HIRDETÉS
Kezdőlap Belföld „A természetv...

„A természetvédőket még eltűri a hatalom, olykor beszélget is velük”

HIRDETÉS

Hogyan építették le a természet- és környezetvédelmet az ezredfordulótól napjainkig a „versenyképesség” és a „bürokráciacsökkentés” jegyében, illetve miért pont a gigaberuházások felett szűnik meg a közösségi kontroll? – e kérdésekre keresték a választ péntek délután a Karátson Gábor Kör és az ELTE Humánökológia mesterszak Tanácstalan köztársaság címmel rendezett vitaest-sorozatának hetedik részében Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetségének társelnöke és Fülöp Sándor jogász, egyetemi docens, a jövő nemzedékek volt országgyűlési biztosa az ELTE Társadalomtudományi Karán.

HIRDETÉS

2004-ig különösebb probléma nem volt a környezetvédelemért küzdő civil szervezetek és a kormányok között, mert az uniós csatlakozásunk előtt a kormányok igyekeztek megfelelni az uniós elvárásoknak, vagyis harmonikus kapcsolatra törekedtek a természetvédő civil szervezetekkel, sőt, támogatták is működésüket – idézte fel az idillinek nevezhető viszony emlékét Farkas István. Ennek magyarázatát is adta: a politikai elit úgy tekintett a környezetvédőkre, mint a csatlakozás egyik buktatójára, ezért próbált eminensként viselkedni. Az unióhoz való csatlakozásunk után viszont úgy döntöttek a kormányok, hogy hanyagolni lehet ezt a területet, és a gazdasági érdekek nagyobb súlyt kaphatnak. 2004 után megindult az erózió a környezetvédelmi és természetvédelmi intézményrendszerben: a közigazgatásban leépítések jöttek, ami erősen érintette a környezetvédelmi tárcát. Megkezdődött a nemzeti parkok és a felügyelőségek gyengítése, pedig a csatlakozáskor még azt ígértük, hogy megerősítjük a hatóságokat.

2005-ben, amikor elfogadták az agrár- és vidékfejlesztési programot, még gazdatüntetések voltak, amiken a gazdatársadalom egy természetbarát agrárpolitikát követelt, mert az akkori Gyurcsány-kormány olyan agráriumra tette a voksot, amely nem természetbarát, hanem a területgazdálkodást helyezi előtérbe. A természetvédelmi civilszektornak egyre bonyolultabb és konfliktusosabb lett a kapcsolata az akkori kabinettel, forrásokat vontak a civil szervezetektől, megnehezítve ezzel működésüket. Ekkor indult meg a jogszabályok áthangolása is, ami könnyebbé tette a környezetvédelem háttérbe szorítását.

Pozitívumként említette ugyanakkor Farkas István, hogy megalakult a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa és hogy lett zöldügyi ombudsmanunk. 2010-től új kormányt kaptunk és a korábbi, lassú erózió zuhanásba fordult, megszűnt az önálló környezetvédelmi tárca, a környezetvédelmi és természetvédelmi feladatokat három részre darabolták, a fejlesztési-, az agrár- és a belügyminisztériumhoz kerültek a tárca korábbi fontos területei. A környezetvédelmi gondolat sokkal kevésbé tudott megjelenni a kormányzati politikában, a hulladékgazdálkodást központosították, forrásokat vontak ki a rendszerből. Mára az egész hulladékgazdálkodási rendszerünk a működőképesség határán vergődik. A nemzeti parkok költségvetése minden évben csökken, az agrár-környezetvédelem háttérbe szorult, a földforgalmi törvény egy privatizációs földkoncentrációt indított el, Natura 2000 védelme alatt álló földeket is privatizáltak.

A védett területek kezelését a kormány megpróbálta áttenni a nemzeti parkoktól a földalaphoz, amiből komoly vita alakult ki és nem csak az ellenzék és a kormány között, hanem a kormánypárton belül is. Végül az Alkotmánybíróság döntött úgy, hogy fenn kell tartani a megfelelő védelmi szintet a természetvédelemben. A környezetvédelmi felügyelőségek korábban önállóan működtek szakmailag, aztán bekerültek a kormányhivatalok hatáskörébe. A kormánynak a civil szervezetekkel továbbnövekedett az ellentmondásos viszonya, ma már gyakorlatilag egyáltalán nem támogatja a környezetvédő civil szektort. Még eltűri, beszélget velem, de már nem kapják meg a civilek azokat a forrásokat, amikhez például az első Orbán-kormának az utolsó éveiben hozzájutottak. Ugyanakkor az Alaptörvény két cikkelye mindenki számára kötelezővé teszi Magyarországon azt, hogy a természeti erőforrásokat védje, a köztársasági elnöki hivatalban kialakítottak egy ilyen ügyekkel foglalkozó igazgatóságot, ami hatékonyan tud működni.

HIRDETÉS

Fényt vegyünk, ne villanykörtét! | Magyar Hang

A Tanácstalan köztársaság hatodik vitaestjén kiderült, hogy mitől lehet zöld a gazdaság, mit tehetünk az értelmetlen munka ellen, és hogyan lehet rávenni a politikusokat a változásra.

2018 után folytatódott tovább a leépítés a környezetvédelmi intézményrendszerben, a környezetvédelmi államtitkárság továbbgyengült, az elmúlt év híre, hogy 40 százalékos leépítéssel sújtották az államtitkárságot. A természetvédelem és a környezetvédelem megmaradt ügyeivel foglalkozó szakemberek már nem tudnak olyan ügyekkel foglalkozni, amelyek nagyon fontos lenne az ország számára: például az uniós jogszabályalkotással, illetve ezek magyarországi érvényesítésével.

Farkas István hangsúlyozta, még mindig van mit leépíteni ezen a rendszeren, mert a magyar erdők jelentős része még állami tulajdonban van, ami nagyon fontos természeti erőforrásunk. Félő azonban, hogy felmerülhet ezek privatizációja is, a nemzeti parkok még önállóak, és ezek viszonylag nagy vagyonnal rendelkeznek, akár ezekhez is hozzányúlhat hatalom.

Minden hatalomban többféleképpen kezelik természeti erőforrásokat, van, aki infrastruktúraként tekint rá, akad, aki a magánvagyonok további forráslehetőségeként. Ugyanakkor minden kormányzatban vannak olyan erők, intézmények, aki, amelyek megpróbálják a természetvédelmet nemzeti ügyként, a jövő ügyeként kezelni.

Mi lett volna, ha Magyarország nem azt az utat választja, ami egy ilyen lejtmenet, hanem a nyugat-európai típusú környezetvédelmet? – tett fel a kérdést Farkas István. Szerinte nem lenne sokkal jobb a helyzet. Nyugat-Európában erős környezetvédelmi rendszer van, nagyon sok jogszabállyal, a polgárok is környezettudatosak, ám ha megnézzük, hogy milyen a fogyasztásuk, milyen az ökológiai lábnyomuk ezeknek az országnak, azt láthatjuk, hogy a Nyugat-Európai és a skandináv országok háromszorosát, négyszeresét használják fel azoknak az erőforrásoknak, amik egy főre állnak rendelkezésre bolygónkon. A 25 évvel ezelőtti Riói konferencia óta Németország 10-15 százalékkal csökkentette az ökológiai lábnyomát, míg Dánia például egyáltalán nem.

Az Európai Unió környezetvédelmi jogszabályai és intézményrendszere nem alkalmasak arra, hogy egy fenntartható fejlődést elérjünk. Az unióban a környezetvédelem a gazdaság uralma alatt van, a gazdasági növekedést segíti elő, ugyanakkor a versenyképességet is szolgálja oly módon, hogy mindenkinek egyformán nehéz legyen. Ez a gondolkodásmód a gazdasági növekedést szolgálja. A környezetvédelmi problémákat úgy igyekeznek megoldani, átterhelik egy másik kontinensre – húzta alá Farkas István.

Fülöp Sándor előadása bevezetéseként azt igyekezett vázolni, hogy milyen okai vannak annak, hogy ellopják a jövőnket. Környezeti katasztrófák rendszerével vagyunk körülvéve, de ráadásul el is fogynak az erőforrásaink, a kőolaj, a foszfát, ami nélkül nincs ipari mezőgazdaság. Idézte Hetesi Zsolt fizikus véleményét, aki végletesen komor képet festett a jövőről, szerinte jövőnk nem is lesz. Lehet, hogy néhány éhes horda csatangol majd, de ez a civilizáció azt nem éli túl, ami itt bekövetkezik – vázolta fel a végső pusztulás lehetséges rémképét Fülöp Sándor, idézve ama „jóslatot”, hogy aki 1960 után született, az vagy éhínségben, vagy járványban, vagy háborúban fog meghalni.

Nehéz valódi önállóságot elérni a perifériaországoknak | Magyar Hang

Számos példa bizonyítja, hogy a szabadságharcosok a függetlenség kivívását követően önkényuralmat vezetnek be – mondta Farkas Attila Márton.

Miért tűrjük ezt, miért hagyjuk ezt? – tette fel kérdést. Négy csoportba sorolta az okokat: történelmi, természettudományi, kulturális és pszichológiai okra.

Olyan történelmi fázisba értünk, amikor, nem nagyon törődünk a jövővel. Nem mindig volt ez így. Az irokéz indiánok példáját hozta fel, akik annak idején minden törvényt úgy hoztak meg, mintha ott ülne bölcsek a tanácsába az előző és az utánuk következő hét generáció is.

Fülöp Sándor a jogász szemével úgy látja, hogy ma minél nagyobb egy beruházás, annál kisebb kontroll. Például a nagy kedvezményeket élvező energiahálózatokat működtető cégek maguk állíthatják elő össze azokat környezetvédelmi feltételeket tartalmazó listákat, amiknek meg kell felelniük. A környezetvédelmi hatóságok ezekben az engedélyezésében nem is vehetnek részt, csak utólag vizsgálódhatnak a környezetjogászok, akik aztán nem tudnak rajta fogást találni, még nemzeti szinten sem. Ezt bonyolult trükkökkel, csalással, megvesztegetéssel képesek elérni a gigaberuházások megvalósítói.

Magyarországon több mint 500 olyan kormányrendelet van a jogrendszerünkben, amelyek a 2006 óta lehetséges kiemelt beruházásokról szólnak, ez évente 60-80 beruházást jelent.

Fülöp Sándor elmondta, hogy ezek többnyire uniós, vagy hazai támogatást élvező beruházások. Az értékhatárok figyelemre méltóak, mert igen alacsony szintről, 90 millió forinttól kezdődnek. Azok a megfelelő kapcsolatokkal rendelkező vállalkozók tudják elérni, hogy beruházásuk kiemelt legyen, akik legalább 15 munkahelyet teremtenek. Nagy könnyebbséget jelent számukra, hogy az eljáró hatóságot ezeknél a kiemelt beruházásoknál a kormány jelöli ki, ami lényegében könnyített építésügyi engedélyeztetést, a telekalakítást és több más közigazgatási eljárást jelent. A környezeti hatásvizsgálat ezeknél szinte láthatatlan, olyannyira rövid idő alatt adják ki az engedélyeket, hogy a civilek, és helyi közösségek gyakorlatilag képtelenek arra, hogy rész vegyenek ezekben az eljárásokban. (Egy közösségnek meg kell szerveznie magát, szakértőket kell szerezniük. Mire a közösség rájön, hogy probléma van, mire megmozdul, már régen megkapta az engedélyt az úgynevezett kiemelt beruházást.)

Vagyis egy racionálisnak nevezhető célból egy pusztító, a jövőnket elrabló eredmény áll elő, a jog megfelelő támogatásával – jelentette ki Fülöp Sándor.  Példaként említette az eldugott helyeken lévő felhagyott veszélyes hulladéklerakókat, amiből több száz is létezik, gazdátlanul. 2004-ben az akkori kormány egy országos környezeti kármentesítési programot hozott létre, hogy legyen valamilyen mechanizmus, amivel feltárják és megtisztítják ezeket a területeket. Összesen 15 kármentesítési programot hajtottak végre, de 2015 óta már ez sincs.

Ha nem találják meg a szennyezőt, ha nincs meg a terület tulajdonosa, akit kötelezni lehetne a környezetkárosítás megszüntetésére, akkor a veszélyes hulladék szennyezi a felszín alatti vizeket, a levegőt, az élővilágot.

A jog megérzi, ha van egy társadalmi változás, mondta Fülöp Sándor, a környezetvédelem behozott rendszerszemléletet a jogba: például az integráció, az elővigyázatosság, vagy épp a fenntartható fejlődés elvét. Ha nem vagyunk abban biztosak, hogy egy beruházásának nem lesznek katasztrofális környezetvédelmi következményei, akkor ne csináljuk.

A jognak van tehát egy erkölcsi tartása, nem lehet vele bármit megtenni. Erre szolgálnak az alapelvek, a jog védekező mechanizmusa. De ez biztosan nem lesz elegendő ahhoz, hogy ne lopják el tőlünk a jövőt – szögezte le Fülöp Sándor.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
Torkos Matild
Torkos Matild
A Magyar Hang főmunkatársa

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

27,850lájkolóTetszik
2,404követőKövetés
16,749feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Elhallgatások és hazugságok – Magyar Hang-ajánló

Thuróczy Szabolcs-interjú. Lelepleződik „Tiborc”, a szalagmunkás riporter. Vannak anyák, akik maguk is árulják a drogot. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek