Indiában (a világ számos más országához hasonlóan) egyre nagyobb problémát jelent a mezőgazdaság termelékenységének fenntartása, hiszen a csökkenő csapadékmennyiség (pontosabban az egyre kiszámíthatatlanabbá váló esők) miatt immár a szárazság számít megszokottnak a térségben. Márpedig víz nélkül nem létezhet az általunk ismert élet. Ezt a problémát megoldandó nagyszabású folyószabályozási és -elterelési tervbe kezdett a tudományos megfontolásoktól egyre inkább elszakadó Modi-kormányzat. A nagy folyók tervezett (és részben már zajló) összekötése indiai kutatók szerint a monszun éghajlati ciklus megváltozását, és végeredményben még nagyobb szárazságot fog okozni. A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány szerint a folyók vízhozamának ilyen radikális megváltoztatása egyes indiai államokban akár 12 százalékkal is csökkentheti a szeptemberi monszunesők intenzitását, amelyek létfontosságúak a mezőgazdasági termelés szempontjából. Márpedig az élelmiszertermelés produktivitását inkább fokozni kéne, hiszen India immár a világ legnépesebb országa, és népessége megállíthatatlanul növekszik.
A folyók összekötése abból a célból, hogy öntözővizet szállítsanak bizonyos régiókba, korántsem új, hiszen már a rádzs, vagyis a brit gyarmati uralom idején is felmerült. Akkoriban akkora mérnöki vállalkozásnak tűnt, hogy elvetették, de az utóbbi évtizedben újra elővették a terveket, hiszen a modern technológia segítségével már megvalósítható. Kérdés azonban, hogy szabad-e megvalósítani. Minden bizonnyal ez a projekt az indiai vízkészletek valaha eltervezett legradikálisabb megváltoztatása.
Az indiai vízügyi minisztérium tervei szerint összesen 15 ezer csatornát és több ezer víztározót fognak építeni, hogy évi 174 milliárd köbméméter vizet irányítsanak át a nedvesebb régiókból a szárazabb térségekbe. Ez a vízmennyiség megegyezik a szomszédos Pakisztán teljes vízfelhasználásával. A cél természetesen az, hogy minél több édesvizet tartsanak a szárazföldön, és azzal a termőföldeket öntözzék. E célok nyilván érthetőek és méltánylandók, csakhogy ez a lépték már olyan hatalmas, ami gyökeres éghajlati átalakulást fog eredményezni.
A klímát és a csapadékviszonyokat egyszerre alakítja a hőmérséklet, a légmozgás,a természetes vizek párolgása és az élőlények párologtatása. A tervek szerint 35 millió hektárral akarják növelni az öntözött termőföldek nagyságát. Azokon a területeken, ahol öntözni kezdenek, a növények többet fognak párologtatni. Emiatt megemelkedik a levegő páratartalma, és a természetes esők is intenzívebbek lesznek. Csakhogy a csapadék véges mennyiségű vízből gazdálkodhat, vagyis ha az egyik régióban nő a csapadék, akkor máshol csökkenni fog.
Ráadásul a hatás nem szorítkozik arra, hogy ugyanakkora mennyiségű csapadék fog földrajzilag máshogy eloszlani, hiszen a légnedvesség alapvető hatással van az indiai monszun mintázatára. Vagyis előállhat az, hogy az átalakítás miatt összességében kevesebb eső fog esni az országban, mint eddig, és a már most is kiszáradó térségek az öntözés ellenére idővel még szárazabbá válnak.
