Horvát gólyapár ad leckét szeretetből

Malena és Klepetan

Megkapó szerelmi történetet vitt színpadra nemrégiben egy zágrábi színház. A valós eseményekre épülő darab egy gólyapár évtizedek óta tartó kálváriájáról szól. Megvan benne minden, ami könnyeket csalhat a közönség szemébe: kegyetlenség, tragédia, szerelem, hűség, önfeláldozás. Ha elvesztette a hitét az emberekben, ha nem hisz benne, hogy a szeretet jobbá tudja tenni a világot, akkor Malena és Klepetan történetét mindenképp el kell olvasnia.

Hirdetés

Március végén Horvátország madárkedvelői és romantikára nyitott lakói lázban égtek. Azért szorítottak, hogy idén is baj nélkül visszatérjen Dél-Afrikából egy Brodski Varosban fészkelő hím gólya. De nem csak ők várták türelmetlenül a Klepetan névre hallgató vándormadarat, hanem a párja Malena, és annak gondozója, Stjepan is. Klepetan végül néhány napos késéssel megérkezett, így a gólyapár tizenhatodszor is nekikezdhet a családalapításnak.

A történet huszonöt évvel ezelőtt kezdődött. A Száva-parti településen, Brodski Varosban élő Stjepan Vokic akkor találta meg Malenát. A nőstény gólyát valaki meglőtte. Súlyosan megsérült, nem maradt volna életben, ha a férfi meg nem sajnálja, és haza nem viszi. Ettől kezdve a madár a most hetvenegy éves özvegyember házában élt. Stjepan etette, a garázsában egy „kis Afrikát” rendezett be neki, ahol a gólya télen is melegben lehet, és akváriumból fogdoshatja a halakat. A férfi egy fészket is épített neki a háza tetejére, hogy amikor szép az idő, ott élvezhesse a napsütést. Malena 16 évvel ezelőtt, egy tavaszi napon épp a fészkén ücsörgött, amikor a magasból leszállt mellé egy hím gólya. Szerelem volt első látásra. Malena és Klepetan azóta egy pár. Úgy tűnik, a kapcsolatukon sem az idő, sem a távolság nem tud kifogni. Bár Klepetan minden ősszel útra kel, hogy a telet Afrikában töltse, március végén mindig visszatér a röpképtelen párjához. Az elmúlt tizenhat évben több mint 50 fiókát neveltek fel – Stjepan segítségével. A kis gilicéket Klepetan tanítja repülni, hiszen az édesanyjuk erre nem képes.

Az elválást e madarak sem viselik könnyebben mint az emberek. Stjepan elmondása szerint miután Klepetan ősszel útnak indul, Malena tíz napig szomorúan gubbaszt a helyén. Hiányzik neki a párja. Ilyenkor a férfi beülteti az autójába, és elviszi horgászni, hogy egy kis időre feledni tudja a bánatát.

A gólyapárt a horvát média néhány éve fedezte fel, azóta Klepetan visszatérése valóságos ünnep. Történetük olyan népszerű, hogy nemrégiben színdarab is készült belőle. Az előadás premierjét április 26-án tartották Zágrábban, a Zar Ptica Színházban. A Croatia Week szerint a darab fontos üzenetet hordoz a szeretetről, a lojalitásról, az emberek és az állatok közötti békés együttélés szükségességéről. Stjepan egyébként maga is tesz azért, hogy minél szélesebb kör ismerje meg a gólyák történetét. Néhány éve kamerát szerelt fel a fészek mellé, így az emberek élőben, akár utcai kivetítőkön figyelhetik a tavaszi viszontlátás megható képeit. Tavaly azonban nem ment minden zökkenőmentesen. Ezrek figyelték aggodalommal telve a híreket, mert a hím gólya csak három hét késéssel érkezett vissza a párjához. Stjepan szerint fel kell készülni a hasonló késésekre, mert ezek a madarak – átlagosan 35–40 évig élnek – már benne vannak a korban, így Klepetan lassabban teszi meg az akár 8000 kilométeres visszautat.

A késés miatti aggodalom nem volt alaptalan. Rengeteg gólya esik áldozatul a vándorlás nehézségeinek: a ragadozóknak, az éhezésnek és a vadászatnak. Az Európa keleti felében élő gólyák a Boszporusz környékén kelnek át a tengeren, majd Libanonon és Izraelen keresztül jutnak el Csádig, Szudánig, esetleg Dél-Afrikáig. Mivel a gólyák – ha csak tehetik – a felszálló meleg légáramlatokat lovagolják meg, útjuk nagy része szárazföld fölött vezet, a tengeren ugyanis nem alakulnak ki efféle áramlatok. Hiába lenne rövidebb az útjuk a tenger fölött, a kevesebb fáradsággal járó kerülőutakat választják; esténként pedig megpihennek. Ilyenkor csapnak le rájuk a vadászok, és előfordul, hogy valóságos vérfürdőt rendeznek közöttük.

Libanon az egyik legveszélyesebb szakasza az útvonalnak. Az ott élők évente 2,6 millió vándormadarat ölnek meg, köztük sok fehér gólyát. A hatóságok ugyan tiltják a vadászatukat, de nem igazán veszik komolyan a törvény betartatását. Már több környezetvédelmi szervezet jelezte a libanoni kormánynak, hogy ez az állapot tarthatatlan, mert miközben Európában tetemes összegeket költenek a ritka fajok egyedeinek védelmére, a közel-keleti ország lakói azon versenyeznek, ki kap puskavégre ritkább madarat. Stjepan Malena és Klepetan történetével próbált hatni a libanoni döntéshozókra, ezért nyílt videóüzenetet küldött az ország elnökének, melyben arra kérte, hogy hozzanak szigorúbb törvényeket a madarak védelmében. A példáját azóta több madárvédő szervezet is követte. Nem tudni, hogy Stjepan üzenete célt ért-e, és Libanon szigorított-e a törvényeken, de az biztos, hogy a férfinak sikerült elérnie, hogy a gólyák és más vándormadarak nagyobb figyelmet kapjanak, mint korábban. És az sem mellékes, hogy leckét adnak az embereknek szeretetből.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 0. számában jelent meg, 2018. május 8-án.

Hirdetés

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál vagy elektronikus formában a Digitalstandon!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.