Mi legyen a nyugdíjrendszerrel? Egy biztos: spóroljon, aki csak tud

Alapvetően befolyásolja a jelenlegi nyugdíjrendszert, hogy a fejlett országokban egyre kevesebb gyermek születik, az egészségügyi ellátás javulásával viszont mind hosszabb ideig élnek az emberek. Amíg 1980-ban még csak húsz 65 évesnél idősebb jutott száz keresőre, addig mostanra minden második aktív korúra jut egy nyugdíjas a fejlett országokban – olvasható a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb tanulmányában. Amennyiben nem sikerül a foglalkoztatottságot jelentősen emelni, az a mostani felosztó-kirovó rendszer megbillenéséhez vezethet. A tanulmány szerzői szerint elkerülhetetlen, hogy hazánkban 7 évvel emeljék a nyugdíjkorhatárt.

Az utóbbi időben hazánkban több kormánytag is megemlítette, gondolkodnak azon, hogy a felnevelt gyermekek számát is figyelembe vegyék a időskori juttatás megállapításánál. Az ötletet Botos József és Botos Katalin nyugdíjszakértők vetették fel csaknem három évtizede, de mostanáig egyetlen kormány sem mert belevágni a nyugdíjrendszer ilyen átalakításába. Botos Katalin közgazdász, a Népesedési Kerekasztal szakértője a Magyar Hangnak elmondta, a Ratkó-generáció kifutásával csökken a befizetők létszáma, ami gondot okoz a nyugdíjkassza fenntarthatóságát illetően. Irreálisnak tartja, hogy a problémát a korhatár emelésével oldják meg, hiszen a munkaerőpiacon az idősebbek munkájára alig tartanak igényt. A kormány a megoldást részben a családbarát szociálpolitikában látja: ösztönözni szeretné a társadalmat a gyermekvállalásra. A befizetők számának csökkenése miatt azonban elkerülhetetlen lesz majd, hogy a költségvetés egyéb bevételeiből pótolják a nyugdíjak fizetéséhez szükséges összeget.

A szakértő úgy véli, az általuk kidolgozott modell hosszú távon mérsékelhetné a problémát: azt javasolják, hogy a nyugdíj megállapításánál vegyék figyelembe a szülők által felnevelt gyermekek számát, és azoknak az életük során a társadalom számára hajtott hasznot. A nyugdíjrendszer megváltoztatását a 35 évesnél fiatalabbak esetében kellene bevezetni, hogy felkészülhessenek az új rendszer feltételeire. Azaz eldönthetnék, hogy gyermekeket nevelnek, s így magasabb nyugdíjat kapnak, vagy takarékoskodnak, hogy idős korukra legyen tőkéjük, amellyel kiegészíthetik alacsonyabb nyugdíjukat.

Spéder Zsolt: Nincs magyar átok

2050-re várhatóan a magyarok lélekszáma másfél millióval lesz kevesebb mint jelenleg, alig fogja meghaladni a 8 milliót – mondja a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főigazgatója.

Botos Katalin elmondta, sokan tiltakoznak az elképzelés ellen, mert azt a gyermektelenek hátrányos megkülönböztetésének tartják. Pedig nem az. Hiszen akik nem neveltek gyermekeket, nyugdíjba vonuláskor a más családok által költségesen felnevelt gyermekek befizetéseiből kapják ezt a juttatást. Olyan pénzből, amelyhez ők nem járultak hozzá, legfeljebb adójuk egy részével az oktatás, egészségügy finanszírozásával. Aktív koruk befizetéseit ugyanis a saját szüleik nyugdíjára használta fel a rendszer. A gyermekes családok viszont egyrészt befizetéseikkel „eltartották” szüleiket idős korukban, másrészt gyermekeik nevelésével hozzájárultak saját nyugdíjaskori létükhöz.

A megoldást Botos abban látja, hogy minden munkába álló fiatalnak takarékoskodnia kellene. Ha gyermekeket nevelnek, nyugdíjukban számíthatnak a gyermekekre fordított kiadásaik „megtérülésére”. Azoknak pedig, akik nem vállalnak gyermekeket, megmarad a megtakarítás, és idős korukban ezzel egészíthetik ki alacsonyabb nyugdíjukat. (Az már más kérdés, hogy a fiatalok jelentős részének valóban van-e lehetősége nagyobb összegű megtakarítást felhalmozni… – a szerk.)

– Az általunk javasolt megoldás gyermekvállalásra ösztönözné a családokat, vagyis hosszú távon javulna a demográfiai helyzet. A gyermekek számának emelkedésével növekedne a befizetők száma is, s enyhülnének a nyugdíjkassza gondjai – fejtegette Botos Katalin. Emellett a családtámogatási rendszer fejlesztése továbbra is feladat. A számok ugyanis azt mutatják, az állam még a jelenlegi családtámogatási rendszer mellett is alig 45-50 százalékát fedezi a gyermekekre költött összegnek. És ekkor még nem vettük számításba a gyermekek nevelésével kapcsolatos otthon végzett munkákat.

Másban és másként látja a megoldást Dezse Tivadar nyugdíjjogi szakértő, a Szegedi Tudományegyetem és a Miskolci Egyetem Jogi Karának oktatója. Szerinte a jelenlegi rendszerben feszülő kihívások, problémák kezelésére nem elegendő csupán a nyugdíjkorhatár vagy a járulékok emelése, a nyugdíjkassza hosszú távú egyensúlyban tartásához rendszerszintű átalakítás szükséges.

Ehhez kiemelten fontos lenne a kiegészítő nyugdíjrendszerek szerepének újragondolása. Az általa javasolt megoldás egy vegyes rendszer, amely részben a jelenlegi felosztó-kirovóhoz hasonló, másrészt befektetés jellegű kiegészítő rendszer lenne. Az elképzelés abban a tekintetben hasonlít egy kicsit a magánnyugdíj-pénztári rendszerre, hogy itt is két részre osztanák a befizetett járulékokat. Egy rész közvetlenül a nyugdíjak kifizetését fedezné, a másik viszont befektetésként egyéni számlára kerülne.

A javaslat szerint akár drasztikusnak ható mértékben is emelkedhetne – a mai értelemben használt – nyugdíjkorhatár, azonban alsó korhatárt is bevezetnének: amelynek elérését követően először az egyéni számlán kezelt befektetés és annak hozamai adnák a nyugdíjat, ezt nevezik évjáradéknak. Majd amikor eléri a magasabb nyugdíjkorhatárt az illető, akkor veszi át a nyugdíjfizetést az állam, amely szintén egyéni számlán tartaná nyilván a befizetéseket. Ez utóbbi pedig az életjáradék, amelyet haláláig kap a nyugdíjas.

– A rendszer egyik előnye, hogy az alsó korhatár rugalmas lenne, tehát a dolgozó dönthetné el bizonyos korlátok között, mikor szeretne nyugdíjba vonulni; annak ismeretében, hogy tisztában van az egyéni számláján összegyűlt pénzmennyiséggel, és hogy ebből milyen színvonalon tud élni. Ez azt is jelenti, hogy aki korábban vonul nyugállományba, annak rövidebb ideig gyűlik a pénz számláján, ugyanakkor hosszabb ideig – a felső korhatár eléréséig – kell megélnie kevesebb pénzből. Aki viszont tovább dolgozik, annak hosszabb a tőkegyűjtési szakasz és rövidebb a felhasználás ideje, azaz magasabb évjáradékot kap – magyarázta a szakértő.

Nőügyekkel foglalkozna Orbán Viktor

Nem valami biztató, hogy a demográfiai helyzetről akarnak nemzeti konzultációt folytatni.

Dezse Tivadar azt is hangsúlyozta, hogy a nyugdíjrendszer finanszírozásának szempontjából rövid távon nem a demográfiai folyamatok jelentik a legfőbb problémát, hanem a rugalmatlan korhatár. Vagyis hogy az általános szabályoktól egyedül a 40 év munkaviszonnyal rendelkező nők esetében lehet eltérni, azaz korábban nyugállományba vonulni. Másnak még akkor sincs lehetősége erre, ha vállalná az illető a csökkentett nyugdíjat. Pedig számos életszituáció elképzelhető – például egészségügyi, szociális, munkaerőpiaci ok – amikor szükség lenne a korai nyugdíjra. Ellentmondás rejlik abban is, hogy a 40 év után nyugdíjazott nők 4–6 évvel kevesebbet dolgoztak a többieknél, mégis teljes összegű juttatást kapnak, igen nagy kiadást okozva ezzel a nyugdíjkasszának.

Azzal is tisztában kell lenni, hogy a jelenlegi rendszerben – miután a nyugdíjemelést az inflációhoz igazították – a gyorsan növekvő bérek és az alig emelkedő nyugdíjak közötti olló egyre nyílik, s évről évre értéktelenebbé válnak a nyugdíjak. A nyugdíjprémium kompenzál ezen valamennyit, de az egyszeri juttatás, a nyugdíj összegébe nem épül be.

Ugyancsak probléma a jelenlegi rendszerben, hogy 2012 végén eltörölték a járulékplafont, vagyis a magas keresetűek is a teljes bérük után fizetnek járulékot. Ez ugyan a nyugdíjkassza bevételi oldalán jól jön, azonban a megállapított nyugdíjaknál a 2013-tól elért magas jövedelmek jelentős emelkedést okoznak. Ráadásul akik csupán néhány évig fizettek sok járulékot, vélhetően sokáig kapják az igen magas járadékukat.