Pálinkás József: Ez a középszer diadala

Pálinkás József (Fotó: Farkas Norbert)

A populizmus, az ösztönökre ható politika hosszabb távon biztos, hogy nem működik. A kérdés sokkal inkább az, hogy mikor mond csődöt – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Pálinkás József. A hivatala éléről nemrég menesztett tudós szerint ha gazdasági problémák adódnak, az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől – a Fidesztől is. A teljes interjú.

Hirdetés

– Professzor úr, több mint egy hónap telt el azóta, hogy idő előtt távozni kényszerült a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal éléről. Mit gondol, miért rendülhetett meg önben a kormány bizalma?
– Hogy megrendült-e, azt nem tudom. Egyszerűbbnek látom a helyzetet: az innováció kérdéseiben a miniszterelnök kevésbé járatos, feltehetően ideje sincs ezekkel foglalkozni. Meggyőzhették, hogy az általam képviselt irányon változtatni kell. Az új miniszterrel, Palkovics Lászlóval egyébként is annyira eltérnek a szakmai elképzeléseink, hogy nehezen tudtunk volna együtt dolgozni.

– Mik ezek a különbségek?
– A legfontosabb, hogy másként ítéljük meg az alapkutatások helyzetét és finanszírozásának kérdéseit. Az alapkutatás nem ellensége az innovációnak, hanem a feltétele. Ha kiszámítható, a kiválóságot előtérbe helyező finanszírozás útján szükséges támogatni. Én a kutatási és innovációs források kiegyensúlyozott odaítélését tartom fontosnak mind az alapkutatásokban, mind az innováció ösztönzésében, elősegítésében. A vállalati innovációs programok esetében viszont nem tartom helyes iránynak a többségi állami finanszírozást, hiszen a vállalatoknak hazai és külpiaci versenyképességük érdekében elsősorban saját anyagi és szellemi erőfeszítéssel kell megújítani termékeiket és szolgáltatásaikat. Magyarország közepes méretű ország, ezért a kutatásban folyó nemzetközi erőfeszítésekben döntő pozíciót nem képes elfoglalni. Nekünk tehát idehaza a már meglévő, külföldön is elismert szellemi műhelyekre kell építenünk. Figyelemre méltó tudományos eredmények elérésére csak az ő közreműködésükkel van esélyünk. Most éppen ennek az ellenkezője látszik hivatalos iránnyá válni. Vagyis ki akarják jelölni, milyen területen kell kutatási és innovációs eredményt felmutatni, és a tudományt teljes mértékben a gazdaság érdekeinek alárendelni. A cél illuzórikus, még a nagy országok esetében is minimum kétes kimenetelű. Az igazán jelentős tudományos eredményeket ugyanis nem lehet előre kiszámítani. A tudomány autonóm, nem tud tehát csak megrendelésre dolgozni. Az igazi tudomány természetéből adódóan kételkedik, és mert kételkedik, új dolgokat fedez fel, új fejlesztési perspektíváknak szab irányt. Keplertől a XXI. századig ez a fejlődés kulcsa. A kutatás szabadságának megkérdőjelezése zsákutcába visz.

– Taxner-Tóth Ernővel együtt alapította 1995-ben a Professzorok Batthyány Körét. Milyennek látja akkori politikai, társadalmi céljaikat, a polgárosodó Magyarországról szőtt elképzeléseiket a mai helyzet tükrében?
– Illuzórikusnak. A társadalom a politikai erők hathatós közreműködésével a kilencvenes évek óta még inkább elfordult az értékektől. A mai Magyarországon szinte kizárólagosan az anyagi érdek dominál. Pozitív nemzeti minimum nincs, a társadalom végzetesen szétszakadt. A teljesítményeken alapuló világ ideájától egyre távolabb kerülünk. Autonóm, szellemi értelemben felnőtt, a polgárság gerincét adó középosztály legfeljebb nyomokban létezik. Az általam is vallott liberális konzervatív értékeket ugyanakkor bizonyos, magukat jobboldalinak tartó körök igyekeznek felhasználni, kiforgatni, nevetségessé tenni. A véleményüket szabadon elmondókat sokszor szégyenpadra ültetik, megalázzák. Ez történik tudósokkal, értelmiségiekkel, vagy akár olyan intézményekkel, mint a Magyar Tudományos Akadémia. Ennek alapvető oka, hogy a politikai hatalom legitim gyakorlói körül kialakult egy réteg, amely úgy véli, ő is „választást nyert”, és otromba stílusban ítélkezhet a tudományban, a művészetben, választhatja el az értékest az értéktelentől, nélkülözve mindehhez a kellő szellemi hátteret, a műveltséget, a képzettséget, az intelligenciát. Nevezhetjük ezt a szellemi középszer diadalának is. Következményeként Magyarországon olyan hangulat uralkodott el, amely egy egészséges lelkületű társadalomtól idegen kellene, hogy legyen. Jó lenne megérteni, hogy politikai választások megnyerése a törvényhozásra és a kormányzásra ad felhatalmazást, a sport, a tudományos, a művészeti és a gazdasági tevékenységek eredményességének és értékeinek megítélésére nem.

– Az első Orbán-kormány munkájában államtitkárként és miniszterként vett részt, 2002 után pedig megalapította és vezette a Fidesz kulturális tagozatát. Belülről figyelve az eseményeket, mit gondol, milyen metamorfózison ment át a Fidesz a kilencvenes évek második felétől?
– Amikor a Professzorok Batthyány Körét megalakítottuk, azt hittük, a Fidesz ugyanazt a polgári ethoszt képviseli a politikában, mint ami előttünk is ideálként lebeg. 1998-ban úgy éreztem, segíteni tudok a tapasztalataimmal az akkor harmincas éveiben járó politikusgárdának. Az első Orbán-kormány szerintem jól dolgozott. A 2002-es megrendítő választási sokk, ami ezt a politikai közösséget és meghatározó egyéniségét, Orbán Viktort érte, rengeteg mindent megváltoztatott. Nyilvánvalóvá lett, hogy jelentős anyagi háttér nélkül még sikeres kormányzás esetén is nehéz nyerni. 2003-ban az Orbán Viktorral való beszélgetések arról győztek meg, hogy a Fidesznek sokkal erősebb kapcsolatot kell kiépítenie a szellemi élettel. Létrehoztuk a kulturális tagozatot, amely viszont néhány befolyásos politikus szerint „túl jól” működött. Utóbb az is elhangzott, hogy „ne erőltessük nagyon a dolgot”. Akkoriban vált egyre erősebbé a Fideszben az az irányzat, amelyik azt képviselte, hogy nem a hosszabb távon, nagyobb összefüggésekben gondolkodó néhány tízezer értelmiségi az érdekes. A választásokat közérthető, elsősorban az ösztönökre alapozó ígéretekkel kell megnyerni. Kétségtelen, a stratégia bevált, jelentősen hozzájárult a három kétharmados sikerhez.

Puha selyemzsinór, bársonyos zabola…

Van, aki jól fizetett pozícióból kerül hátrább, van, aki a megélhetés lehetőségét is elveszíti, ha rákerül a lapátra.

– Korábban, 2006-ban pedig fontos szerepe volt abban, hogy a Fidesz kikapott…
– 2006-ban inkább kampánystratégiai hiba történt, bár az egyszerű üzenetek akkor is erősen megjelentek a választási kampányban, csak néhány éppen fordítva sült el. A stratégiaváltáson, a populáris irányba forduláson túl a 2010-es kétharmadban természetesen szerepet játszottak a 2006- os események, az MSZP sikertelen politikája és a 2008-ban kezdődő gazdasági válság is.

– Említette, hogy a stratégia bevált. Ezek szerint járható út lenne a populizmus, az ösztönökre ható politika hosszabb távon is?
– Biztos, hogy nem. A kérdés sokkal inkább az, hogy mikor mond csődöt. Amíg nem lesznek súlyosabb gazdasági problémák, amelyeket a szavazók többsége is megérez, addig hatásos lehet. Akkor viszont az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől – a Fidesztől is – bármilyen irányba. A világban a jó életet – nem kizárólag, de nagyon nagy mértékben – a tudás teremti meg. Sem jól kormányozni, sem hatékony gazdaságot, oktatási vagy egészségügyi rendszert nem lehet működtetni a legkiválóbbak nélkül, de még a legkiválóbbak felével sem.

Az első Orbán-kormány: egy út, amelyről letértünk

Gógl Árpád, Hámori József és Chikán Attila egykori miniszterek nyilatkoztak a Magyar Hangnak a húsz évvel ezelőtt megalakult kabinetről.

– Professzor úr alakítója volt az első Orbán-kormány oktatáspolitikájának. Hogyan látja az azóta történt változásokat?
– Ha mindent egyetlen központból irányítanak, az idővel kontraszelekcióhoz vezet. A pedagógusok nyilván nem elégedettek egy olyan, felülről rájuk erőltetett szisztémával, amelyben csak fogaskerekek, végrehajtók lehetnek, igazi alkotómunkát pedig sokkal kevésbé végezhetnek. A tanári munka alapvetően szabad alkotó életmódot feltételez. Enélkül elvész a kreativitás, az értékteremtés, megkopik a lelkesedés. A 2010 után bevezetett rendszer jelentős visszalépés, az oktatásban jóval nagyobb szabadságra van szükség.

– Az imént liberális konzervatívnak nevezte magát. A mai Magyarországon túl sok babér nem terem azoknak, akik hasonlóan határozzák meg magukat. Az úgynevezett polgári Magyarország fogalma pedig – értsen bárki bármit is alatta – kiüresedett, politikai termékké nyilváníttatott. A jelenlegi viszonyok között, egy nem kis részben ellenséges közegben meg lehet-e ezeket a fogalmakat tölteni úgy tartalommal, hogy vonzó alternatívát kínáljanak?
– Nehéz feladat, nagyon erős az ellenszél. De sokakkal együtt gondoljuk úgy és hiszünk abban, hogy a polgári Magyarország nem politikai termék, hanem társadalompolitikai cél. Ha lenne nálunk stabil, a politikai hatalomtól nem függő, biztos megélhetéssel rendelkező polgári réteg, akkor lenne rá igazán esély. Az országban zajló folyamatok kifejezetten gátolják ezt a szélesebb kört érintő szellemi és anyagi polgárosodást. A politikában, a gazdasági életben szinte megszűnt a verseny. Ennek következményeként az „örök nyertes” ellustul, arrogánssá, parancsokban gondolkodóvá válik. Hiányzik az intelligens közbeszéd, ennek is „köszönhető” a bizalmatlanság megerősödése, a durva viselkedésmód elterjedése. Ha az elit bunkó módon viselkedik, akkor ez az átlagember számára sajnos példaként szolgál. Ez ellen mindannyiunknak fel kell lépnünk, mindenkinek saját magán kezdenie a változtatást. Csak ezen az úton haladva tudjuk megvédeni belső függetlenségünket, biztosítani értékelvűségünket, bízni a jogi keretekben, példával és munkával hozzájárulni a polgári Magyarország megteremtéséhez.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 14. számában jelent meg, 2018. augusztus 17-én.

Keresse a lapot az újságárusoknál, a benzinkutakon, élelmiszerboltokban, a nagyobb postákon és a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 14. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.