A Duna fővárosi szakaszán 52-féle gyógyszerhatóanyag jelenlétét lehet kimutatni a folyó vizéből. Ezek közül 32 az ivóvízbe is bekerül – állapítja meg a Víz, Gáz, Fűtéstechnika és Hűtő, Klíma, Légtecnika épületgépészeti szaklap egy tanulmányra hivatkozva.
Két nagy vízmű mintegy kétmillió embert lát el parti szűrésű ivóvízzel Budapesten és környékén. Ez azt jelenti, hogy a régióban az ivóvíz mennyiségének nagyjából a kilencven százaléka a Dunából származik a folyó közelébe telepített csápos kutakon keresztül – írja a szaklap.
Az Enviroment Pollution legfrissebb számában publikált tanulmány magyar szerzői több éven át tartó kutatás során mintegy 100 folyamkilométeres szakaszon összesen 107 mintát vettek közvetlenül a Duna vizéből, és csaknem százat a víznyerő kutak csapjaiból a főváros térségében. Egyrészt azt mérték, hogy az egyes hatóanyagok milyen gyakoriak, vagyis a levett minták hány százalékában jelennek meg, másrészt azt, hogy ezek milyen koncentrációban vannak jelen. Harmadrészt pedig azt vizsgálták meg, hogy a gyakoriság, illetve a koncentráció hogyan változik, miközben a folyó vize a természetes parti szűrőn át a vízkivételi kutakba jut.
A kutatók a dunai mintavételek során a keresett 111-ből összesen 52-féle hatóanyag nyomára bukkantak. Összességében 15 fajta gyógyszermaradványt találtak a minták legalább felében, és tíz vegyület fordult elő 80 százaléknál nagyobb gyakorisággal. Minden mintában azonosították a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésére használt bisoprololt. A magas vérnyomás kezelésére használt perindopril előfordulása is meghaladta a 90 százalékot. Találtak a Duna vizében különböző hormonokat is. Közülük messze a legtöbb a női fogamzásgátló tablettákban használatos ösztrogén volt. Jelenlétét a minták 42 százalékában mutatták ki.
A tanulmány szerint a parti szűrés rendkívül hatékony, mintegy 95 százalékos. Ennek köszönhető, hogy amíg magában a Dunában 52-féle hatóanyagra bukkantak a kutatók, az ivóvízmintákban már csupán 32 jelenlétét tudták kimutatni. Kiderült, hogy a szűrés hatékonyságát a gyógyszermaradványok koncentrációja nem befolyásolja.
A legnagyobb arányban a fájdalomcsillapító lidokain, az epilepszia kezelésére használt lamotrogin és karbamazepin, illetve egy ópiátszármazék, a tramadol kerül át a folyó vizéből a csapvízbe. Bár csak nanogrammokról beszélhetünk, a gyógyszermaradványok egészségkárosító hatásúak lehetnek. A karbamazepin például bizonyíthatóan káros hatással van a varangyos békák növekedésére, így akár az emberre is veszélyesnek bizonyulhat.
