Bár a NASA Apollo-programja már fél évszázada befejeződött, az Apollo-küldetések során a földre hozott holdkőzetminták alapján mind a mai napig újabb és újabb felfedezéseket tesznek a kutatók. Ezt az teszi lehetővé, hogy annak idején bizonyos mintatartó konténereket hermetikusan lezárva elraktároztak, és egészen mostanáig fel sem nyitottak, számítván arra, hogy az Apollo-programot követő évtizedekben majd olyan vizsgálati technikákat fejlesztenek ki, amelyek a hetvenes években még nem léteztek.
Emberi űrhajósok legutóbb 1972-ben, az Apollo-17-tel jártak a Holdon, az általuk hazahozott holdpor egy részét elemezték most a Glasgow-i Egyetem asztrofizikusai. A kutatás célja a kísérőégitestünk pontos korának meghatározása volt. Bár azt hihetnénk, hogy a Hold olyan közel van hozzánk, és ez az egyetlen égitest (a Földön kívül), ahol már járt ember, így mindent tudunk róla, e vélekedés nagyon távol áll a valóságtól. Például nincs tudományos konszenzus arról sem, hogy a Hold milyen idős.
A manapság legelfogadottabb elméletek szerint a Naprendszer kialakulása után nagyjából 100 millió évvel (amikor a nagy bolygók már kialakultak), egy Mars méretű égitest trafálta el a Földet. Az általa kirobbantott anyag állt össze a Föld körüli pályán egy szatellit égitestté, ez lett a Hold. A Hold felszíne először olvadt volt az ütközés hatalmas energiája miatt, de idővel megszilárdult. E megszilárdulás közvetlenül a Hold kialakulása után történt, tehát az akkor létrejött kristályok egyidősek a Holddal. A glasgow-i kutatók szerint az általuk vizsgáltr holdporban megtalálták ezeket a legősibb kristályokat, amelyek korát is sikerült meghatározniuk.
Korábban e kristályok korát 4,42 milliárd évesnek határozták meg, de az új eredmények szerint 40 millió évvel idősebbek, vagyis 4,46 milliárd évesek. A kormeghatározás alapja az urán radioaktív bomlása ólommá. A megszilárdult kristályokban az uránatomok elkezdenek ólommá alakulni, vagyis az urán és az ólom aránya folyamatosan változik: a régi ásványokban kevesebb urán és egyre több ólom van. A kutatók lézerrel elpárologtatták a holdpor néhány atomját, majd az elpárologtatott atomok tömegmérésével meghatározták, hogy bennük mennyi urán és ólom van. Az arányuk pontos mérésével meg tudták határozni az ásvány korát.
Természetesen nem lehetünk biztosak abban, hogy a Holdon nincsenek még ennél is idősebb ásványok, hiszen az eddigi Hold-küldetések csupán néhány helyszínről vettek mintát. Könnyen elképzelhető, hogy a hamarosan leszálló Artemis-űrhajók olyan kőzetmintákat fognak hazahozni, amelyekben még ennél is öregebb ásványokat találnak majd, és emiatt a Hold születését még korábbra kell majd helyezni az időben.
