Egy pályakezdő diplomás keresetének mintegy 30 százalékát költi albérletre, ha sikerül havi 140 ezer forintért hozzájutnia egy kisebb garzonhoz Budapesten. Ehhez képest nevetségesen alacsony, mindössze 1,248 százalékos súllyal szerepelteti a lakbért az infláció számításához használt fogyasztói kosárban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Ha ehhez hozzávesszük a tágabb értelemben vett hivatalos lakhatási költségeket – mint a társasház közös költségét, a lakásjavítást, -karbantartást, a szemétszállítást, a víz- és csatornadíjat –, akkor sem éri el az öt százalékot a kategória aránya.
Mindenki érzi, mennyire irreális egy olyan számítási módszer, amely abból indul ki, hogy a magyar lakosság fizetésének alig 1,2 százalékát költi albérletre. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy 2012 óta egyáltalán nem szerepel a fogyasztói kosárban a saját lakások árváltozása. – Akkoriban azzal érveltek a szakemberek, hogy a magyar családok többsége saját tulajdonú lakásban él, ezért ilyen költségeik ritkán merülnek fel – mondta lapunknak Mellár Tamás, a KSH volt elnöke, jelenleg országgyűlési képviselő.
Ebben van némi igazság, de bármikor előfordulhat olyan élethelyzet, amikor egy családnak az egyik országrészből a másikba, vagy kisebből nagyobb lakásba kell költöznie. Ekkor szembesül az ingatlanok eszeveszett drágulásával. Mostanra mérséklődött ugyan az ütem, de az elmúlt években előfordult, hogy egy esztendő alatt 20-30 százalékkal nőttek a lakásárak a főváros frekventált kerületeiben, valamint a népszerűbb vidéki városokban. Mindennek azonban semmi nyoma az infláció számításában.
Csókolom, csokja van? | Magyar HangAz igazság kedvéért hozzá kell tenni, nem magyar sajátosságról van szó. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat is csak 6,5 százalékos súllyal szerepelteti inflációs kosarában a lakhatással kapcsolatos kiadásokat. Létezik tehát hasonlóan torz mérés, de már beindult a nemzetközi vita arról, hogy azért nem látunk ma érdemi inflációt a világban, mert a lakhatási költségek nem eléggé reprezentáltak a mutatóban.
Az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, Christine Lagarde már vizsgálja az inflációszámítás megváltoztatásának lehetőségét, de persze nem kötelező az EKB-ra várni. A csehek néhány éve 10 százalékos súllyal veszik figyelembe a saját tulajdonú ingatlanok áremelkedését a fogyasztói kosárban. Még közelebb állnak a realitáshoz az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, ahol mintegy 30, illetve 23 százalékos súlyt rendelnek a lakás fenntartásához. Idehaza is sokkal nagyobb – Mellár Tamás szerint 10–20 százalékos – súllyal kellene számításba venni a lakhatási költségeket. A szakértő szerint ezt a korrekciót előbb-utóbb el kell végezni, de nem tud arról, hogy lennének erre vonatkozó felmérések.
Matolcsy a lakáspolitikáról: A kudarc egyértelmű | Magyar HangAzért érdemes ezzel foglalkozni, mert a mindennapi életünket is befolyásoló, elhibázott gazdaságpolitikához vezethet, ha a lakáspiacot ennyire kihagyják, illetve félremérik. Amennyiben az ingatlanárak, illetve a lakbérek valóságos változása megjelent volna a magyar inflációban, akkor annak mértéke az egyes években nem 0,1 és 2,8 százalék között, hanem 5-6 százalék körül alakult volna Zsiday Viktor befektetési szakember számítása szerint. És ez nemcsak statisztikai kérdés: például az államadósságunkat megtestesítő belföldi állampapír-állomány egy része inflációkövető kamatozású, vagy a nyugdíjemelés mértéke is az inflációhoz van kötve. És persze a jegybank sem tudta volna a jelenlegi 0,9 százalékra csökkenteni a kamatot, ha nem olyan alacsony a hivatalosan kimutatott infláció.
De miért is fontos ez? – Az alacsony alapkamat miatt a lakáshitelek is sokkal olcsóbbá váltak, ezért sokan befektetési célból kezdtek ingatlanokat vásárolni, ami hozzájárult ahhoz, hogy az egekbe szöktek az árak, ingatlanbuborék alakult ki – szögezte le Mellár. Manapság komoly szülői segítség nélkül fiataloknak városi lakást venni gyakorlatilag lehetetlen. A kormány erre családvédelmi akciótervvel válaszolt, idén csaknem 300 milliárd forintot szán a családi otthonteremtési kedvezményre (csok), a babaváró hitelre, a falusi csokra és az egyéb lakásépítési támogatásokra. De ha nem szálltak volna el ennyire a lakásárak, akkor jó eséllyel nem lenne ezekre szükség, vagy kevesebb adófizetői pénzből is kijönnének.
Időzített bomba az infláció? A nyugdíjasok bukhatják a legtöbbet az élelmiszerek drágulásán | Magyar Hang– A hazai inflációszámítás még számos sebből vérzik: a kosár összeállításánál a két évvel korábbi fogyasztásból számolt súlyokat veszik figyelembe. Az idén alkalmazott súlyok tehát a 2018-as fogyasztási szerkezetnek felelnek meg, pedig biztosan vannak ma már olyan számítási módszerek, amelyek alapján frissebb fogyasztói kosarat lehetne létrehozni – hívta fel a figyelmet Mellár. További anomáliát okoz az elavulás: a KSH szerint például a számítógép, fényképezőgép, telefonkészülék cikkcsoport árindexe 40 százalékkal alacsonyabb, mint tíz éve. Ám a valóságban ma egy új, egyébként jóval többet tudó mobilért nem kevesebbet, hanem ugyanannyit vagy többet kell fizetni, mint egy évtizede.
A XX. századra kitalált mérési rendszerek tehát egyre kevésbé képesek értelmezni a felgyorsult XXI. gazdasági folyamatait, ezért érdemes lenne ezeken a területeken is újítani. – Ám meggyőződésem, hogy amíg az Orbán-kormány van hatalmon, addig nem lesz itt változás. Egy jövőbeni kormányváltásra számítva azonban már most is érdemes a módszertani változtatásokon gondolkodni, hogy a megfelelő időben reális inflációszámítással tudjunk előrukkolni – tette hozzá Mellár Tamás.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/2. számában jelent meg január 10-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/2. számban? Itt megnézheti!