„Érdemben nincsenek tartalékok a rendszerben, jövőképre és bizalomépítésre van szükség az egészségügyben” – mondta a Telex összefoglalója szerint Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára egy szerdai sajtótájékoztatón, ahol a kamara ismertette a tagjai körében végzett felmérésük eredményeit.
A MOK február közepén tett közzé munkaanyagát, amelynek célja az volt, hogy az elnökség visszajelzést adjon a tárcáért felelős miniszternek az egészségügyi átalakítás hatásairól. Közel ötezer orvos részvételével készítettek felmérést arról, hogyan érzik magukat a dolgozók. A dokumentumban javaslatokat is megfogalmaztak, amikről február végén a kamara vezetése közel három órán keresztül egyeztetett Pintér Sándorral és a Belügyminisztérium egészségügyi vezetésével. Itt azt az ígéretet kapták, hogy az egészségügy átalakításánál figyelembe veszik a MOK által megküldött javaslatokat.
A szervezet szerint szakmai körökben is viták folynak arról, milyen mértékű az orvoshiány Magyarországon. Álmos Péter, a kamara elnöke a sajtótájékoztatón azt mondta: van, ahol extrém orvoshiány van, máshol egyszerűen csak hiány. Extrém hiány szerinte például az érsebészeti területen vagy a szájsebészeten van, és leginkább vidéken. Az orvoshiány enyhítésének legolcsóbb és leggyorsabb módja az alapellátás számbeli és szakmai megerősítése lenne. Viszont ehhez kevés a háziorvos, és a háziorvosi rendelők 30 százaléka nincs megfelelően felszerelve. A tájékoztatón elhangzott, a MOK ígéretet kapott arra, hogy egy külön munkacsoport fogja felmérni a háziorvosi rendelők hiányosságait. További kihívást jelent, hogy – mint a MOK felmérése rávilágít – az állami egészségügyben dolgozó orvosok 26 százaléka a következő három évben csökkentené az óraszámát, részben átmenne a magánszektorba. – Ez rémisztő adat, ha csak az orvosok 10 százaléka tenné ezt meg, az is komoly problémát okozna – mondta Álmos Péter, aki szerint ez mindenképpen egy olyan jelzés, amivel kezdeni kell valamit.
A felmérés szerint a válaszolók több mint fele csak közepes mértékben, vagy annál kevésbé motivált. Ennek egyik oka lehet, hogy csökken a bizalom érzése. A MOK szerint a pandémia után az egészségügyi dolgozók 82 százaléka orvosellenes hangulatot érzékel, ami megbontja az orvos és beteg közti bizalmat. A koronavírus-járvány hatalmas megterhelést jelentett az orvosoknak és ápolóknak, jelentősen növelte a kórházakban dolgozók kiégését. Ez is szerepet játszik abban, hogy most súlyos ápoló- és orvoshiánnyal néznek szembe a kórházak, sok helyen ideiglenesen osztályokat is be kellett zárni. Erre rátesz egy lapáttal, hogy a válaszolók 83 százaléka érzékel orvosellenes hangulatkeltést a hazai médiában. A motivációvesztés másik oka lehet a felmérés szerint, hogy nem jók a munkakörülmények, sok a beteg, emiatt nagy a terhelés, ez pedig az ellátás minőségének romlásához vezet. Az orvosok 38,2 százaléka inkább nem, 36,8 százaléka egyáltalán nem elégedett a munkakörülményeivel. A jelenlegi betegszám az orvosok nagy részét megterheli, alig több mint felük (51,7 százaléka) ritkán tud annyi időt szánni a betegeire, mint amennyit szakmailag indokoltnak tartana.
Álmos Péter hangsúlyozta, téves az az elképzelés, hogy az orvostársadalom motivációvesztését a hálapénz kivezetése okozta volna és hogy emiatt nőnek a kórházi várólisták. Az igaz, hogy az orvosoknak kevesebb munkahelyen kell dolgozniuk a biztos megélhetéshez, mint a hálapénz kivezetése előtt. De a várólisták a koronavírus-járvány idején nőttek meg. A sajtótájékoztatón felidézték, hogy Takács Péter egészségügyi államtitkár szerint az egészségügyben az orvosok átlagbére 2,2 millió forint. A MOK felmérése ezt nem támasztja alá, és – jegyezték meg – a bérek rendezése önmagában egyébként sem elég az orvosok motiválására. A felmérésben szereplő orvosok 77 százaléka azt mondta, akkor sem tudnának lényegesen több beteget ellátni, ha minden körülmény (infrastruktúra és bér) adott lenne hozzá. Amennyiben mindenképp több beteget kellene ellátniuk, akkor a válaszolók 55 százalékának nagy mértékben romlana a munkaminősége.
A MOK szerint az államtitkárság által említett teljesítménybérezés nem alkalmas a minőségi szolgáltatás javítására. Inkább azt eredményezheti, hogy az orvosok nem tudják ellátni a súlyosabb, komplikáltabb eseteket. Végső soron szelektálniuk kell a betegeik között.
