Jó mintául szolgálhat az Orbán-rendszer megítéléséhez Vas megye adatainak vizsgálata. Ilyenek lehetnek az árverésre bocsátott területek bérlői – döntően a Nyerges-Simicska érdekeltségek –, az árverések körülményei és vásárlói (például a külföldi, illetve kettős állampolgár nyertes árverezők), vagy a szinte árverseny nélküli árverések, a kikiáltási áron történő értékesítések kimagaslóan nagy aránya – írja Ángyán József legfrissebb jelentésében. Az egykori agrár államtitkár immár 18 megyei jelentést készített el, ezzel az elárverezett terület (182 200 hektár) több mint 98 százalékának (mintegy 178 800 hektár) adatainak feldolgozását elvégezte.
Az elemzésből kiolvasható: bár az elkelt megyei földterület 96 nyertes árverezőhöz került, közel 60 százalékát, mintegy 2000 hektárt nem a kormánypropagandában szereplő „kis/közepes családi gazdaságok”, hanem 14 nyertes árverező tagja nevén mindössze 9 nagy – 100 hektárnál nagyobb területre nyertes árajánlatot tett – érdekeltség, a nyertes érdekeltségek alig 10 százaléka szerezte meg. Az „alsóházi” – 20 hektár alatti területet szerző – 57 érdekeltség, a nyertes érdekeltségek több mint 2/3-a eközben csupán a területek alig 13 százalékához, kevesebb mint 450 hektárhoz jutott. Ez a – kiválasztott keveseknek nagy, viszonylag sokaknak pedig igen kis területeket juttató – rendszer olyan „családi léptékű”, Vasban 34 hektár/nyertes megyei átlag kimutatását teszi lehetővé, ami alkalmas a közvélemény megtévesztésére – fogalmaz Ángyán József.
A programot indokló kormányzati propaganda szerint „a föld azé a helyben élő, magyar földművesé legyen, aki azt megműveli”. A vasi adatok ezzel szemben azt az általános tendenciát erősítik, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek igen jelentős részét – e megyében közel 64 százalékát – más településen élő, tőkeerős árverezők szerzik meg. Ráadásul az úgynevezett „helybeliek” között találunk olyan cégtulajdonosokat is, akik – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása folytán, lakhelyüktől és foglalkozásuktól függetlenül – cégük székhelye jogán válhattak úgy „szerzőképes helyi földművessé”, hogy helyben akár sohasem jártak és/vagy a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik. A nyertesek között néhányan emellett nemcsak, hogy nem „helybeliek”, de közel 850 hektárt, az elárverezett terület több mint 25 százalékát magyarországi cégeik jogán külföldi illetve többes állampolgárok szerezték meg, akik közül ketten – a megyei árverések nyertesei rangsorának első és harmadik helyezettje – életvitelszerűen Németországban élnek.
Értelmetlenek és félrevezetőek azok a kormányzati kijelentések is, szögezi le az egykori államtitkár, amelyek azzal próbálták indokolni a közös földvagyon eladását, hogy az állam annak rossz gazdája, mondván az állami cégeket „a management szétlopja”. A bérleti viszonyok elemzése ugyanis azt mutatja, hogy az elárverezett területek döntő többsége – e megyében közel 90 százaléka – 52 cégnek, illetve magánszemélynek bérbe adott, azaz nem az állam által művelt terület volt, közel 70 százalékát pedig mindössze 2 nagy bérlő – a kegyvesztett barát, Simicska Lajos Mezort cégcsoportjához tartozó két cég – használta. Ez utóbbi önmagában is arra enged következtetni, hogy az árverésre bocsátott területek kiválasztásában a bérlőnek a kormányzó „elithez” való viszonya döntő szerepet játszhatott.
• A korábban már állami földekhez juttatott „baráti” nagy bérlők, cégek és/vagy magánszemélyek esetében itt is szembetűnő, általános jelenség, hogy meghirdetett bérleményeik jelentős részét, akár egészét maguk a cégvezetők/tulajdonosok vagy gazdasági/családi érdekkörük tagjai vásárolták fel.
• A „nem baráti” – vagy „baráti” besorolásukat időközben elvesztő – bérlők, cégek és magánszemélyek esetében viszont a földeladás alapvető célja a nemzeti földvagyon, a bérelt területek olyan nagy, kormányközeli „baráti” tőkeérdekeltségekhez, a „megerősítendő nemzeti tőkésosztály” tagjaihoz juttatása lehetett, akik azután e nem baráti cégek földbérleti szerződéseit az új tulajdonos jogán megváltoztatják, őket a földről leszorítják, majd esetleg fel is vásárolják azokat. Erre talán e megye szolgáltatja a legjellemzőbb példákat. A kegyvesztett barát, Simicska Lajos érdekeltségei, az első Orbán-kormány által privatizált – a közbeszédben csak „piszkos 12” névvel illetett – 12 állami gazdaság jogutódaként létrejött gazdasági társaságok, a Lajta-Hanság Zrt., a Sárvári Mezőgazdasági Zrt. és a Szombathelyi Tangazdaság Zrt. alkotta Mezort cégcsoport bérleményeinek sorsa a többiek számára is egyértelműen jelzi, hogy mire számíthatnak azok a NER-lovagok, akik szembefordulnak Orbán Viktorral. Ez az úgynevezett „Orbán–Simicska-háborúnak” alárendelt földprivatizáció világosan megmutatja e feudális, hűbéri, birtokadományozó, jutalmazó/büntető rendszer igazi arcát – írja Ángyán József.
Ángyán József (Fotó: Stiller Ákos)
Vas megye adatai cáfolják továbbá azokat a kormányzati állításokat is, amelyek szerint „komoly versenyben kialakult, piaci áron” jutottak a nyertesek az állami földterületekhez. A 3302 hektár elkelt megyei földterület közel 95 százaléka, több mint 3100 hektár ugyanis licitálás nélkül, kikiáltási áron, ráadásul az európai 10–35 millió forint/hektár földárak töredékéért – átlagosan alig 1 millió 390 ezer forint/hektár nyertes árajánlattal – került a sikeres árverezőkhöz. Valódi árverseny a területek alig 5 százalékának árverésén alakult csupán ki, így az elárverezett megyei terület egészére nézve a nyertes árajánlat a kikiáltási árat csupán alig 2 százalékkal haladta meg.
Ez a látszólagos érdektelenség persze vélhetően annak is tulajdonítható, hogy a területek több mint kétharmadát olyan nagy, 50 hektár feletti méretű birtoktestek formájában hirdették meg, amelyeknek akár többszáz millió forintos kikiáltási árával a ténylegesen gazdálkodó családok és fiatalok aligha rendelkeznek. Másrészt az egyébként is kiszolgáltatott helyzetű helyi gazdacsaládok – felmérve az erőviszonyokat – nem vették a bátorságot, hogy a politika-közeli, egymás közt a földeket vélhetően gyakorta előre leosztó, egymásra így nem is licitáló „nagyurak” ellenében próbáljanak földhöz jutni. A spekuláns, kormány-közeli tőkének viszont az európai földárak töredékéért – az e megyében elárverezett terület közel 96 százaléka esetében 2 millió forint/hektár alatti áron – megszerezhető állami földek megvásárlása kiváló befektetési lehetőséget kínál.
Bár a többi megyéhez képest Vasban ugyan kisebb számban fordul elő, ám a nyertes „földművesek” tevékenységi köre itt is több esetben távol esik a mezőgazdaságtól, ha egyáltalán azonosítható. Találunk közöttük – áll a jelentésben – közgazdászt, mérlegképes könyvelőt, könyvvizsgálót, testnevelő tanárt, szakedzőt, sportmenedzser, ingatlanos nagyvállalkozót éppen úgy, mint műszaki informatikust, gépjárműjavító/karbantartót, vasárú/ruházati kis- és nagykereskedőt, vagy éppen fogtechnikus mestert, illetve panzió- és fogtechnikai laboratórium-tulajdonost is. Itt is általánosnak mondható ugyanakkor az is, hogy egyébként a mezőgazdaságtól távoli végzettségű, illetve foglalkozású személyek az árverések idejére mezőgazdasági főtevékenységű egyéni vállalkozói cégbesorolást szereznek, vagy vállalkozásaik mezőgazdasági profilokat is felvesznek tevékenységi listájukra, és ezzel – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása következtében – szerzőképes földművessé válva vesznek részt az árveréseken.
E megyére is általánosan jellemző továbbá, hogy politika-közeli rokoni, baráti, illetve a politikai oldalakon, pártokon átívelő közös gazdasági érdekhálózathoz tartozó nagyvállalkozói érdekkörök jutnak jelentős állami földterületekhez. A legnagyobb ilyen politikaközeli nyertesek között találhatók például:
• Dörr Marcus, a GSD cégcsoportban, az egyik legnagyobb, kiemelkedően nagy agrártámogatásokban részesülő kormányközeli agrárholdingban érdekelt, multimilliárdos német nagyvállalkozónak, Helmut Martin Gsuknak a veje, cégbirodalmának egyik tagja, a GSD Pig Kft. alkalmazásában álló, magyarországi lakcímmel is rendelkező, ám ténylegesen Németországban, Lübeck közelében élő, Gsuk büki magyar lakcíméről árverező osztrák mérnök, a földárverések, 2015 óta egyúttal juh- és kecsketenyésztő egyéni vállalkozó (574 hektár, 890 millió forint).
• Horváthék (410 hektár, 376 millió forint), közölük Attila, a Magosz-tag Vas Megyei Gazdakörök Szövetsége, valamint a Körmend és Vidéke Gazdakör elnöke, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei alelnöke és üzlettárs testvére, Sándor Körmendről illetve Nádasdról.
De a „kisebb” területre nyertes árajánlatot tett árverezők között is találunk persze szép számmal politika-közeli szereplőket. Itt említhetők
• Trummer László (56 hektár, 89 millió forint), több mint féltucat cégben érdekelt nagyvállalkozó, 2012 óta a vagyonhasznosító Rába-Csörnöc Kft. alapító társtulajdonosaként mások mellett Homlok Zsoltnak, Mészáros Lőrinc multimilliárdos vejének üzlettársa Körmendről.
• Rácz Dániel (45 hektár, 39 millió forint) sertés és szarvasmarha tartó, Rácz Károlynak, a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete elnökének, a Magosz volt megyei elnökének fia Jákról.
• Molnár Miklós (43 hektár, 57 millió forint) közgazdász, nagyvállalkozó, 2002 óta önkormányzati képviselő, a földárverések (2015-2016) idején költségvetésért és gazdaságfejlesztésért felelős alpolgármester (Fideszt–KDNP) Szombathelyről.
• Samu László (13 hektár, 21 millió forint), a baromfifeldolgozó Taravis Kft. gazdasági igazgatója, a Mezort csoport több cégének első-második számú volt vezetője és/vagy társtulajdonosa Sárvárról.
• Kovács Ervin Dániel (10 hektár, 12 millió forint), Kovács Ervin Antalnénak, a Magosz-tag Vasvári Gazdakör elnökének szarvasmarha tenyésztő egyéni mezőgazdasági vállalkozó fia Pácsonyból.
A települések érdekérvényesítő képességében e megyében is jelentős eltérések mutatkoznak.
• Vannak kifejezetten „vesztes települések”, amelyek területeit részben vagy egészben más településeken lakó árverezők szerezték meg. Megyei rangsorukat Rábapaty vezeti, amelynek teljes elárverezett állami területére, 279 hektárra kizárólag külső árverezők tettek nyertes árajánlatot, de szorosan követi Csönge, a maga 271 hektár, valamint Uraiújfalu, a maga 213 hektár területével.
Vannak viszont erős, „nyertes települések”, amelyek pályázói nemcsak a saját település, de más települések területeihez is hozzájutottak. A 96 nyertes árverező a lakcímadatok alapján összesen 59 településen él, ám az elárverezett területek közel 60 százalékának árverési nyertesei mindössze 6 település – közöttük a megyeszékhely, megyei jogú várossal, Szombathellyel együtt 3 város – lakói lettek. A rangsor élén 580 hektárral, a megye elárverezett területeinek közel 18 százalékával az országos jelentőségű gyógyhelyet, a gyógyvizéről híres Bükfürdőt is magába foglaló kisváros, Bük áll, melyet mintegy 340 hektárral a fontos kormánypárti bázisnak számító, 2002 óta folyamatosan Fidesz–KDNP vezetésű középváros, Körmend követ. Úgy tűnik tehát, hogy a kormánypropaganda állításaival szemben ebben a megyében sem a falvak és tanyák népéről szólt első sorban a „Földet a gazdáknak!” program – írja Ángyán József.
A mellékleteivel együtt 103 oldalas Vas megyei állami földárverési jelentés ITT olvasható. A rövidített összefoglaló pedig ITT.
