Még nem tudni, honnan indul az újabb világválság, de jönni fog

Varga Mihály felszólal a Zsigmond Király Egyetem Versenyképesség 2018 címû, a versenyképesség, az innováció és az oktatás témakörében megrendezett konferenciáján 2018. május 17-én (MTI Fotó: Kovács Attila)

Szinte csalhatatlan előjele a nagy gazdasági válságoknak a „világ legmagasabb épülete”e-index, amelyet a nagy tekintélyű Barclays Bank is használ. E szerint ha beindul a felhőkarcoló-építési őrület, az már a vég kezdete. Módfelett nyugtalanító tehát, hogy 2019-ben akarják átadni a jelenlegi csúcstartó dubaji Burdzs Kalifát is meghaladó, egy kilométer magasságú Dzsidda tornyot, korábbi nevén a Kingdom Towert. És már a tervezőasztalon a következő legmagasabb épület is, amelyet az iraki Baszrában kívánnak felépíteni. Építészek figyeltek fel arra az összefüggésre, hogy szinte minden rekorddöntő felhőkarcoló-építést egy-egy pénzügyi „armageddon” követ. A magyarázat egyszerű: akkor kezdenek egyesek passzióból magassági versenybe, ha túlzott a pénzbőség a piacon – azaz szinte bármire lehet olcsón forrást szerezni. Ez az a pont, ahol a tapasztalt befektetők már azt mondják, érdemes bekapcsolni a biztonsági öveket.

Hirdetés

Ugyanis nem kérdés, lesz-e újabb nemzetközi krízis, az viszont már igen, hogy mikor fog kirobbanni. Márpedig nagyon úgy fest, hogy minden szempontból itt az ideje. Az Alapblog.hu nemrég tette közzé a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) ábráját, amelyből kiderül, hogy 1980 óta négy nagyobb recessziós hullám volt a világgazdaságban, és ezek 8–10 évenként követték egymást. A legutolsó 2008–2009-ben, így – ha a ciklus hossza változatlan marad – hamarosan jön a következő. – Tíz esztendő ugyanis épp elég idő arra, hogy újból felhalmozódjanak a feszültségek a rendszerben, amelyeket le kell vezetni – jelentette ki a Magyar Hangnak Zsiday Viktor befektetési szakember. A recesszió tehát elkerülhetetlen, még ha most nem is látni olyan komoly egyensúlytalanságokat, mint a 2008-as pénzügyi válság előtt. Épp emiatt gondolja a szakértő inkább vágyálomnak az Orbán-kormány azon tervét, hogy éveken át négy százalék felett nőjön a magyar gazdaság, és 2030-ra az Európai Unió (EU) első öt országa közé tartozzon hazánk.

Miközben az elemzők egyetértenek a következő összeomlás néhány éven belüli eljövetelében, arról szinte mindenki mást gondol, mi indíthatja el a lavinát. Zsiday a problémák forrását egyértelműen az utóbbi esztendők extrém laza monetáris politikájában látja, ami a válságra adott jegybanki válasz része volt. A tartósan nulla százalék körüli kamatok miatt a lakosság, illetve az intézményi befektetők ma nem a bankban kötik le a pénzüket, hanem részvényeket, vállalati kötvényeket, műtárgyakat, kriptodevizákat, ingatlanokat vesznek – szinte bármit, ami magasabb hozammal kecsegtet. Ezzel viszont kialakult a jegybankárok buboréka: szárnyalnak a tőzsdék, idehaza is meredeken emelkednek az ingatlanárak, sokan utaznak most bitcoinban – vagyis újra felütötte a fejét a mohóság a piacokon. Külön kiemeli a vállalatok túlzott eladósodottságát a 2008-as válság előzményeit feltáró Nagy dobás című film brókere, Greg Lippmann. Míg tíz éve a lakossági jelzáloghitelek bedőlése okozta a gondok nagy részét, most a vállalati kötvények váltak túlértékeltté. Tavaly a nemzetközi cégek 37 százaléka úszott az adósságban – publikálta a Standard & Poor’s hitelminősítő. Ez öt százalékponttal magasabb, mint 2007-ben. De összességében is 30 százalékkal nagyobb a hitelállomány a világban, mint a 2008-as krízis előtt. Számos egyéb veszélyforrást is azonosítanak a szakértők: ilyen például Donald Trump amerikai elnök kiszámíthatatlan politikája, vagy a kínai árnyékbankrendszer.

Zsiday Viktor egyértelmű jeleit látja annak, hogy a jegybankárok próbálják lassan leereszteni az általuk kreált buborékokat: az Egyesült Államokban kis lépésekben, de elkezdődött a kamatemelési ciklus – már nem öntik a pénzt a gazdaságba –, és példájukat hamarosan követni fogja a többi ország is. A szigorítások azért is szükségesek, mert nőni fog az infláció, ám a kamatemelések végül visszahatnak a reálgazdaságra: kipukkannak a lufik, leértékelődnek a vagyonok, emiatt csökken a fogyasztás, így lassul, rosszabb esetben recesszióba süllyed a gazdaság. Ebben a helyzetben, véleménye szerint, azok a polgárok taktikáznak jól, akik – ha van vagyonuk – folyamatosan csökkentik a kockázatos eszközeik arányát, és növelik a készpénzt, mert a válság olyan, mint egy nagy leárazás: amikor jól lehet bevásárolni – csak sajnos nem tudjuk előre, hogy mikor jön.

A szakember arra számít, hogy a következő két-három évben várható recesszió a fejlett országokban nem lesz túl mély vagy hosszú. Hazánk, illetve a közép-kelet-európai régió több országa esetében azonban extra kockázatot jelent, hogy túlfűtött gazdaság és erőteljes bérrobbanás mellett érheti utol a válság. Közös jellemzőjük még, hogy az elmúlt évek gazdasági fellendülését nem használták ki kellő mértékben tartalékképzésre. Már rég takarékosabbnak, nullszaldósnak kellene lennie a költségvetésnek ahhoz, hogy legyen miből élénkíteni a gazdaságot, simítani a folyamatokat, amikor jön az elkerülhetetlen lassulás. – Kicsit aggódom, mert a negyedik Orbán-kormány megnyilatkozásai alapján úgy tűnik, most akarnak még jobban rálépni a gázpedálra, azaz tovább fokoznák a hitelezést és élénkítenék a gazdaságot, pedig erre jelenleg semmi szükség – tette hozzá. Ha baj lesz, a lehető legrosszabb pillanatban kell majd monetáris és fiskális megszorításokat végrehajtani. Ahogy Warren Buffet befektetési guru szokta mondani: „mindig csak apály idején derül ki, hogy ki úszkált fürdőnadrág nélkül”.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2. számában jelent meg, 2018. május 25-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Ha teheti, kérjük segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket közösségi finanszírozási kampányunkon keresztül!

Megvitatná az olvasottakat? Várjuk Facebook-oldalunkon.