A Nyugati pályaudvarra csütörtök délután 5 óra körül érkező záhonyi vonatot már a korábbinál is több rendőr és önkéntes segítő fogadta. Ahogy a vonat beérkezik, a tolmácsok magasra tartják táblájukat, jelezve, milyen nyelveken tudnak segíteni. A kinyíló vonatajtók előtt álló menekültek szemébe hirtelen jó pár vaku villant, ám a fotósok rájuk irányuló figyelme gyorsan alábbhagyott, mivel a peronon sétálva megjelent Homolya Róbert, a MÁV vezérigazgatója Szentkirályi Alexandra, kormányszóvivő társaságában, amint „megtekintettek”.
Szentkirályi Alexandra és Homolya Róbert a Nyugati pályaudvaron (Fotó: Magyar Hang/Albert Enikő)
Az érkező menekülteket a pályaudvaron a Református Szeretetszolgálat, a Hit Gyülekezete és a Vöröskereszt önkéntesei látják el alapvető élelmiszerekkel, itallal, higiénés felszereléssel. Emellett számtalan civil önkéntes várja egész nap a menekültvonatokat, van, aki telefontöltési lehetőséget, ingyen szállítást ajánl fel. A peronon vietnámi diákokkal is beszéltünk, ők a vonat érkezésekor országuk zászlaját felmutatva várják honfitársaikat. Egyikük elmondta, a Corvinus egyetemen tanultak, és a vietnámi követségtől kapták az információt, hogy a mai vonatokkal Kijevben tanuló diákok érkeznek, nekik szeretnének segíteni.
Tolmácsok várják a menekülteket a Nyugati pályaudvaron (Fotó: Magyar Hang/Albert Enikő)
A vonattal érkező tömeg gyorsan eloszlik, valamennyiüket a segélyszervezetek pultjaihoz, illetve a kijárathoz terelik. Itt melegedő buszokra lehet szállni, vagy a szálláslehetőségek felől érdeklődni.
Egy, a tömegben egyedül várakozó fiatal lány elmondta, csak a közlekedéshez szeretne segítséget kérni, már korábban lefoglalt egy szerény hotelszobát a városban. Kijevből érkezett, hátrahagyva a nagyszüleit, akik ragaszkodtak hozzá, bármi is történik, nem hagyják el otthonukat. Barátja a Donyec-medencéből származik, így ő már hozzászokott a légiriadók szirénájához, hadköteles férfiként nem is hagyhatja el az országot. A lány Nyugat-Európában dolgozó édesanyjához szeretne menni. Mint mondta, most végzett építészként az egyetemen és mindig arra vágyott, hogy nyugatra mehessen tanulni, világot látni, de arra nem számított, hogy erre ilyen körülmények között kerül sor. Sokáig nem is akarta ott hagyni a fővárost, de a bombázások miatt egyre idegőrlőbb és veszélyesebb volt maradni. Elmondása szerint a kijevi vasútállomáson kétségbeejtő a helyzet, zsúfolásig tömve volt a peron jórészt nőkkel és gyermekeikkel, akik próbálták felpréselni magukat az induló szerelvényekre. Sokan a poggyászaikat is hátrahagyják, mert a zsúfoltság miatt csak csomagok nélkül tudtak feljutni a vonatra.
A háborúról percről percre közvetítésünket itt olvashatja!
