Budán ma négy autentikus törökfürdő emlékeztet az egykor virágzó termálkultúrára. A Rác, a Rudas és a Veli bej mellett a Fő utca és a Ganz utca sarkán álló Király Gyógyfürdő, amelynek egészen különös a története. Az egyik legrégibb, a török hódoltság korából származó műemlékünk építése 1565-ben, Arszlán pasa kezdeményezésére indult. Ő azonban nem érhette meg az épület megnyitását, mert időközben megkapta a selyemzsinórt. (Mindez nem számított kirívó esetnek, akkoriban kegyvesztettség miatt egy–másfél évente váltották egymást a pasák. A 150 éves uralom alatt összesen 98-an viselhették a címet.) Kivétel volt Arszlán utódja, Szokoly Musztafa, aki 12 évig töltötte be a pozíciót, ő fejezte be a Király fürdő építését is.
Az oszmán hódítók, akik nagy figyelmet fordítottak a tisztálkodásra, a test megfelelő ápolására, az állóvizet nem tartották alkalmasnak a fürdésre, ahhoz ugyanis szerintük bőséges folyóvíz szükségeltetik, ezért építették ki ittlétük során a budai hévizes forrásokból táplálkozó fürdőiket. A város északi végében, a mai Felhévízen, a Szemlő- és a József-hegy lábánál fakadó források vizét 1664 méter hosszú, vörösfenyőből készült föld alatti csővezetéken keresztül juttatták el a mai Király Gyógyfürdőbe, (török kori nevén a Kakas kapu fürdőjéhez), hogy így a városfalon belül – akkoriban a mai Bem térnél állt a védvonal – is legyen egy biztosított fürdőjük, amelyről a legendás török utazó, Evlija Cselebi így írt: „medencéjében olyan forró a víz, hogy alig lehet belemenni”.
Az épület központi része ma is a nyolcszögletű fürdőcsarnok, ehhez három kisebb tér csatlakozik, amelyet kupolával fedtek. A déli oldalon további épületek is álltak, ezekből azonban ma már csak néhány falszakasz maradt meg. Az átmeneti és a forró helyiség ma is az eredeti formát őrzi, padlójuk, falazatuk belső berendezésük azonban nagyon leromlott állapotban van. Erről mi magunk is meggyőződhettünk az Imagine Budapest egyik decemberi városi sétáján, ahol lehetőségünk volt végigjárni a közönség elől egyébként elzárt épületet. A fürdő Buda ostromakor jórészt elkerülte a pusztulást, a déli épületszárnyak dőltek romba.
A Király fürdő (Fotó: Magyar Hang/Makrai Sonja)
A török kiűzése után a fürdő a császári kamara tulajdonába került, 1718 után kezdtek bele a korszerűsítésébe. Noha a török kori épületrészt megtartották, az újjáépítés során kaphatta azt a mai szemmel bizarrnak tűnő sátortetős fedést, amely egészen 1954-ig megmaradt. Sokféle néven ismerték akkoriban a fürdőt, ma is használt elnevezése 1796-ig nyúlik vissza, akkor került a König család birtokába, s lett – magyarosítva – Király fürdő. A XIX. század elején megvalósult a klasszicista átépítés, 1826-ban új épületet emeltek rá, 23 szobás szállóval, de kialakították a kádfürdős részt is. Akkoriban a polgári otthonokban a megfelelő higiéniai körülmények még nem álltak rendelkezésre, így sok család heti-kétheti rendszerességgel itt bérelt külön fürdőhelyiséget az alapos tisztálkodásra. Az intim, másoktól elzárt környezet vonzotta a tragédiákat: rendkívül gyakori volt a forró fürdőben elkövetett öngyilkosság.
A II. világháborúban a fürdő Ganz utcai oszlopos udvara romba dőlt, a török kupolát pedig átszakította egy ágyúlövedék, ennek ellenére a török kori medencecsarnok csak kisebb károkat szenvedett. A helyreállítási és restaurálási munkálatokat megelőzve Gerő Győző vezetésével ásatásokat folytattak a területen, így bukkantak rá az udvarban a római hadiút egy épségben maradt szakaszára. Bár ezt követően rövid ideig üzemelt a fürdő, a műszaki berendezése annyira elavult, hogy elkerülhetetlenné vált a teljes rekonstrukció. A munkálatokat 1954 és 1959 között Pfannl Egon tervei és irányítása mellett végezték a történeti hűség szigorú megőrzésével, valamint a korszerű egészségügyi és a balneológiai szempontok figyelembevételével. Szabaddá tették a török medencét, lebontották a barokk sátortetőt, előkerült a török medence eredeti padló borítása, és kibontották az oldalsó fülkék török falikútjait is, a Fő és a Ganz utcai szárnyak homlokzatán azonban megőrződött a klasszicista architektúra.
A Király fürdő (Fotó: Magyar Hang/Makrai Sonja)
A hetvenes évek végén újabb korszerűsítési munkálatokat végeztek, mivel a Lukács fürdőből érkező gyógyvíz – az oldott állapotban levő, s a fémekkel szemben agresszív tulajdonságú anyagok miatt – tönkretette a fürdő teljes vezetékrendszerét, a kicsapódott pára pedig kikezdte a falakat, a csempéket, berendezési tárgyakat. Az épületen az elmúlt négy évtizedben azonban nem történt érdemi változás, a védettség alatt álló patinás műemlék állapota kritikusnak mondható, sok éve esedékes a felújítása. A szocializmus éveinek jellegzetes – kórházzöld és harsány piros színekben pompázó – enteriőrjei az állagromlás ellenére mit sem változtak, a málló falak, pattogzó festékek pedig csak még szomorúbbá teszik az amúgy is lehangoló helyiségeket.
A rendszerváltás előtt az összes fővárosi fürdő a Fürdőigazgatóság irányítása alá tartozott. A műemlékvédelmi törvény a Királyt és a Rudast is kiemelten védendővé nyilvánította, és tartós állami tulajdonba helyezte. Egy 1991-es törvény alapján ugyanakkor az ingyenes használati jogot az önkormányzat kapta meg. Mint azt a fürdő üzemeltetését végző Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-től (BGYH) megtudtuk, a Király Gyógyfürdőt magában foglaló ingatlan jelenleg is a magyar állam tulajdonában áll, azon a Fővárosi Önkormányzatnak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati joga van. Tájékoztatásuk szerint a fürdő teljes műszaki felújítása szükséges ahhoz, hogy a történelmi múltjához méltó, a jogszabályi követelményeket teljesítő, a vendégek elvárásainak megfelelő módon tudjon működni. Ám hogy ez milyen forrásból valósulna meg, arról nem kaptunk érdemi tájékoztatást. Bár a koronavírus-járvány idején a fürdő bezárt, a mai napig folyamatosan forró vízzel töltik meg a kupola alatt húzódó medencét, mivel gőz hiányában még súlyosabb károk keletkeznének a falakban. A BGYH úgy tájékoztatott, hogy a Lukács fürdőből érkező víz biztosítása a normál üzletmenet keretében történik, ahogy az állagmegóvás is a társaság általános működési költségének részét képezi.
A BGYH 2017-ben írt ki tervpályázatot az épület rekonstrukciójára és bővítésére, követelmény volt két-két fürdőrészleg megvalósítása a meglévő épületegyüttesben: a török- és wellness-zóna, valamint a jelenlegi kazánház helyén egy 20 vagy 25 méteres úszómedence kialakítása, kortárs, előremutató építészeti eszközökkel. A pályázatot akkor a 3h Építésziroda nyerte. 2019 második fél évének legnagyobb eseményeként emlegette a BGYH a Király felújítását, de a járvány felülírta a terveket, a munkálatok azóta sem kezdődtek el. – A Király Gyógyfürdő megújítását a BGYH éppúgy kiemelt feladatának tekinti, mint a kerületi és a Fővárosi Önkormányzat, ezért minden szükséges intézkedést megtesz (ideértve a hasznosítási és műszaki koncepció előkészítését is), ami ezt a célt szolgálja. Reményeink szerint – az egyeztetések lezárását követően – rövid időn belül ennek részletes tartalmát a nyilvánosság elé tárhatjuk – írták. Arra nem kaptunk választ, hogy a lehetséges felújítás során a már meglévő nyertes elképzelést valósítanák meg, vagy új pályázatot írnának ki. Az ügyben megkerestük a Miniszterelnökséget, illetve az Építési és Közlekedési Minisztériumot is, hogy megtudjuk, az állam milyen szerepet vállal a Király Gyógyfürdő állapotának rendezésében, azonban nem kaptunk választ egyik helyről sem.
A Király fürdő (Fotó: Magyar Hang/Makrai Sonja)
A Király fürdő (Fotó: Magyar Hang/Makrai Sonja)
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/3. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg január 19-én.
