A Válasz Online-on álltak ki kollégái Romsics Ignác mellett, akit a Magyar Nemzet néven megjelenő lapban bírált a hétvégén Szakács Árpád. Az előzőleg újságíróként, most viszont már „Lovas István-sajtódíjas újságíróként” emlegetett szerző korábban azzal pörgette fel a kultúrharcot, hogy a kormánnyal nem szimpatizáló művészek meghívását kérte számon a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz (PIM) hasonló intézményeken.
Szakácsnak ezúttal az nem nyerte el a tetszését, amit Romsics a szabadkőművesekről írt. Vele szemben Raffay Ernő történészt, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest és Boross Péter volt kormányfőt állította csatasorba, utóbbit egyenesen „hazánk egyik legbátrabb politikus-polihisztorának” nevezve. Az újságírót pedig konkrétan az háborította fel, amit Romsics a Népszavában közölt: „A nem várt és hatalmas sokk miatt évtizedekig burjánoztak a meseszerű és felelősségáthárító magyarázatok. Ezek egy része még ma is él. (…) A jobboldal pedig hagyományosan az 1918–19-es forradalmárokat, mindenekelőtt a hatékony fegyveres védelem megszervezését elmulasztó Károlyi Mihályt teszi meg bűnbakká. Újabban az is felmerült, hogy »hazánk szétzüllesztése két évtizedes államellenes összeesküvés eredménye volt, amelynek szálai a szabadkőműves páholyokba vezetnek«.”
Szakács szerint márpedig megkérdőjelezhetetlen dokumentumokat lehetne lobogtatni Romsics orra előtt Trianon és a szabadkőművesség témakörében. Példaként egy mai román megszólalót, Viorel Dănacu-t hozott, aki a Libertatea-ban beszélt arról két éve, hogy elődjeinek mekkora szerepe volt Nagy-Románia létrehozásában. „Ha legközelebb Romsics Ignác akadémikust hallgatják, kedvesen mosolyogjanak egyet önök is. Így szoktuk a meséket hallgatni. A trianoni legendát cáfoló Romsics-tanítványok könyveit pedig nyugodtan vigyék be a papírgyűjtőbe” – írta továbbá a korábbi Magyar Idők szerzője, ez utóbbival feltehetőleg Ablonczy Balázs kötetére gondolva (Trianon-legendák).
Csakhogy amit Szakács nem említ, hogy különféle szabadkőműves páholyok léteztek, és a magyarok között bőven voltak, akik hangosan szót emeltek területi integritásunk érdekében. Ahogy az például Csunderlik Péternek a Galilei Körről szóló könyvéből kiderült, a legradikálisabbak egyike, Jászi Oszkár ugyancsak a történelmi Magyarország egyben tartásában gondolkodott még 1918-ban is. Innen kiderült továbbá, hogy a magyar szabadkőművesség kétharmadrészt konzervatív volt, és bírálták, hogy a radikális páholyok felkarolták a Galilei Kört. Arról már L. Nagy Zsuzsa írt a Szabadkőművesség a XX. században című könyvében, hogy magyarok hogyan igyekeztek hatni az antant országok szabadkőműveseire méltányos elbírálásért. Csakhogy nem jártak sikerrel. Érdemes lehet a könyvet elolvasnia Szakácsnak és Boross Péternek is, ha már mindketten a Galilei Kört emlegették, azt leginkább egy a politikai gyilkosságok tervezésével foglalkozó szervezetként láttatva.
Reakciójukban a történészek Deák Ferencre hivatkoztak, aki szerint „Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.” Szóba hozták továbbá Kölcsey Ferencet, aki röpiratban állt ki mestere, Kazinczy Ferenc mellett.
„Nekünk, magyaroknak a történelem sok nehéz pillanatot adott, különösen nagy felelősségérzetre, tehetségre és gondolati erőre van szüksége annak, aki a história dolgaiban nyilatkozik. Romsics Ignác immár évtizedek óta eleget tesz e cseppet sem könnyű kívánalomnak. Nem csupán könyveiben, tanulmányaiban, az egyetemi polgároknak és az érdeklődő nagyközönségnek szóló előadásaiban, hanem egyetemi kurzusain tanítványok sorát nevelve tesz eleget a nemes hazafiság és a szakmai igényesség kettős követelményének. Éppen ezért rendkívül méltatlannak érezzük és elvetjük azt a hangot és módot, ahogyan évek óta, meg-megújuló erővel, de egyre gyérebb érvanyaggal és halványabb erudícióval támadják őt szakmai és emberi hitelességében. Bár véleményünk szerint a nemtelen, remegő indulattól fűtött mondatok nem kezdik ki életműve hitelességét, mégis fontosnak tartjuk jelezni: mellette állunk” – olvasható a szövegben, amit Ablonczy Balázs, L. Balogh Béni, ifj. Bertényi Iván, Bödők Gergely, Fodor János, Főcze János, Gali Máté, Gyurgyák János, Paksa Rudolf, Papp István, Turbucz Dávid, Ungváry Krisztián és Zeidler Miklós írtak alá.
Nem ez az első kiállás Romsics Ignác védelmében. A történészt 2012-ben még Gerő András bírálta, antiszemita értelmezési keretek újraéledését felfedezve kollégája szavai mögött. Akkor a többek közt Ablonczy Balázs, Eörsi László, Hanák Gábor, Hermann Róbert és Ungváry Krisztián által aláírt nyilatkozatban azt írták: „Gerő minősítésének alapja néhány kiragadott mondat, melyeket Romsics két egyenként 6-700 oldalas könyvéből, valamint két nagyobb – Rubiconban is megjelent – tanulmányából emelt ki összefüggéseiből, s értelmezett rosszindulatú tendenciózussággal.” A vitához akkor az Élet és Irodalomban többen is hozzászóltak. „Szabad-e azt állítani, hogy a magyar történelem egyes, jelenleg negatív megítélésű szereplői zsidók voltak? Én ezen a ponton tennék különbséget a történészszakmának szánt szövegek és a publicisztikák között. Meggyőződésem szerint a magyar történelem XX. százada egyszerűen értelmezhetetlen, ha tabusítjuk a zsidó származást” – fejtette ki akkori válaszában Babarczy Eszter eszmetörténész.
