Sokan bíztak abban, hogy a játéktermek bezárása és a kocsmai gépek betiltása nyomán jelentősen csökken a szerencsejáték-függők, a szenvedélybetegek száma. A Népszava szerint ez nagyon nem így van, hiszen a Szerencsejáték Zrt. március végén közzétett felméréséből is kiderült, hogy 2015-höz képest körülbelül háromszorosára nőtt idehaza a játékfüggők száma. Nagyjából 2,5 millió magyart érint a probléma, közülük több mint 300 ezren krónikus játékfüggők, cirka 800 ezren mérsékelten, a többiek pedig az alacsony rizikófaktorú csoportba tartoznak. Még rosszabb a helyzet a 18 év alattiaknál: bár számukra törvényileg nem engedélyezett a szerencsejáték, a 15-17 évesek közel 30 százaléka nemhogy játszik, de már valamekkora függőség is kialakult közöttük, s több mint tízezren komoly játékfüggők, s bő kétharmaduknak már okozott gondot játékszenvedélye.
Sokan azzal védekeznek, amikor szembesítik őket szenvedélyükkel, hogy összességében még nyerőben vannak, holott gyakran még akkor sem veszik észre, hogy teljesen beszippantotta őket Fortuna világa, amikor már az életkörülményeikre is kihat szenvedélyük. Nem véletlen, hogy a Szerencsejáték Zrt. felmérése szerint az érintettek hatodának ment tönkre a házastársi, élettársi kapcsolata, hetedük a közeli hozzátartozóival veszett össze, s minden tizenkettedik függő elveszítette az állását. A szenvedély gyakran depresszióval párosul, ami ördögi kör, hiszen a fásultságból éppen a játék jelenti a néha egyetlennek tartott kivezető utat a beteg számára.
Solymosi Krisztina pszichológus azt mondta a lapnak, a játékfüggők a való világról tudomást sem vesznek, csak a játék érdekli őket, az ad egyfajta boldogságot, nem ritkán adrenalin-löketet. Jellemző attitűd, ugyanúgy, mint az alkoholistáknál vagy a drogosoknál, hogy a következő lesz az utolsó, mert akkor úgyis elnyerik a nagy nyereményt. Persze aztán újra játszanak, hogy visszanyerjék a játékban elvesztett pénzüket, vagy ha véletlenül nyernek, akkor pedig még többet akarnak.
Vannak olyanok, akik nem megérzés vagy érzelmi alapon fogadnak, hanem hideg fejjel döntenek megannyi elemzés és statisztika után, illetve olyanok is, akik játékosból tippadók lettek, s már nem abból élnek, hogy kockáztatnak, hanem, hogy másokat látnak el információkkal, stratégiát dolgoznak ki, persze jó pénzért. A pszichológus úgy véli, aki nem képes leállni, kezelésre van szüksége: a csoportterápia segíthet a leginkább, amikor egy olyan közösségbe kerül a beteg, ahol megértik a hasonló problémákkal küzdők. Mint például az anonim alkoholistáknál.
A Magyar Hangnak korábbi interjújában beszélt a különböző egyéb függőségekről Zacher Gábor. A toxikológus akkor úgy fogalmazott, azt is nagy bajnak tartja, hogy szinte egyetlenegy celebről – színészről, sportolóról vagy bárkiről – nem tudunk, aki, az alkoholizmusát vagy drogfüggését, gyógyszerfüggőségét vállalná fel azzal, hogy a nyilvánosság előtt próbál leszokni. Pedig nyolcszázezer alkoholista országában erre is nagy szükség lenne, és ugyanez a helyzet a cigarettával is, hiszen a cigisdobozra rakott képekkel senkit nem tántorítanak el.
Zacher Gábor: Dolgoznék, de már nem kellek | Magyar Hang
Sem tanítani, sem életet menteni nem engedik vissza a Honvédkórház falai közé. A teljes interjú.
„Folyamatos a változás, de a szerek és az azokhoz való hozzáférés is változik. A rendszerváltás előtt nem volt számottevő a drogprobléma, majd a kilencvenes évektől elterjed a fű, a kokain, az amfetamin, az ecstasy meg körülbelül húszféle egyéb szer. Aztán a 2010-es évek elején megjelent egy csomó szintetikus partidrog meg a biofüvek, amikről semmit nem tudunk. Több mint négyszázféle anyag van a piacon, amelyeket pár száz forintért be lehet szerezni pillanatok alatt. Mindez a szegénységi drogfogyasztást erősíti, különösen a fiataloknál, mert az idősebbek maradnak a jól bevált piánál” - állította Zacher..
A 800 ezer alkoholistával a világranglista nyolcadik helyén van Magyarország, és körülbelül kilencvenezren vannak, akik nyugtatókon élnek. Ehhez képest elenyésző a körülbelül húszezer drogfüggő, de az már riasztó a szakember szerint, hogy a lakosság tíz százaléka tudatmódosítókkal kezeli a hétköznapi stresszt. Viszont nő a szerek iránti toleranciaszint, így egy gyakorló nyugtatófüggő annyi pirulát vesz be egy nap, amennyi három felnőttnek is elegendő lenne egy 24 órás KO-hoz.
Ami a fiatalokat illeti, 18 éves korig negyven százalékuk kipróbál valamilyen szert, ami nemzetközi összehasonlításban nem nagy szám. A 15-16 éves magyar fiatalok azonban leisszák az európai mezőnyt. Egyértelmű, hogy az alkohol az első számú tudatmódosító szer, amely évente harmincezer áldozatot követel.
