Pusztaottlaka Tökfalunak hívott peremén állunk, és a borosüveget szorongató Györgyöt arról kérdezem, helybeliként mit szól ahhoz, hogy volt polgármesterük, a jelenlegi dél-békési országgyűlési képviselő, Simonka György mentelmi jogát súlyos korrupciós vádak miatt kikérte az ügyészség, és nem cáfolt sajtóhírek szerint házkutatás is volt nála.
– Jöttek ide pénzek, de csak a Simonka-birtokra.
– És mi lett azokból a pénzekből? – kérdem, majd zavartan nézünk szét mindketten. Elvégre a mögöttünk álló épület pókhálós rácsából és megkopott reklámfeliratából akkor is tudnám, hogy egy bezárt kocsma mellett állunk, ha György ezt nem mesélte volna el nekem. Miközben egy főre vetítve háromszor annyi uniós és állami támogatás érkezett a közelmúltban a viharsarki településre, mint a kisvasúttal, Pancho Arénával, Mészáros Lőrinccel és a miniszterelnök víkendházával büszkélkedő Felcsútra.
„Nemcsak az alkoholról van szó, ez egy közösség" - Kocsmájáért küzd a falu | Magyar Hang
Szabályos mozgalom indult azért, hogy ne kelljen otthagynia Felsőcsatárt „mindenki Roli”-jának, aki 1992 óta üzemelteti a helyi kocsmát. A tét nagyobb, mint az italbolt. Riport.
– Hát, uram, azt honnan tudjam. Mi vagyok én, az FBI?! – csattan fel György, amikor a források sorsáról faggatom.
– Miért, nyomozni kell utánuk?
– Úgy néz ki. Nagyon mélyre be kellene szimatolni – célozgat, és felhúzza a szemöldökét.
– Simonka azt mondja, hogy ártatlan, és csak belekeveredett ebbe az egészbe.
– Hát persze. Mint a tizenhat éves kislány, akit lefektetnek, aztán utána azt mondja, hogy én ezt nem akartam, mégis jólesett. Na, ennyire ártatlan. – A férfi a kezében szorongatott borosüvegre néz, aztán folytatja. – Azt nem tudják megoldani, hogy legyen itt, ha nem is kocsma, de egy klub, ahol meg lehet inni valamit. Régen legalább kicsikét el tudott az ember szórakozni.
Sóhajt, aztán elkerekezik a borával.
„Szeretek nyugodtan aludni”
– Nem nyilatkozom, mert tudja, nem nyilatkozom. Nyilatkozhatnék ugyan, de nem nyilatkozom. Tudja, inkább nem nyilatkozom. – Így már a boltos. A vesszők helyére pedig nagy csendeket, a mondatok végére zavart mosolyokat kell képzelni.
– Félnek Simonka Györgytől?
– Nem, csak szeretek nyugodtan aludni.
Amikor ugyanezt kérdem egy fejkendős asszonytól, Simonka nevének hallatán szikrákat szór a szeme, és a frissen vásárolt seprűjével vagdalkozva, válogatott trágár szavakkal kezdi szidni volt polgármesterüket. Nem szépítem: megijedek tőle, mire bocsánatot kér; ő már csak ilyen szabadszájú.
Minden bezárt a faluban, hát kaptak egy szökőkutat | Magyar Hang
Négy évvel ezelőtt, amikor polgármesterré választották Hegedűs Zsuzsa munkatársát, még azt hitték a helyiek, mintafalu lesz a baranyai Rózsafából.
Később viszont én ijesztek meg két férfit, amikor kiejtem a számon a képviselő úr nevét.
– Erről nem beszélünk – közlik megilletődve. Pedig náluk nem seprű van, hanem láncfűrész.
– Név nélkül nyilatkozom csak, mert már szinte ki vagyok tiltva a faluból – árulja el egy tökfalusi asszony.
„A háta mögött itt mindenki Döbröginek nevezi”
– Én kimondom, amit gondolok, tőlem lehet ő képviselő úr, mert így hívatta ám magát. Ha nem így szólították, megjegyezte. De én megmondtam neki: hagyjuk már ezt, hát ugyanolyat sz…ik, mint én.
– Nem Simi itt a beceneve? A Facebook-bejegyzéseit is így írja alá.
– Úgy csak egy szűk kör hívhatja. Ám a háta mögött itt mindenki Döbröginek nevezi. Millió embert behívnak tanúskodni, de senki nem fog ellene vallani. Hát földet vett nekik, meg házat. – Elgondolkodik. – Bár tudja, mit? Ha Simonka ad százmilliót, fél évet ülök helyette!
Nevetünk a felvetésén, aztán elhallgatunk.
– Jár még ide a képviselő úr?
– Ide, a külső részre nem. De nemcsak ő, senki sem jár már ide.
Mielőtt elbúcsúzna – siet napszámba –, sorra vesszük, hogy az utcájában hány ház áll üresen, és mennyiben laknak még. Egyelőre döntetlenre áll a meccs.
Elveszett fejlesztések
Pusztaottlaka belső részén még a takaros ingatlanok vezetnek, azonban vályogtorzóból itt sincs kevés. Közöttük pedig fellelhető az a még mindig épülő, 160 millió forinttal támogatott speciális gyermekotthon, amelyet a kiírás szerint októberben át kellett volna adni. Megtalálom az EU-szabványnak megfelelő, viszont teljesen üres játszóteret, ahol hiába fúj a szél, a hinta mintha dacból sem akarna lengeni. Az összeget, hogy mennyiből korszerűsítették, már nem tudom leolvasni a tábláról, úgy lekopott.
Keresem, de nem találom a 250 milliós kerékpáros túraközpontot. Nem csak azért, mert a környéken nincs egy méter bicikliút sem: még neki sem láttak. Egy helybeli hölgy úgy tudja, hogy a 600 millióból „élményközpontúsított” vadaspark mellet épül majd meg. Ám azt sem találom a faluban.
„Mindenki benne volt a ház széthordásában! Vitte a fát az egész sor" | Magyar Hang
Csak három kisvaszari ül a vádlottak padján, pedig egy egész utca hordta szét a házat.
– Látod azt a sötétséget? – mutat a messzeségbe kalauzom. Nézek én, de csak egy hosszú, egyenes, viszont hepehupás utat, viharvert fóliasátrakat, egy kiszuperált helikoptert és egy régi tsz-nek tűnő épületegyüttest látok. Kiderül, hogy az a vadaspark. Régen állítólag sokan jártak ide, felkapott volt, most nem az. És nem azért, mert már 300 forint az állatsimogató.
– Valószínűleg nincs nyitva, de ha elmondod, hogy újságíró vagy, karhatalmat hívnak rád.
– Miért?
– Nem tudom, ez itt így működik. Mondd inkább, hogy látogató vagy.
Odaballagok, a vadaspark valóban zárva van. Senki nem tudja megmondani, hogy mióta. Ahogy azt sem, hogy mitől lett élményközpontúbb az egykori tsz 600 millió forintból.
A KSH dilemmája
Mondjuk, a pusztaottlakaiaknak semmi értelme felemlegetni ezeket a csillagászati összegeket. És erre, ha úgy vesszük, tudományos igényű magyarázat is született nem olyan régen. Történt ugyanis, hogy pár esztendővel ezelőtt a Központi Statisztikai Hivatal közreműködésével interdiszciplináris falukutatást végeztek kitelepült egyetemisták és gyakornokok. A KSH pedig a terepmunka végeztével arról számolt be, hogy „a helyi lakosság szemszögéből nézve nem nagyon érződnek a hivatalos statisztikai adatok, nem tükrözik kellőképpen az emberek mindennapi tapasztalatait”. Az ismertető közleményben foglaltak szerint mindez „felveti annak kérdését, hogyan lehetne a nehezen számszerűsíthető, minőségi tényezőket és szempontokat is jobban megjeleníteni a statisztikai elemzésekben, amiről egyébként már régebb óta folynak szakmai viták”.
Nem vitatva a közlemény igazságtartalmát, betérve az egyik házba én egészen másfajta következtetésre jutottam. Kérdezhettem mentelmi jogról, furcsán felhasznált százmilliókról, vendéglátóimnak, egy középkorú házaspárnak egészen más volt a problémája Simonkával.
„Duplán vissza”
– 2010-ig jó polgármester volt. Aztán felkerült a parlamentbe. Addig nagyon sokat adott az egyik kezével, utána viszont már duplán vett vissza a másikkal. Olyan ember kapott itt agrártámogatást, akinek egy darab földje sincs. Mi viszont szerettünk volna fejleszteni és még jószágokat venni, de közölték, hogy a Gyuszi úgysem fogja engedni, ezért ne is induljak azért az ötmillióért.
– Mennyi jószáguk volt azelőtt?
– Hát, egy – summáz a férj.
Aztán elmesélik, hogy a szociális tűzifa sem ott kötött ki, ahol szerintük lett volna helye: ők a gallyakat kapták, a rokonok meg a vastagabb darabokat.
Fejétől bűzlik... | Magyar Hang
A múlt héten komoly, tudós emberek egy konferencián arra a közös álláspontra jutottak, hogy hiába áramlott be az országba az unióból tömérdek pénz, gazdasági felzárkózásunk, teljesítményünk tekintetében mégis elmaradunk a régiónk államaihoz képest. Magyarán, az uniós forrásokat nem jó hatékonysággal költöttük el.
– A falugyűlésen viszont senki nem mert felszólalni, még az idősek se. Mert itt volt azon a Simonka is, úgy beszélt velünk, mint a dedósokkal. Kijelentette, tudja jól, hogy a 90 százalék csak a csomag miatt jött el. Hát hogy mer ilyet szólni egy parlamenti képviselő? – meséli az asszony, aki nem bír ülve maradni, amikor felidézi mindezt. – Még szép, hogy a csomagért mentünk, egész évben nem kaptunk semmit!
Felvetem a Felcsút–Pusztaottlaka-párhuzamot az egy főre jutó támogatásokról. – Tudja, megéri a pénzét a Viktor is, az biztos, de azért én azt látom, hogy csak odatapos ennek a Brüsszelnek a sarkára a migránsok miatt!
Pálinkaszag a vegyesboltban
A vegyesbolt melletti helyiségre ugyan ki van írva, hogy alkoholt fogyasztani tilos, mégis pálinkaszag fogad odabent. Vidámság is akad, egészen addig, amíg az expolgármester nevét meg nem említem. Akkor csend lesz. Nagyon mély csend. Csak a tévé zúg, meccs megy felvételről, de úgy tapadnak a szemek a készülékre, mintha a jelenleg egyébként nem létező pusztaottlakai focicsapat a BL-döntőért játszana.
A bolt elé kilépve egy embert bírok szóra. Szűkszavú. – Jó barátom, alaptalanul vádolják. Valamit bekavarhattak neki – állapítja meg, majd belép a csendbe és a pálinkaszagba.
Beszélgetésünket végighallgatta egy kucsmás férfi, aki bábeli monológba kezd az asztalra tett söre és a földre helyezett láncfűrésze mellől. Románnak vallja magát, de közlendőjébe olasz és orosz szavakat is kever, majd egyszer csak egy teljesen magyar mondat hagyja el a száját.
– Szegény világ van itten – kiált fel, én pedig nem vitatkozom vele. És nem csak azért, mert megint román–orosz–olasz keveréknyelvre vált…
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 30. számában jelent meg, 2018. december 7-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a lapban? Itt megtudhatja!
