NATO-dokumentumok igazolják, hogy már 15 éve egységesek a tagállamok Ukrajna NATO-tagságát illetően. Ezt az elkötelezettségüket legutóbb pár hete, április elején erősítették meg.
Mi van? – hüledezett Orbán Viktor pénteken délután, rögtön azt követően, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár kijelentette: „Minden NATO-tagállam egyetért abban, hogy Ukrajna a szövetség tagja lesz.” Stoltenberg a németországi Ramstein légitámaszponton mondta ezt, ahová egyenesen Kijevből érkezett. Az előbbi kijelentését többször is megismételte, vagyis szó sem lehetett elszólásról, félreértésről. Ugyanakkor Orbán Viktor egyszavas reagálása legalábbis megkérdőjelezte azt, hogy valóban egységes-e ezen a téren a katonai szövetség. Illetve arra is utal, hogy a főtitkár tagállami felhatalmazás nélkül fogalmazhatta meg az állítását erről a témáról.
Magyarország törekvése Ukrajna euroatlanti integrációjának lassítására az elmúlt évek fejleménye. Onnantól kezdve, hogy az ukrán törvények a magyar kisebbségre, annak nyelvhasználatára nézve hátrányos elemeket tartalmaznak, a magyar hivatalos politika egyértelműen akadályozta az ukrán közeledést. Ez vonatkozik az Európai Unióra és a NATO-ra egyaránt. Ami az utóbbit illeti: Magyarország már fél évtizede nem járult ahhoz hozzá, hogy a nagyköveti szintnél magasabb fórumon tárgyaljanak a tagállamok Ukrajnával. Ezt folyamatosan számon kérték a magyar kormányon a szövetségesek, de az álláspont nem változott.
Ebben a helyzetben, különösen Oroszország tavaly február végén Ukrajna ellen indított invázióját követően olyan megoldások is születtek, hogy hivatalosan nem tárgyalásnak, hanem munkavacsorának hívták azt eseményt, amikor a NATO-szövetségesek az ukrán külügyminisztert hallgatták meg. Ahhoz ugyanis, hogy egy hivatalos eseményt összehozzanak, valamennyi tagállam beleegyezése szükséges, Magyarország azonban blokkolta ezeket. Egészen addig, amíg néhány héttel ezelőtt Jens Stoltenberg közölte: összehívja a NATO-Ukrajna Bizottság ülését, ahol a külügyminiszterek vesznek részt. Ahogy mondani szokás: Magyarország „nagy duzzogva” belement ebbe, bár Szijjártó Péter többször elmondta, hogy ez sérti az eljárásrendet és a NATO egységét is. Stoltenberg főtitkár azonban nem állt meg: azt is közölte, hogy a júliusi, vilniusi NATO-csúcsra bizony Volodimir Zelenszkij elnököt is meg fogja hívni és ennek az ígéretének most eleget is tett.
De mi a helyzet Ukrajna NATO-tagságának egységes támogatásával, amiről a magyar kormány a jelek szerint nem tud. Megkérdeztük a NATO sajtószolgálatát, hogy vajon mire alapozza Stoltenberg főtitkár a kijelentését és hogy láthatnánk-e ezzel kapcsolatos dokumentumokat. A válasz gyors és készséges volt, amelyben az szerepel, hogy a NATO állam- és kormányfőinek a 2008-as bukaresti csúcstalálkozóján tett nyilatkozatban a következő mondat olvasható, a 23-as pontban: „A NATO üdvözli Ukrajna és Grúzia NATO-tagságra irányuló euroatlanti törekvéseit. Ma megállapodtunk abban, hogy ezek az országok a NATO tagjai lesznek”.
Ez utóbbi volt az az esemény, ahol a magyar ellenálláson túllépve végülis leülhettek ukrán kollégájukkal a NATO-s külügyminiszterek, közöttük Szijjártó Péter is.
