Rekordmagasra emelkedett az óceánok és tengerek felszíni átlaghőmérséklete. Az 1980-as évek eleje óta a vizek hőmérséklete átlagosan 19,7 és 21 Celsius-fok között ingadozott. Idén március végén azonban a 21 fokos határ fölé emelkedett, majd egy hónapig ott is maradt. (A legfrissebb, április 26-i érték csak egy hajszállal volt 21 fok alatt.)
Robert Rohde, a Berkeley Earth vezető tudósa, egy klímaadatokat gyűjtő nonprofit szervezet munkatársa a Wired magazinnak arról beszélt, hogy a hőmérséklet az elmúlt héten két tized fokkal volt melegebb a korábbi rekordnál. Ez nem hangzik soknak, de mint a szakember elmondta: az óceánban, ami jóval lassabban melegszik, mint a szárazföldek, ez magas értéknek számít. A tengerfelszín átlagos hőmérsékletének csökkenése általában márciusban kezdődik, amikor a déli féltekén, melynek felszínét jóval nagyobb arányban borítja víz, mint az északiét, beköszönt az ősz. A déli óceánok lehűlésével párhuzamosan csökken a globális tengerfelszín átlaghőmérséklete is. Most azonban szinte mindenhol átlagon felüli hőmérsékletet mérnek a kutatók.
Rohde szerint a Csendes-óceán északi részét hónapok óta tartó hőhullám sújtja. A Spanyolországot mostanában sújtó extrém hőség pedig – egyéb okok mellett – az Atlanti-óceán felmelegedésére vezethető vissza. Az óceánok vizének melegedése ugyanis a szárazföldi időjárásra is kihat. Az óceánok ugyan a bolygó hőtöbbletének mintegy 90 százalékát elnyelik, de idővel visszaadják ezt a hőt a légkörnek, ami pedig felmelegíti a szárazföldet.
Az egyelőre nem világos, hogy az éghajlatváltozás milyen mértékben járult hozzá a tengerfelszín hőmérsékletének szélsőséges növekedéséhez, azonban az egyértelműen látszik az adatokból, hogy az 1900-as évek eleje óta tartó hosszabb távú, globális tendenciák szerint egyre gyakrabban fordul elő, hogy a víz hőmérséklete az átlagosnál magasabb szintre emelkedik.
A melegebb víz már most is komoly problémákat okoz a világ óceánjaiban: az Antarktisz hatalmas jégtábláinak gyors olvadásához vezet, megemeli a tengerek szintjét is, mivel a melegebb víz több helyet foglal el, mint a hideg. Továbbá a biodiverzitást is csökkenti. Azok az organizmusok, amelyek számára túl meleg a víz, hidegebb területekre vándorolnak, átalakítva mind az általuk elhagyott vizek ökoszisztémáját, mind pedig azokét, ahol menedéket találnak. Más élőlények, mint például a korallok, azonban a helyükön maradnak és elpusztulnak.
Az óceáni tápláléklánc a víz természetes körforgásától függ, amelyet részben a hőmérséklet befolyásol. Amikor a mélyben lévő hideg víz feláramlik a felszín közelébe, tápanyagokat hoz fel, amelyek az apró növényi szervezetek, a fitoplanktonok számára elengedhetetlenek. Ezek a mikroszkopikus élőlények a zooplanktonnak nevezett apró állatok fő táplálékforrásai. Amikor azonban a felszíni víz túlságosan felmelegszik, rétegződni kezd, és a hidegebb víz tetején úszva hatalmas záróréteget alkot. Minél vastagabb ez a meleg vízréteg, annál nehezebb áttörni, és annál kevesebb tápanyag jut fel a mélyből a felszín közelébe. A kutatók attól tartanak, ha hosszú távon egyre gyakrabban fordulnak elő szélsőséges felmelegedések, az az élőlények számának radikális csökkenéséhez vezet, és az óceánok végül vízi sivatagokká válhatnak.
