárnyalni.
Valakik döntenek valami alapján, valamilyen adatokból, valamilyen érvek mentén, mérlegelve és értékelve valamit, valahol, valamikor. Mirólunk döntenek. És mi közünk hozzá?
„Kultúrkampf?” „Majd ha látok hozzá új kultúrt. Anélkül maximum csak kampf.”
A hómofisznak megvan a kialakult technikai háttere. A hómnyugdíjaskodásnak sajnos nincsenek ilyen jól bejáratott, kipróbált kommunikációs csatornái.
„Á, nagy marhaság volt bevezetni ezt a teljes felhatalmazást, Gogolákné! Eddig is azt csináltam, amit akartam, de így valahogy már semmi örömöm sincs benne.”
„Ákombákom, berkenye, szagos húsvét reggele! / Lányos háznál csöngettem, kölnimet elővettem. / Kiszóltak: ne légy laza, most azonnal menj haza!”
Nehéz időszak áll előttük. És a helyzetet sajnos csak súlyosabbá teszi az, hogy mögöttünk is nehéz időszak áll.