A koronavírus miatt számtalan kórházi helyet szabadítottak fel, így most rengeteg család keres ápolót végstádiumos, vagy éppen „csak” súlyos beteg hozzátartozója mellé. Több lehetőség is van, egyik drágább, mint a másik.
Vegyünk egy könnyűnek számító esetet. Idős rokonunk elesett, combig gipszben fog feküdni másfél hónapig. A kórházból hazaadták. A társadalmi elvárások szerint a családnak morális kötelessége ápolni őt, de ezt például a hozzáértés, a profi ápolási eszközök, az akadálymentesítés hiánya, vagy a megélhetés előteremtésének kényszere is felülírhatja. Mit lehet tenni ilyenkor?
Kereshetünk például magán-betegápolási intézetet. Az egyik ilyen szolgáltatónál megnyugtattak, van náluk szabad hely, tíz percen belül pedig egy tájékoztató e-mailt küldtek a feltételekről. Ezek szerint a szolgáltatásaikért 29 900 forint napidíjat (!) számítanak fel, egy heti díjat előreszámlázva. (...) Mindez – kerekítve – egy hónapra 900 ezer forintba kerül.
(...)
Szóba jöhet még az idősotthon is. Teréz szüleit egy ilyen intézetben ápolták az utolsó éveikben. (...) Kettejük gondozása az alapítványi idősotthonban havonta 250-250 ezer forint volt (ebben az összegben a gyógyszerek, pelenkák, egyebek nem voltak benne), a család az összeg előteremtéséhez kénytelen volt eladni a szülők házát, vagyis az örökségüket. A teljes ellátás ideje alatt Teréz mindennap meglátogatta a szüleit. Nem csak azért, hogy lássák egymást, hanem mert erre szükség is volt: munka után ő vitt kései ebédet az öregeknek, mert egyrészt a koszt szinte ehetetlen volt az otthonban, másrészt nem voltak meg győződve arról, hogy a személyzet szánt-e időt a szülők megetetésére.
Az idősek otthoni ápolásának lehetőségeiről és az idősotthonokról készült összeállításunkat elolvashatja a Magyar Hang legfrissebb, június 19-én megjelent 2020/25. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 25. számban? Itt megnézheti!
