Hosszan tartó betegség után 73 éves korában elhunyt Adorján András nemzetközi sakknagymester, sakkolimpiai bajnok és szakíró – írja az MTI. A magyar válogatottal az 1978-as, Buenos Aires-i sakkolimpián győztes, háromszoros magyar bajnok haláláról féltestvére, Jocha Károly számolt be hivatalos oldalán.
Adorján első klubja 12 évesen a Kispesti Pedagógusok csapata volt, majd leigazolta őt a Papp Béla vezette, legendás Angyalföldi Sportiskola (ASI). A csapat kizárólag Papp Béla tinédzserkorú tanítványaiból állt, és az ő vezetésével jutottak fel egészen az NB I-ig, ahol 14 csapat közül a 11-ik helyen végeztek, amikor is központi, hatalmi szóval kimondták a feloszlatásukat. Ebben a csapatban Adorján András együtt játszott többek között Faragó Iván későbbi nagymesterrel, aki az 1980-as sakkolimpián a holtversenyes első, második helyre sorolt csapat tagja volt, Tompa János mesterrel, aki később a női csapat kapitánya lett, illetve dr. Nagy Ervin és Geszosz Pavlosz későbbi mesterekkel.
Adorján 16 évesen szerzett sakkmesteri címet, 20 évesen, 1970-ben lett nemzetközi mester, három évvel később pedig már a Nemzetközi Sakkszövetség a nemzetközi nagymesteri címet adományozta neki versenyeredményei alapján. Legnagyobb sikere az 1978-as magyar csapat tagjaként az olimpiai első hely megszerzése, amely eredmény a második világháborút követő szovjet érában (1950-től 1990-ig) semelyik másik országnak nem sikerült olyankor, amikor a szovjet csapat is elindult (két évvel korábban, 1976-ban, az izraeli rendezésű sakkolimpián, amikor az amerikaiak nyertek, a keleti blokk országai nem vettek részt). Hogy ez mekkora eredmény volt, mutatja, hogy a sakkolimpiákat 1992-től 2002-ig az orosz csapat nyerte, majd még ez után is 2012-ig az ex-szovjet országok lettek a győztesek, mígnem 2014-ben a kínai csapat lehetett aranyérmes. (Ez volt az utolsó nagy magyar olimpiai siker dátuma is, amikor Lékó Péter, Polgár Judit és Almási Zoltán nevével fémjelzett kifutó generáció a 2002-es második helyes sikert meg tudta ismételni).
Adorján később egyéniben is a világ legjobb sakkozói közé került: a világbajnokjelöltek versenyében az 1979/1980-as kiírásban a rigai zónaközi döntőn elért harmadik helyével (Ribli Zoltán a negyedik lett) bejutott a legjobb nyolc közé, amikor is 1980-ban a nyugatnémet dr. Robert Hübnerrel szemben maradt alul. Ebben az évben két magyar is a legjobb nyolc közé került, Portisch Lajos ugyanis megnyerte a Rio de Janeiro-ban megrendezett zónaközi döntőt, ám ő is pont Robert Hübner ellen esett ki végül, a legjobb négy között.
Adorján egyéni sikerei közé tartozott még az 1983-as plovdivi Európa-bajnokság megnyerése, majd az 1984-es magyar bajnoki cím megszerzése is, mely egyúttal a második „szuperbajnokság” volt (ekkoriban nem sok állam tudta megtenni azt, hogy a bajnoki címért versenyző legjobb játékosaiból egy FIDE X-es kategóriájú szuperverseny mezőnye álljon össze). Ekkor érte el a ranglistán legmagasabb pontszámát is, 2675-öt, és ebben az évben érte el a nemzetközi ranglistán legmagasabb helyezését is, 33. volt a világ összes sakkozója között. Adorján később megnyerte az 1991-es és 1992-es magyar bajnokságot is.
Elemzői erejére jellemző, hogy számos, a „Black is OK!” szlogent népszerűsítő sakk-könyv megírása mellett egy időben az akkor világbajnokjelölt Garri Kaszparov, később a fiatal Lékó Péter szekundánsa volt, ám játékerejét visszavetette több évtizedes betegsége, illetve az is, hogy a Magyar Sakkszövetség 1995 januárjától meghatározatlan időre (végül 1996 júniusáig) eltiltotta minden sakkbeli tevékenységtől. Ekkorra már inkább közírói, közpolitikai tevékenysége került életében a középpontba. Adorján 2000-től kezdődően egyáltalán nem játszott végül versenyen. Talán betegsége miatt is, talán a neki jelentős anyagi kárt okozó eltiltása miatt is, de ekkortól kezdve egyre visszahúzódóbb életet élt. Még 1993-ban létrehozta a Papp Béla Alapítványt, amely egykori mestere emlékének ápolása céljából számos fiataloknak szóló versenyt támogatott.
Halálával az 1978-as olimpiai bajnokcsapat tagjai közül már csak a 86 éves Portisch Lajos és a 72-ik évében járó Ribli Zoltán van életben, miután Csom István 2021-ben, Sax Gyula 2014-ben, Vadász László pedig 2005-ben távozott az élők sorából.
Az alábbi linkeken Adorján emlékezetes partijai tekinthetők meg, ITT, ITT és ITT.
