Nem gondolkodik a pécsi polgármesterségen a holland „migráns”

Simon Wintermans

Simon Wintermans (53) 1996 óta él Magyarországon, Pécsett. Az április 8-a utáni tüntetések egyik legszenvedélyesebb és legjobb beszédét ő mondta el. Májusban pedig ismét szintet lépett: ő volt a szervezője az egyik leglátványosabb kormányellenes demonstrációnak, amelyet anyák napján tartottak.

Hirdetés

– Pécsett önről – most már nem is kevesen – mint lehetséges független polgármesterjelöltről beszélnek. Van ilyen ambíciója?
– Nem ön az első, akitől ezt hallom, de nincsenek politikai ambícióim, pláne nem gondolkodom azon, hogy polgármesternek jelöltessem magamat.

– Miért nem?
– Egyrészt azért, mert nem született magyar emberként a jogi nyelvezetben biztosan elvesznék. A másik, és ez a legfontosabb, hogy én szeretem az életemet, szeretnék minél több időt tölteni hétéves kisfiammal, Samuval, és a feleségemmel sem este tizenegykor és reggel hatkor szeretnék találkozni.

– Ugyanakkor civilként fellép, megmutatja magát, ha úgy tetszik, politizál. Miért vállalt ilyen új, a korábbiaknál keményebb szerepet?
– Azért, mert szeretnék tíz-tizenöt év múlva is a kisfiam szemébe nézni, és jó választ adni, ha megkérdezi, hogy: „apa, te akkor mit csináltál, tettél-e valamit?” Én a demokrácia, a szabad sajtó, a szabad véleménynyilvánítás híve vagyok, és most e tekintetben nem mennek jófelé a dolgok. Négy gyönyörű magyar gyermekem, három lányom és egy fiam van, ezért is mertem kiállni és megszólalni. Április 9-én annyira el voltam keseredve, hogy úgy éreztem, nekem is többet kell vállalnom az eddigieknél. Ugyanakkor nem jó szívvel tettem, amit tettem, nekem ez tényleg nem hiányzik.

– Hogyan és mikor került Magyarországra?
– Először 1986-ban. Egyetemista voltam Hollandiában, de mellette fotóztam, egyetemi gyakorlatomat pedig abból szereztem, hogy magam szerveztem meg a külföldi kiállításaimat. 1986 karácsonyán Egerben nyílt tárlatom, ahol egy magyar fiatalember megkérdezte, nem akarnék-e fotósként egy afrikai magyar expedícióhoz csatlakozni, amely Teleki Sámuel előtt tisztelgett. Én voltam a csapat egyetlen nem magyar tagja, és akkor ott, Afrikában tanultam meg a magyar nyelvet.

– Van vagy volt önnek korábban bármilyen köze Magyarországhoz? Vannak magyar gyökerei?
– Nem, és ezért nem is vagyok magyar állampolgár. Egy Magyarország és Hollandia közti megállapodás értelmében az, akinek mindkét felmenője holland, nem lehet kettős állampolgár. A gyerekeim azonban lehetnek mindkét országnak a polgárai.

– A politikához sem volt köze sohasem?
– Nekem nem, az apai nagyapámnak viszont igen. Nagyon szegény falusi fiúból lett tanár, és gyermekkorát nem feledve az egész tartományban segítette a szegényeket, és megszervezte, hogy a tejtermelésből élők szövetkezetbe álljanak össze. Így, amikor 1917–1919-ben a holland parasztok első alkalommal jutottak szavazati joghoz, az én nagyapámat szavazták be a hágai parlamentbe országgyűlési képviselőnek, a Katolikus Néppárt színeiben. Két cikluson át volt képviselő, majd földművelésügyi államtitkár lett. Édesanyámék pedig németországi művész bevándorlók voltak. Szóval tudom, miről beszélek, amikor azt mondom, nem tetszik az, amit a kormány a bevándorlókkal kapcsolatban tett, és ahogyan róluk beszél.

Festékkel tisztították meg a propagandamédiát

Pécsett két jelentős kormányellenes tüntetés is volt április 8-a után. Az egyik rögtön egy héttel a választás után, azon szólalt fel Simon Wintermans, akkor arról beszélt, hogy négy gyönyörű magyar gyermeke miatt érzi magát feljogosítva arra, hogy beszéljen, mert aggódik értük és az országért.

A másik, anyák napján tartott demonstrációt már ő szervezte. És, bár az elsőhöz képest nagyjából feleannyian voltak, körülbelül 800-1000 ember gyűlt össze a pécsi Széchenyi téren, a demonstráció végére tartogatott performansz az eddigi leglátványosabb kormányellenes tüntetéssé emelte az eseményt.

A demonstrálóknak maszkot osztogattak, és kérték, vegyék fel, miközben vegyvédelmi ruhába öltözött fiatalok piros festékkel „tisztítottak meg a szennytől” több száz pécsi/baranyai helyi nyomtatott „sajtóterméket”, avagy fertőtlenítették a veszélyes hulladékot. Ezt követően Simon Wintermans „előéneklésével” a tüntetők elénekelték a magyar himnuszt, hogy aztán a demonstráció helyszínétől száz méterre lévő pécsi városháza kapuja elé vonuljanak, és odaszórják a hirdetéseken keresztül közpénzből finanszírozott „újságokat”.

Facebook-profilképe miatt támadták Simon Wintermanst

Magukat a közélet iránt aktívan érdeklődő egyetemistának valló fiatalok (amúgy nyilvánvalóan kormánybarát, „fideszes” egyetemisták) és két nyugdíjas pécsi úr tiltakozott később Pécsett, ugyancsak a város főterén Simon Wintermans ellen. A problémájuk az volt, hogy a pécsi holland facebookos profilképén szovjet tiszti egyenruhában látható. Külön kiemelték, hogy a katonai tányérsapkán vörös csillag van, és ha Simon Wintermans nem kér elnézést, és nem távolítja el a fotóját, akkor feljelentést tesznek ellene tiltott önkényuralmi jelkép viselése miatt. A sajtótájékoztatóra kizárólag a „kormánybarát” helyi média kapott meghívást, a Szabad Pécs a puszta véletlennek köszönhetően volt jelen. Így hangozhatott el az a kérdés, hogy a profilkép miatt az érzéseikben megsértett emberek mit gondolnak a Figyelő által közölt névsorról, és a kormány által „Soros-ügynökök”-nek nevezett emberek listázásáról. Ez is ugyanúgy rossz időket idéz-e vissza az elmlékezetükben? A diákok szószólója ekkor már nem kívánt reagálni, két nyugdíjas úr közül az egyik, Czukor Antal, az ’56-os Szövetség baranyai elnöke viszont válaszolt a kérdésre. Azt mondta, nem tartja aggályosnak ezt a listázást, sőt nagyon is egyetért vele, mert szerinte ez hazánk érdekét szolgálja. És nemmel felelt arra a kérdésre is, hogy szerinte ő nem alkalmaz-e kettős mércét a vészkorszak és/vagy a kommunista diktatúrák szellemét emlegetve a holland fotója miatt, míg ugyanerre nem gondol a hatalom listakészítésével kapcsolatosan.

Simon Wintermans egyébként április 9-én, a választás másnapján cserélte le a profilképét a közösségi oldalon. A férfi azt mondta, azért választotta a szovjet katonai egyenruhás fotóját, mert azt kívánta jelezni, hogy szerinte nagyon rossz úton halad az ország. Ami most történik Magyarországon, azokra az időkre emlékeztet, amikor a fotó készült, vagy a még korábbiakra, a még rosszabbakra. A fotó éppen 30 éve készült a Transzszibériai Expresszen, 1988-ban, mintegy két héttel azt megelőzően, hogy Wintermans bevonult volna a holland hadseregbe. Előtte Budapesten jegyet váltott a híres járatra, Moszkva érintésével jutott el Pekingbe és vissza, még a Szovjetunió felbomlása és a berlini fal leomlása előtt.

Az egyik szakaszon egy fülkében utazott egy szovjet hadnaggyal. Az ő ruháját kérte kölcsön. Nem hitte, hogy a katona beleegyezik, mégis igent mondott, és két fotót is készített Wintermansról.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 1. számában jelent meg, 2018. május 18-án.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Ha teheti, kérjük segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket közösségi finanszírozási kampányunkon keresztül!

Megvitatná az olvasottakat? Várjuk Facebook-oldalunkon.