Nem oly régen (március 10.) szörnyülködtem e hasábokon Orbánék lopakodó verbunkján (Haptákba!). Írásomban felsoroltam, hogy az elmúlt 8-10 évben mi mindent tett a kormány a – feltétlen engedelmességre nevelő – katonaság népszerűsítése érdekében, közte azt az abszurditást is, hogy ez évtől az érettségi után vállalt fél-egyéves önkénteskedés több pluszpontot hoz a felvételizőknek, mint egy középfokú nyelvvizsga.
Akkor szó szerint ezt fűztem hozzá: Úgy látszik, az orosz-ukrán háború jó apropót ad, hogy az eddigi lopakodó verbuválás helyét átvegye a kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetése. Mit tesz Isten, egy honvédelmi miniszter által tartott lakossági fórumon éppen most javasolta valaki, hogy vissza kellene állítani a sorkötelezettséget, mert „a mai generációra nagyon ráférne” és „a gyerekek tanulnának emberséget, bajtársiasságot”.
Nem szeretnék a vátesz szerepében tetszelegni, de úgy tűnik, igazam volt. Néhány napja a mostanában háttérbe szorított múzeumigazgató asszony odanyilatkozott, hogy a szomszédban dúló háború kapcsán meg kellene fontolni a hadkötelezettség visszaállítását. Sem a nyilatkozat tartalma, sem időzítése nem tűnik véletlennek: tesztelgetik az ötlet társadalmi fogadtatását. (A Honvédelmi Minisztérium magánvéleménynek minősítette Schmidt Mária véleményét, amely nem tükrözi a kormány álláspontját - a szerk.)
A javaslat értelmetlenségének boncolgatásába ezúttal nem mennék bele, valami egész másra hívnám fel a figyelmet. Azt azonban nem tudom megállni, hogy egyetlen kritikai megjegyzést ne fűzzek az indítványhoz: tessék már belegondolni, hogy milyen harci értéke lehet az olyanoknak, akik korábban legfeljebb néhány hetes-hónapos gyorstalpaló (vagy netán semmilyen) kiképzésben részesültek!
Amiért most klaviatúrát ragadtam: Schmidt Mária szerint „érdemes lenne erről nemzeti konzultációt tartani”. Hát NEM!
A nemzeti konzultációknak csúfolt propaganda-akciók pontosan arra a legkevésbé alkalmasak, hogy megtudjuk az emberek véleményét: manipulatív kérdések, még manipulatívabb válaszlehetőségekkel… Már látom is lelki szemeimmel a kérdőívet, amin – többek között – ilyen felvetések szerepelnek:
1.) Vannak, akik szerint nekünk nem szabad bekapcsolódnunk semmilyen konfliktusba: fiainkat, férjeinket, apáinkat nem küldjük háborúba. Vannak viszont, akik a sor- és hadkötelezettséget akarják visszaállítani. Ön mit gondol?
□ Ezek nem ugyanazok?
□ Mindenről Gyurcsány tehet. Vagy Soros.
2.) Vannak, akik szerint a haza biztonságát a katonák száma garantálja. Mások azt állítják, hogy jól képzett profikra lenne szükség. Ön mit gondol?
□ A szaktudás csak bolsevista trükk
□ Egy magyar honvéd százzal is felér!
3.) Vannak, akik szerint a hadkötelezettséget a nőkre is ki kell terjeszteni. Vannak, akik szerint erre semmi szükség. Ön mit gondol?
□ Helyes, nehogy némelyek nemváltoztató műtéttel húzhassák ki magukat hazafias kötelességük teljesítése alól
□ A nőknek a konyha-ágy-bölcső háromszögében van a helye
A sor- és hadkötelezettség témája sokszorta fajsúlyosabb probléma, sokkal több embert is érint, mint a mondvacsinált, gyermekvédelminek nevezett műbalhé. Ha valami, akkor ez megérdemelné, hogy népszavazás döntsön róla.
Azt ugyan láttuk, hogy bölcs vezérünk és kormányai szeretik a valódi kérdésekről (olimpia, vasárnapi boltzár) szóló nemzeti akaratnyilvánításokat elkerülni, de az ellenzék egészének vagy valamely ellenzéki pártnak jó esély lehetne a feltámadásra, ha ebben a tárgyban referendumot kezdeményezne.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
