HIRDETÉS
Kezdőlap Belföld A pócspetri r...

A pócspetri rendőrhalál és az egyházi iskolarendszer szétverése

HIRDETÉS

Pócspetrin 1948 nyírán szinte mindenki sírt. Sírtak az állatok, mert nem adtak nekik enni a gazdáik. És sírtak az emberek is az államvédelmi osztály keretlegényei által körbefogott faluban, mert vagy verték, vagy kényszert alkalmazva vallatták őket. Történt ugyanis egy haláleset a szabolcsi faluban, de nem a gyilkost keresték az ávósok, az ő személye majdhogynem közömbös volt a számukra. Azt akarták tudni, hogy merre rejtőzik Asztalos Sándor, a település római katolikus plébánosa. Miután a pap előkerült, onnantól kezdve „csak” az évtizedekig tartott megbélyegzés jutott Pócspetri osztályrészül. „A rendőrgyilkosság falu”. Így emlegették őket.

HIRDETÉS

Hogy ez miért alakult így, ahhoz meg kell vizsgálnunk a korszakot, a Rákosi Mátyás által csak „a fordulat évének” mondott 1948-as esztendőt. Eddigre vált ugyanis teljesen egyértelművé, hogy kialakult a kétpólusú világrend, és az is, hogy hazánk a szovjet érdekszférába tartozik.

„Ne csak őrizd, hanem gyűlöld is…” – 70 éve jött létre az ÁVH | Magyar Hang

Az állami terrorszervezet gyakorlatilag rettegésben tartotta a társadalom minden tagját.

Magyarország túl volt a kormány legnagyobb politikai közösségének, a Független Kisgazdapártnak a felszalámizásán, annak vezető politikusainak a közéletből történő eltávolításán, folyamatban volt a választói névjegyzék szűkítése, a B listázás is. Túl voltunk az 1947-es kékcédulás választásokon, ahol annak ellenére, hogy nyilvánvalóan a Magyar Kommunista Párt csalt a voksoláskor, nem szerzett abszolút többséget. Olyan időszak ez, ahol csak úgy meg lehetett semmisíteni a nem tetsző pártok mandátumait.

Egy igazi ellenfél maradt

1948-ra a két baloldali párt, a Szociáldemokrata és a Magyar Kommunista Párt fúziója maradt hátra, ami lehetőséget teremtett a párton belüli „jobboldali elhajlókkal” való leszámolásra, ezt a kommunisták júniusban a kongresszusukon készültek bejelenteni és lezárni. Így 1948-ra már csak egy igazi ellenfele, ellensége maradt a kommunista pártnak: „a népek ópiuma”, és az azt intézményesítő római katolikus egyház, amely nemcsak lelki támaszt nyújtott a híveinek, hanem nagyon is komoly, a társadalom szövetébe mélyen beépült szervezet volt.

Ráadásul 1931-ben XI. Pius pápa a Rerum novarum 40. évfordulóján ismertette a kor követelményeihez igazított keresztény szociális tanítást. A Quadragesimo anno, a fasizmus – és ami Pócspetri szempontjából különösen fontos –, a bolsevizmus ellenében vázolta a keresztény szempontokból erkölcsileg elfogadható megoldást. Elismerte például a szociáldemokrácia pozitívumait, az állam koordináló szerepét, a magántulajdon szükség szerinti korlátozását. Így aztán számos szociális és hivatásrendi egyesület szerveződött vagy alakult újjá. Szociális törekvésekkel, a földreform követelésével, az osztálytagozódás helyetti hivatásrendi rendszer eszméivel, s a falvak „újrakeresztelésének” szándékával 1935–1946 között működött a kor legszervezettebb katolikus szociális mozgalma. Természetes, hogy ez az öntudatos, magabíró keresztény parasztpolgárságot megteremtő hálózat szúrta a magyarországi kommunisták szemét.

HIRDETÉS

Regnum Marianum: a kommunizmus elleni ellenállás jelképe | Magyar Hang

Hatvanhét évvel ezelőtt, 1951. szeptember 23-án robbantották fel Rákosi Mátyás parancsára. A papokkal is leszámoltak.

Nem véletlen tehát, hogy Rákosi Mátyás katolikus egyházi vezetőkkel folytatott magánbeszélgetései során már-már szinte tisztelettel szól a Vatikánról, illetve a katolikus egyház szervezeti felépítéséről: „Közölnöm kell, hogy én éltem Rómában. A Komintern megbízásából voltam ott, és nagy élvezettel figyeltem – ha szabad ezt a kifejezést használnom –, a konkurens vállalatot.” Rajk László belügyminiszterként dolgozott is serényen azon, hogy ezeket a hitbuzgalmi egyesületeket feloszlassák, Rákosi visszaemlékezésében meg is jegyzi, hogy „így utólag tekintve, abban a helyzetben kissé vastagon fogott a krétája”. A kommunisták igyekezték a sajtóban is visszaszorítani a katolikus jelenlétet: beszédes, hogy az egyház 1945 után összesen már csak két hetilap és egy folyóirat kiadására kapott engedélyt, pedig 1939-ben még 55 (!) lapjuk volt. A sietség persze érthető: megint csak maga Rákosi vallotta be utólag, mi volt a céljuk: „El kell érnünk a demokrácia negyedik évében, hogy a demokrácia sajtója a tömegnevelés egyik leghatározottabb eszközévé váljék.”

Kész forgatókönyv

De a legnagyobb feladat a bolsevikok számára így is a katolikus egyház megtörése és az általuk fenntartott iskolák államosítása volt. Sürgette őket Moszkva is, valamint maguk is érezték, hogy a „egyesülési kongresszusra” illendő lenne eredményeket felmutatni e téren. Mint oly sok minderre, erre is megvolt a kész, Szovjetunióból kapott forgatókönyv, ami persze utasítást is jelentett.

„Számunkra világos volt, hogy nehéz harcaink lesznek a katolikus klerikális reakcióval, mely a két munkáspárt egyesülése és a szociáldemokrata jobboldal felszámolása után az imperialisták legfontosabb szervezeti ereje maradt. Ennek a harcnak az egyik állomása a felekezeti iskolák államosítása, a másik az állam és az egyház szétválasztása. Ezeket a kérdéseket mi nagy gonddal készítettük elő, s tervbe vettük, hogy az iskolák államosítását 1948 nyarán dűlőre visszük úgy, hogy szeptemberre az oktatás már nem felekezeti alapon folytatódjék”. Vagyis Rákosi itt maga ismeri be, hogy a „pócspetri rendőrgyilkosság” csak ürügy volt, az államosítás így is, úgy is végbement volna.

Tiltakozás és rendőrhalál

Kapóra jött viszont a pártnak a Pócspetriben történt, 1948. június 3-ai baleset. Történt ugyanis, hogy az esti litánia után a templomból kijövő tömeg a községháza elé vonult, hogy tiltakozzon az egyház tulajdonában álló elemi iskola államosítása ellen. Az épület előtt dulakodás tört ki, amelynek során a helyszínre kirendelt Takács Gábor szolgálati fegyvere véletlenül elsült, de úgy, hogy halálosnak bizonyuló lövés a rendőrt érte. Ezt követően Som István pócspetri tanító javasolta, nehogy kimenjen a faluból a hír, vágják el a telefonvonalat, amit Vitéz Gábor meg is tett.

A „rendőrgyilkosságnak” mégis hamar híre ment, úgyhogy 3-áról 4-ére virradó éjszaka már a Debrecenből Pócspetrire vezényelt ávósok vallatták és vegzálták a helyieket. Az MKP és az ÁVO vezetése is felismerte, hogy ezt a történetet remekül forgathatják ki a maguk javára, így aztán komplett delegációt küldtek Kelet-Magyarországra. Útra kelt Tímár István, aki a Budapesti Rendőrkapitányság politikai vizsgáló osztályának volt a vezetője, Décsi Gyula ávós őrnagy, Péter Gábor, az ÁVO vezetője és Kádár János, az MKP akkori főtitkárhelyettese.

A papot kellett kihozni felbujtónak

– Nem tudom, ki volt a gyilkos, ma sem tudom, akkor sem tudtam – vallotta utólag Péter Gábor, ami akár igaz is lehetett, hiszen Rákosi őt (is) úgy küldte Pócspetribe, hogy találjanak egy gyilkost, mindegy, kit, a lényeg, hogy a papot kell kihozni felbujtónak.

HIRDETÉS

Az akkoriban egyébként semmilyen kormányzati szereppel nem bíró Kádár – akinek jelenlétén saját bevallása szerint Péter is meglepődött – 1948 június 5-én kelt feljegyzésében szerepel egy zárójeles félmondat, ami remekül rávilágít, hogy az MKP milyen hamar kész is volt Pócspetri kapcsán a fejekbe sulykolni „a felbujtó sötét reakció” és a szükséges és jogos államosítás koncepcióját. Kádár ezt írja ugyanis: „odarendeltem telefonon a Debreceni Néplap tudósítóját, akinek utasítást adtam, hogy a Szabad Nép közlése előtt az eseményekről semmilyen közlést nem hoz”.

„Parragi úr közveszélyessé vált, tehát meg fogjuk fékezni” | Magyar Hang

Hogyan lett a fiatal keresztény újságírás egyik legnagyobb ígéretéből a kommunisták tehetetlen bábja? Egy történet a Magyar Nemzet múltjából.

Nos, a Szabad Nép szóban forgó közlését maga Révai József, a kommunisták főideológusa és kultúrcézárja jegyezte: a vezércikk gondolatmenete végig is kísérte az ügyet egészen a bíróságig. Fontos azonban, hogy a Kádár által lerendelt riporteren kívül a korszak irodalmi sztárjait Pócspetrire vitték, voltak, akik már egyenesen az ávós delegációval érkeztek. Például Vásárhelyi Miklós, aki a plébános erkölcstelen magánéletéről, több havi fizetést kitevő ital- és édességszámlájáról írt rágalmakat. Faludy György – aki pedig már a perről írt – egy későbbi interjújában Déry Tibor beszámolójáról mesélt. Elárulta, Déry, aki egyrészt novellát is írt a történtekről, másrészt mint a kommunista Csillag szerkesztője szintén tudósítóként volt jelen, azt mondta: „nyilvánvaló, hogy a pap ártatlan, de azért rúgunk rajta egyet”.

„Azonnal Pócspetrit hozták fel a kommunisták”

– Végigolvastam az iskolák államosításáról szóló, korabeli parlamenti vitát. Ha valaki meg mert szólalni, és nemtetszését fejezte ki, azonnal Pócspetrit hozták fel a kommunisták. Hogy az ellenzők a rendőrgyilkosok pártján állva elbújnak a sötét reakció reverendája mögé – vázolja fel a metódust Horváth Attila történész, alkotmánybíró, a korszak és a koncepciós perek kutatója.

Kérdés, hogy ha nem hal meg Takács Sándor, ha nincs a pócspetri ügy, akkor mi lett volna az ürügy az államosításra. Horváth Attila elbeszéléséből kiderül, hogy a kommunisták dolgoztak az ügyön. – Emlékezetes a bajai gimnázium esete, ahol fegyvereket és náci, fasiszta jelképeket akartak lefoglalni az ávósok. Szóltak is az ügyben a Szabad Népnek, a pártlap le is hozta a cikket, csakhogy az államvédelmisek nem foglaltak le semmit Baján.

Az Istent szeretők | Magyar Hang

Összesen 33 katolikus pap szenvedett vértanúságot 1945 után. Legtöbbjük élettörténete, sorsa máig alig ismert.

A pernek minden eleme hazugságra épült, és szinte egyetlen olyan fázisa sem volt a kizárólag csak papíron létező jogi procedúrának, amibe a politika ne nyúlt volna bele. Horváth Attila szerint ez egyrészt egyértelműen a gyorsaság, a sietség számlájára írható még úgy is, hogy a pócspetri per kapcsán nem a semmiből kellett ügyet kreálni, hanem „legalább tényleg történt valami, meghalt egy rendőr”. Másrészt a történész rávilágít, hogy az ilyen perek sorsa már akkor eldőlt, amikor elkészült az úgynevezett nyomozati terv: e szerint folyt végig egy ügy tovább.

Mindszentynek is üzenni akartak

A statáriális, vagyis rögtönítélő módon meghozott ítélet is megvolt előre: halálra ítélték Királyfalvi (Kremper) Miklóst, aki a dulakodás közben a legközelebb állt Takács Sándor rendőrhöz. Az ítéletet órákon belül végre is hajtották. Királyfalvin az sem segített, hogy az MKP tagja volt; Kádár János titkos, belső használatra szánt jelentésén kívül ez sehol nem látott napvilágot. Halálra ítélték Asztalos Sándor plébánost is, mint felbujtót. Csakhogy előre tudták a bírák azt is, hogy mártírt sem szabad faragni belőle, ezért aztán életfogytiglani börtönre változtatták a büntetését. Részint a funkcionáriusok moszkvai sormintát használtak, részint pedig Mindszenty Józsefnek, az államosítás kérdésben hajthatatlanul ellenálló hercegprímásnak akartak üzenni. Mindszenty egyébként folyamatosan előkerült a per során, mint a „felbujtó felbujtója”.

„Uram, adj békét ezekben a napokban!” Hetven éve rendezték meg Mindszenty kirakatperét | Magyar Hang

Ugyanúgy felszólalt a nyilasok zsidóüldözése, mint a kommunisták diktatúrája, egyházellenes intézkedései ellen.

Királyfalvi öccsét, Kremper Ferencet, aki azt vallotta, hogy ő vette ki a rendőr kezéből a fegyvert, 12 évre ítélték. A két testvér unokahúga, Gazdik Béláné azonban évtizedekkel később, már a rendszerváltás után megírta, hogy a két Krempert példátlan kínzásokkal vették rá a vallomásra. Ferencnek satuba fogták a kezét, de úgy, hogy vére a plafonig fröccsent. Miklóst pedig úgy megverték, hogy az állkapcsa is leszakadt. A távvezeték elvágására utasítást adó tanító, Som István életfogytiglanit kapott, a vezetéket baltával elvágó Vitéz Gábor 10 év fegyházbüntetést kapott.

HIRDETÉS

Jelentősen leromlott az oktatás színvonala

Az államosítás következtében pedig jelentősen leromlott az oktatás színvonala. Horváth Attila hívja fel rá a figyelmünket 1945 cezúra voltára: előtte sorra jöttek a Nobel-díjasok a magyar tanintézményekből, utána viszont a tendencia leállt. Nem csoda, hiszen a 2-3 diplomás paptanárok helyett gyakran képzetlen tanerő került a katedrára, valamint megszűnt az országban 3200 iskola.

– Az oktatás ezt mindmáig nem tudta teljesen kiheverni – jelenti ki az alkotmánybíró. Minderről 1982-ig, Ember Judit Pócspetri című dokumentumfilmjéig, illetve a Helmeczy László ügyvéd által kezdeményezett, 1988-as perújrafelvételig mindenki, maga a falu is mélyen hallgatott.

A falról lekapott feszületen ugrált az ávós | Magyar Hang

Kitelepített kislányként megsiratta Sztálint, a nagyanyja pedig misét mondatott Nagy Imréért. Zsákai Piroska mesélt az életéről.

– Kállósemjénben, Pócspetri szomszédságában születtem, Som István pedig együtt járt tanítóképzőbe az 1956-ban, a Corvin közben eltűnt édesapámmal – ad magyarázatot arra a Magyar Hang kérdésére Helmeczy, miért kezdett foglalkozni Pócspetri ügyével, még egy évvel a rendszerváltás előtt. Számos bürokratikus, illetve eljárásügyi trükkel próbáltak ellehetetleníteni a munkáját, ám ő húzott egy merészet.

Zokogva vallotta meg bűneit egy katolikus papnak

– Anyám mondta is, hogy megyünk a börtönbe megint, de nem volt mit tenni – emlékszik vissza. Úgyhogy beidéztette tanúként többek között dr. Olti Vilmost, a rögtönítélő bíróság tanácselnökét, aki beismerte, hogy „súlyos ügyről volt szó, példát kellett statuálni, úgy látja a párt, velem ezt közölték”. Elismerte azt is, hogy személyesen meghamisította a bírósági jegyzőkönyvet, csak azért, hogy a halálesetet úgy tüntesse fel: az szándékos gyilkosság eredménye volt.

– De végighallgattuk a rádió felvételeit a perről, így aztán nemcsak Olti rikácsolását hallgattuk végig, hanem azt is, hogy amit kézzel belejavított a jegyzőkönyvbe, az nem hangzott el a tárgyaláson – meséli Helmeczy. A pályát a cserkészetben kezdő, a Nyilaskeresztes Pártban és a kommunisták között folytató Olti egyébként hírhedt vérbírója lett a korszaknak. (Helmeczynek gyakran mondta is, „nem emlékszem, sok hasonló perben vettem részt.”) Halálos ágyán azonban megtört, és zokogva vallotta meg bűneit egy katolikus papnak. Tette ezt az a bíró, aki kifejezetten specialistája volt az egyházellenes koncepciós pereknek.

Templomrombolás Sztálin születésnapjára | Magyar Hang

Ma már kevesek számára ismert, hogy a XVIII–XIX. században Pest és Buda volt a szerbség kulturális központja.

Szilvai Géza akkori fogalmazó és Jávor Iván, a bírói tanács egyik tagja is elmesélte, hogy Olti miként szövegezte át az ítéletet a politikai kívánságoknak megfelelően. Jávor szerepe azért érdekes, mert a pócspetri pert követően, amikor megbízhatatlanná vált és rács mögött találta magát ő is, egy ideig az általa elítélt Som Istvánnal raboskodott együtt. Asztalos Sándor pedig úgy jelezte neki: megbocsátott, hogy kenyéradagjából gyúrt rózsafüzért küldött neki.

Nem volt ez példa nélküli, Horváth Attila számítása szerint minden negyedik papot letartóztattak a szocializmus évei alatt, viszont fejtörést okozott őrzésük módja. – Ha együtt hagyták őket, mint Vácott, a Vatikánnak nevezett szárnyban, akkor egymást erősítették. Vagy előfordulhatott az is, hogy a kispapok teológiai vizsgát tettek le a rács mögött, ahogy ez nemegyszer megtörtént például a kistarcsai internálótáborban. Ha viszont elkülönítették őket, akkor megtérítették a többi rabot – mondja Horváth Attila.

„Mint A tanúban”

A perújrafelvétel során kiderült az is, nem azt az 43 M ismétlőpuskát vizsgálták meg a szakértők, aminek van egy súlyos típushibája. Jelesül, ha megütik a tusát, akkor akár el is sülhet. Bizonyítás nyert az is, hogy üres papírokat írattak alá az általában alaposan megvert tanúkkal, amire aztán az ávósok utólag azt írtak, amit akartak. Később ezeket Olti a per során saját maga mondta fel – mindez pedig úgy került jegyzőkönyvbe és a korabeli sajtóba, mintha Királyfalvi egyes szám első személyben szándékos és célzatos emberölésre vonatkozó feltáró jellegű beismerő vallomást tett volna.

De az igazi nagyágyú, akit meghallgattak Péter Gábor volt. Idős korára való tekintettel a lakására helyezték ki a tárgyalást. – Pontosan olyan volt, mint A tanúban, csak már tiszta ősz volt – idézi fel Helmeczy. (Ismeretes, Bacsó Péter A tanú című filmben Virág elvtárs figuráját Péter Gáborról mintázta.)

„Inkább tessék akasztani!” Mi igaz A tanúból? | Magyar Hang

Ötven éve született az egyik legtöbbet idézett magyar kultuszfilm.

– Pócspetri időszakában szerintem Rákosi az egyházak rendszabályozását akarta. Előre látta, mit akar csinálni, és ez a Mindszenty-ügynek egy lépcsőfoka volt – vallotta az az ember, akitől korábban még egy ország rettegett. Az ügyvéd elmesélte, Péter Gábor olyan megtörten idézte fel, miként tartóztatta le őt magát is Rákosi (meghívta vacsorázni, és személyes testőrei jártak közben), hogy arra még a tanácsvezető bíró is csak annyit tudott mondani, hogy „hát ez példátlan”. De Péter korrigált: – Nem példátlan, tisztelt bíróság, a Szakasits Árpádot is pont így tartóztatták le.

Az egyetlen

Ez volt az egyetlen olyan koncepciós per, amelyet perújrafelvétellel újratárgyaltak, és minden vádlottat rehabilitáltak. És hogy miért nem követte több, a rendszerváltás után? Horváth Attila a semmiségi törvényt említi, amely egyszerűen kimondta az 1945 és 1962 közötti koncepciós perek törvénytelenségét. Mert azok bizony – ha részleteiben feltárják – sokaknak kellemetlenek lettek volna. Az, hogy a Pócspetriről szóló per 1988-tól 1994-ig végigmehetett, szerinte „valamiféle csodának köszönhető”.

– A rendszerváltás környékén mondogatták, hogy a történészek majd igazságot tesznek. Igen ám, de a történészeket az akkor még élő Péter Gábor elhajthatta, az ügyészeket viszont már nem. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy Lengyelországban ma is 27 ügyész a tagja annak a Nemzeti Emlékezet Bizottságának, amely olyan ügyeket is végigvesz, amelyekben már sem az elkövető, sem a meghurcolt fél nem él. Csak azért, hogy kiderüljön az igazság – jegyzi meg az alkotmánybíró.

Zilahi Csaba–Tompos Ádám

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 3. számában jelent meg, 2018. június 1-jén.


HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

29,702lájkolóTetszik
2,808követőKövetés
18,400feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Nincs két Fidesz – Magyar Hang-ajánló

Tarlós István-, Péterffy Attila- és Kaláka-interjú, riport az ország egyik legszegényebb településéről. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek